Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Balogh Irén (1909-2001) tanár, zongoraoktató Édesapja útépítő mérnök volt, aki többek között a BécsBudapest közötti műutat építette. Édesanyja, Ferenczy Mária tanítónőként dolgozott. Hárman voltak testvérek, Egerben az Angolkisasszonyoknál szereztek tanítói diplomát. Balogh Irén zongorázni tanult Thomán Istvánnál, Liszt Ferenc kedvenc növendékénél, a Zeneakadémia nyugdíjas rektoránál. Nyolc évig állástalan volt, majd zongorát kezdett tanítani Kunszentmártonban. Bekapcsolódott a Katolikus Legény- és Leányegylet munkájába, ahol a leányegylet elnökévé választották. Szerteágazó tevékenységet folytatott, főző- és varrótanfolyamot, énekkart szervezett, színházi előadásokat, műsorokat tanított be gyerekeknek. Ez idő alatt lehetősége nyílt német nyelvű óvoda szervezésére is, melyet 25 fős csoporttal indított. Ennek nem lett folytatása sajnos csak két évig működött. Családi indíttatásból életét a szegényeken való segítés szándéka határozta meg. A békésszentandrási szőnyeggyártól 25 szövőszéket kért, s a gépek és az anyagok mellé szakmunkást is kapott, aki betanította a munkafolyamatokat. Közben az Országos Gyermekvédő Ligában is teljes lendülettel dolgozott, megalakította annak kunszentmártoni szervezetét. Az induláshoz műsoros estet rendezett egy művésztársaság fellépésével. A bevételből később szegény gyerekeket vitt nyaralni. Erre a célra használták a parasztbálak bevételeit is. Végzett még tejgyűjtést, tejosztást, a vasárnapi misék után a gőzfürdőben fürdetést. Állást először Besenyszögön kapott tanítóként. Hazakerülése után az albérletben lakó gyerekek számára iskolaotthont szervezett, melyre az induláskor még csak heten, két hónap múlva már 150-en tartottak igényt. Az óvóképző alakulásakor hamis tanúvallomás alapján népellenesnek igazolták, ezért vezető állást nem kaphatott. Át akarták helyezni máshová, de erről a lehetőségről lemondott. Teljesen pénz nélkül maradt. Tizenhat évig tartott ez a mellőzés. Zongoraoktatást vállalt, volt olyan év, amikor 40 tanítvány járt hozzá. Emellett kukoricát kapált, csutkát szedett, markot vert a megélhetésért. Később visszahelyezték állásába, s a leánykollégiumból vonult nyugdíjba. A közművelődésben végzett munkájáért kitüntetést kapott. Sírja a Felső temetőben található. Forrás Kunszentmártoni Hírek 1997. február 20. X. évf. 3.sz.