Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Dr. Barna Gábor: Kunszentmártoni és tiszazugi kutatások az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig

A jubileumi tanácskozás után még egy konferencia és kiállítás volt, amely a kisiparokat dolgozta fel Kunszentmártonban és a tiszazugi falvakban. Ennek tanulmányait Szabó László és Bereczki Ibolya szerkesztett kötetbe. Ezt követően azonban a szolnoki múzeum munkatársa, a kutatást korábban évekig meghatározó Szabó László felfüggesztette részvételét, velem megszakította kapcsolatait, amely gyakorlatilag a kutatás végét jelentette. Összegzés máig sem született. Az 1970-es évek közepén a Barna - Bellon - Szabó szerzőhármas által a Gondolat Kiadó néprajzi tájmonográfiák kiadványsorozatába tervezett kötet nem készült el. A kunszentmártoni múzeum nem volt még abban a helyzetben, hogy a megyei múzeum helyett önállóan szervezze a település és környékének, a Tiszazugnak történeti és néprajzi kutatását. Nekem pedig a debreceni Néprajzi Tanszék a múzeumi háttér nélkül nem jelentett háttérintézményt a kutatások folytatásához, jóllehet a debreceni egyetemisták főként az én révemen kerültek Kunszentmártonba és a Tiszazugba. Közülük többen itt tartották első tudományos előadásaikat, itt írták első publikációjukat. A Csépa-kötet írásai szakmailag magas szintűek voltak. A tiszazugi kutatások tehát oktatói műhelyként is szolgáltak. Az 19x0-as évek első felében a kutatásokban tehát egyfajta visszaesés következett be. Ilyen, csoportos jellegű és intenzív kutatás azóta sem szerveződött. Ezek után sajnálhatjuk igazán, hogy a tanácskozásokon elhangzott 124 előadás máig nem jelent meg nyomtatásban. Csupán az 1974. évi tanácskozás anyaga, valamint az 1976. évi szőlészeti tanácskozáshoz Csépa szőlőművelése látott napvilágot. A magam egy-két írását a szegedi Néprajz és Nyelvtudomány című tanszéki periodikában (pl. borkereskedelem), valamint a most, 2005-ben a 70 éves Juhász Antalt köszöntő kötetben (a szegények életkörülményei Kunszentmártonban) jelentettem meg. A sok-sok előadás megfelelő alapot jelentene a további kutatásokhoz is. Ezek egyik célja lehetne egy alapos, a népi kultúra, s a vidék történetének minden fontos területét feldolgozó monográfia. De a további kutatások kijelölése is. Sokkal jobban látnánk most, amikor 2007-re, Kunszentmárton várossá nyilvánításának kétszázados évfordulójára készülünk, hogy mit végeztünk már el, s hol kell még alaposabban kutatnunk. S ez a kutatás sokáig megfelelő intézményi háttér nélkül folyt. Ma van már ugyan múzeum Kunszentmártonban Pusztai Gabriella vezetésével, s kiváló kiállítási gyakorlattal, újraindított kiadványsorozattal, de elhelyezésén és szakember-ellátottságán lehetne javítani. Az illetékes megyei és városi tisztségviselőknek érdemes volna megfontolniuk tehát a kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum további fejlesztését. A bővülő, s mára sajátos szakmai profilt felmutató múzeum elhelyezésének hosszú távú megoldását a volt nagykun kerületi ház és adóhivatal birtokba vétele jelenthetné. Ez műemléki, tudományos és közművelődési szemponKiállításmegnyitó, 1984. Balról jobbra: Enyedi Antahté, Mohácsi Lászlóné, Csetényi Mihályné, Bellon Tibor, Smuta Kálmánné, Hevesi Ferenc