Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Pusztai Gabriella: Húszéves a kunszentmártoni múzeum
Megújul az egykori börtön Az épület az 1990-es évek közepére katasztrofális állapotba került. A villanyvezetékek időnként kigyulladtak a falban, gyakori volt az áramszünet. A salétromfoltos falakról omlott a vakolat, s a könnyező házigomba ellepte az alsó szintet. A múzeum és a Műemlékvédelmi Hivatal határozottan kérte a város vezetésétől a további fertőzés megállítását. Az önkormányzat, az épület tulajdonosa 1996-ban végre úgy határozott, hogy pályázatot ad be a múzeum helyreállítására. 1998. november elejétől kezdték meg a 2003 júniusáig tartó felújítási munkálatokat. Új elektromos hálózatot építettek ki új lámpatestekkel, a termekbe lapradiátorokat szereltek fel. Lekerültek a tetőről a korhadt cseréplécek, törött cserepek, a falak egy részén vakolatcserét hajtottak végre. Mellékhelyiségeket alakítottak ki az épületben, s elkészült a vendégszoba. Elkorhadt parkettáinkat felszedték, s szinte valamennyi helyiség új burkolatot kapott. Meglehetősen sok bontással járt 1999-ben a gomba elleni védekezés. Az épületben a szakemberek - a gombafonalak után haladva a falban és a faanyagokban - leszedték a vakolatot, a padozat betonburkolatát, s azonnal elégettek, megsemmisítettek minden fertőzött anyagot, beleértve ajtókat, ajtókereteket, a lépcsőt, a gyűjtemény egyes tárgyait. Az ezt követő helyreállításra ekkor még nem volt lehetősége az önkormányzatnak. A múzeumot ebben az állapotban érte az árvíz. Árvíz a múzeumban A volt kun kerületi tömlöc falait a Köröstől mintegy 150 méterre, a gát mögött emelték az egykori építők, időről időre kitéve ezzel a folyó szeszélyeinek. A Körös áradása idején, 2000. április 12-én reggel vízér tört fel az egyik alagsori cellában. A víz szintje gyorsan emelkedett, s másfél óra alatt elöntötte az alagsort a kápolnával együtt. Később a földszintre vezető lépcsők tetejéig duzzadt az áradás, veszélyeztetve a teljes épületet. „A szivárgó víz »bevédésére« búvárokat kértünk, közreműködésükkel a további vízfolyást meggátoltuk." 1 " A kiállítási és a raktári tárgyakat a polgárvédelem, a tűzoltóság mentette ki az elárasztott termekből. Elkeserítő volt látni a rézműves műhely tőkéit, polcait, a szitaszövőszéket srb., melyeket már nem bírtunk kiemelni a vízből. Az önkormányzat gyors segítségének köszönhetően gyűjteményünket ideiglenes raktárban helyeztük el. A víz három hétig állt az épületben, majd hónapok teltek el, míg a sár, a vizes falak kiszáradtak. Az árvíz során jelentős kár keletkezett a földszinti (már felújított) részben. A termek parkettája megsüllyedt, felpúposodott, teljesen elvált a faltól. Két kiállítóterem között a közfal végigrepedt, s a rés folyamatosan tágult tovább. A városnak két év múlva állt elegendő pénz a rendelkezésére, hogy az árvízkárokat téliesen helyreállítsa. Jauernik István országgyűlési képviselő úr már ekkor hathatósan segített a támogatások megszerzésében, gyors és eredményes fellépésének sokat köszönhet a Helytörténeti Múzeum. Az alagsorban új burkolatot raktak le, a falakat és az aljzatot speciális betonréteggel, vakolattal vonták be, mely bizonyos víznyomásnak ellenáll. IS Részlet a Polgárvédelmi Kirendeltség és a Helyi Védelmi Bizottság Naplójából, Kunszentmárton, 2000. ápr. 1 Árvíz a múzeumban
