Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Pusztai Gabriella: Húszéves a kunszentmártoni múzeum
1991 végén térhettem ismét vissza. Rendkívül nagy segítséget jelentettek ezekben az években kollégáim: Nálhi Mátyásné teremőr, majd Harangozóné Tóth Éva gyűjteménykezelő, akiknek köszönettel tartozom sok-sok éves kitartásáért. Legfontosabb tennivalóink között a következő a nyilvántartás rendbetétele volt. Felmértük a hiányt, majd az adattárat és a tárgyak egy részét dobozokba csomagoltuk. Közben folyamatosan leltároztunk 16 , elkészítettük az adattári katalógust (1992.). A múzeumra vonatkozó újságcikkek gyűjtése ugyancsak ekkor indult meg. Raktározási gondjainkra átmeneti megoldásul a kápolnában barkácsoltunk össze új polcokat. A múzeum technikai felszerelése 1988 végén egy elhasznált fúróból és egy kopott írógépből állt. A szükséges eszközök beszerzéséhez sok pénz kellett, a helyi támogatók pedig nem álltak sorba az ajtónknál, ami a Tiszazug halmozottan hátrányos helyzetű térségében nem különösebben meglepő még ma sem. A kiutat az állandó pénzhiányból akkoriban a nyelvtanfolyamok szervezése jelentette, s hamarosan írógépet, tévét, videót, fénymásolót vásároltunk a bevételből. Ekkor (1992-ben) indíthattuk el a filmklubot, ahol öt éven át hetente egyszer vetítettünk filmeket a kisszámú, de nagyon érdeklődő tagságnak. Az időszaki kiállítások változatos tematikával készültek (képzőművészeti, néprajzi, helytörténeti, régészeti, természettudományi stb.) 17 . Sikeresnek bizonyultak többek között: A debreceni mézeskalácsos mesterség, A karmelita rendház története, A cukrászat története Kunszentmártonban, a Tengeri kagylók és csigák című tárlatok. Sok gyerek zárta szívébe a Vigyázat, csalok! című Rodolfó emlékkiállítást és bűvészbemutatór. A képzőművész-kiállítók közül Macskássy Izolda grafikus-festőművészt és Erzsike Mari - Ubbo Scheffer képzőművész-házaspárt emelem ki. A leglátogatottabb tárlat a mai napig a Kelet-Afrika törzsi kultúrája maradt. Erős és ambivalens érzéseket váltott ki a Giccsek, melyekkel együtt élünk című kiállítás. Vendégeink hol gyönyörködtek, hol felháborodtak a látottakon. 2001-ben régészeti időszaki kiállításaink növelték jelentősen látogatóink számát. Hosszú évtizedek óta először tért vissza hozzánk a város egyik legkülönlegesebb régészeti lelete, a kunszentmártoni ötvös sír, Magyarország egyik leggazdagabb avar ötvösműhely leletegyüttese. A megnyitón díszvendégünk Trogmayer Ottó professzor beszélt a Kárpát-medencében élő avarok történelmi szerepéről. Raktárhelyzetünk azonban továbbra sem javult: „Raktárunk - mint ahogyan minden évben leírtam eddig - továbbra sincs. Polcom is annyi, hogy a tárgyak jó része a földön van. Az év folyamán annyit romlott a helyzet, hogy az állandó kiállítás építése miatt a vitrinem is elfogyott. ... A tárgyak a padláson száradnak, a pincében penészednek." (Munkaterv részlete 1993-ból) Az önkormányzat 1996-ban a volt érparti iskolában biztosított helyet. Innen 2004-ben az Önkéntes Tűzoltóság egykori épületébe költöztünk át, s ismét tovább kell mennünk 2010-ben. A raktár a múzeumtól kb. egy kilométerre a Karmelita Rendház telkén álló épületben található, mintegy 85 m 2 alapterületen villany, víz, fűtés nélkül. Jelenleg még nincs végleges elképzelése sem a városnak, sem nekünk a raktározás megoldásáról. 16 iy94-ben fejeztük be a több mint tízezer üvegnegatív leltározását. 17 Lásd a kötetben Harangozóné Tóth Éva jegyzékét a múzeum kiállításairól Az épület 1997-ben
