Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Dr. Barna Domokos (1878-1957) ügyvéd Kisbirtokos parasztcsaládból származik, édesapja 6 holdas gazda volt. Szentesen érettségizett. Diákkorában atletizált, területi versenyeket nyert. Kiválóan fuvolázott. 1906-ban szerzett jogi diplomát Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen. Egységes ügyvédi és bírói vizsgáját Marosvásárhelyen tette le. Ezután Kunszentmártonban folytatott ügyvédi praxist. 1912-ben kötött házasságot a kereskedőcsaládból való Kurcz Margittal. Két gyermekük született: Katalin (pedagógus) és Domokos (jogász). 1914-ben népfelkelő önkéntes hadnagyként vonult be a k. u. k. hadseregbe. Harcolt a szerb, az olasz és az orosz fronton. A Signum Laudis - sebesülési emlékérem - kitüntetettje. 1916-ban orosz fogságba esett. Habarovszkban töltötte hadifogságát. A fogolytáborban zenekart és színjátszó csoportot alakított. 1921-ben tért haza egy Vlagyivosztokból induló hajóval. Ezután Kunszentmártonban volt ügyvéd (védőügyvédként szerepelt a nagyrévi arzénes perben), az Úri Kaszinó ügyésze, majd magyar királyi közjegyző 1944-es nyugdíjazásáig. A vármegye tiszteletbeli főügyészének is megválasztották. Ez idő alatt egy évre, 1941-ben, Tokajba nevezték ki közjegyzőnek. Aktívan közreműködött Kunszentmárton társadalmi életében: a római katolikus egyházközség elnöke, az iskolaszék tagja volt. A kunszentmártoni Levente Egyesület elnökeként nagy szerepe volt a sportpálya kialakításában (ennek helyén áll ma a szakközépis kola). Tagja volt a Magyar Királyi Természettudományi Társulatnak. Részt vállalt a helyi sajtó megteremtésében, működtetésében is. A Közérdek című 1902 és 1913 között megjelenő hetilap munkatársaként fontos tapasztalatokat szerzett későbbi újságszerkesztői munkájához. A hadifogságból való hazatérése után a Kunszentmártoni Híradó felelős kiadója volt. 1945-ben a második világháború befejeztével Szolnokra internálták. Sokadmagával embertelen körülmények közé került a szolnoki cukorgyárba. Internálásának oka: a Magyar Elet Pártjának választókerületi titkára volt. Büntetésképpen megfosztották nyugdíjától is. 1946-ban a pártot ugyan igazolták, őt ennek ellenére sem rehabilitálták. Nyugdíjat továbbra sem kapott, gyermekei gondoskodtak róla. Az 1950-es évek elején a városközpontban levő házukba idegen családokat költöztettek, számukra az Újvilág utcában egy gazdálkodó családnál jelöltek ki kényszerlakhelyet. Később a házat visszakapták megosztva egy ismerős családdal, de ezt ő már nem. érhette meg. 1957. június 10-én halt meg, az Alsó temetői családi kriptában nyugszik.