Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Dr. Barna Gábor: Kunszentmártoni és tiszazugi kutatások az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig

tok miatt is nagyon fontos és sürgető volna. Meg lehetne menteni az egykori Nagykun Kerület székházának épületegyüttesét, s korszerű körülmények között, a mai igényeknek megfelelően működtetni a múzeumot. Értékes hagyatékok megszerzésének lehetősége nyílna meg ezáltal, s biztosítva lenne méltó elhelyezésük. Ki lehetne alakítani a helyi kisgalériát, amelynek anyaga nyári művésztelepek alkotásaival, valamint hagyatékok vásárlásával folyamatosan bővülhet. Méltó körülmények között lehetne elhelyezni a néhai Bozsik Kálmán szecessziós kerámiáit, méltó körülmények közé várhatnánk díszpolgárunk, Ballá Demeter fotóművész képeit és gyűjteményét. Talán mindent leromboló, s értéket csupán a pénzben látó korunkban is lehetne ezekre a nemes célokra állami és egyéb támogatásokat találni. Arról már sajnos lekéstünk, hogy javaslataink alapján védetté nyilvánítsanak és tájházként működtessenek egy parasztházat Kunszentmártonban, vagy a szélmalmok egyikét múzeumi kiállítási célokra hasznosítsák. Pótolhatatlan épületeket bontottak és bontanak le vagy hagynak pusztulni napjainkban is. Ma legfeljebb egy nagygazda-ház múzeumként való működtetésére volna még lehetőség. Az 1970-es évek konferenciáinak, kiállításainak, tiszazugi táborozásainak szervező munka nagyobbik része rám hárult a tematika előzetes egyeztetése után. Ebben Szabó László mellett Bellon Tibornak is meghatározó szerepe volt, de minden más résztvevőtől is sok hasznos ötletet kaptunk. A kutatásokra a résztvevők többségét, a konferenciákra az előadókat és az elnököket én kértem fel. A lebonyolítás részleteit személyesen és levélben Smuta Kálmánnéval intéztem. A kutatások és a konferenciák során keletkezett iratokat, levelezéseket ezzel az írással egyidejűleg átadom a kunszentmártoni múzeumnak. A gyűjteményhez 1973-1974-ben a községi tanács félállásban alkalmazott engem a debreceni egyetem hozzájárulásával. Havonta jelentést kellett leadnom az akkori tanácselnöknek, Berta Lászlónak. Őrzöm annak az ötvenlapos átírótömbnek a másolati példányát, amelybe beszámolóimat írtam. Tanulságos olvasmány. Újraolvasva kiderül, hogy milyen széleskörű, olykor még hatékony tevékenységet sikerült kifejteni: tárgyak gyűjtése mellett pályázatokat írtam ki, kapcsolatba léptem minden lehetséges intézménnyel (iskolák, tanácsi hivatalok) a múzeum támogatása érdekében. Baldaszti József tanár úr hozzájárulásával átszállítottam a polgári iskolai könyvtár maradványát a múzeumba. A létrehozott múzeumi könyvtár számára könyveket rendeltem. A körülmények ismeretében pedig biztos nem kis elégtétellel írtam alá a jelentéseket 1974. júniusától dr. Barna Gáborként. A munkavállalásomhoz adott engedélyt Gunda Béla, a Néprajzi Tanszék vezetője 1975-ben visszavonta. Cseuz Imre, Barna Mária, Magyari Márta, Bereczki Ibolya után Szendrei Eszter lett a múzeum első főállású alkalmazottja. Ha az intézményesülést nézzük, akkor végül is elmondhatjuk: az 1970-es évek kunszentmártoni és tiszazugi kutatásai, őszi tanácskozásai elérték céljukat. Kunszentmártonban létrejött az önálló múzeum, amely most már a város életének egyik legfontosabb közművelődési intézménye és tudományos műhelye.