Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Barna Gábor: Kunszentmártoni és tiszazugi kutatások az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig
ségekkel összekapcsolódott. Itt csak a borkereskedelemre, a pásztorok migrációjára és a tutajozásra utalok. Ennek kapcsán bevontuk a kutatásba és a tanácskozásokba a környező megyék néprajzos és történész muzeológusait is. Bár mindegyik eddigi kutatásban, illetve tanácskozáson helyet kapott a téma folklórját bemutató előadás, szükségesnek látszott, hogy a folklorisztikai kutatásokról külön tematikus tanácskozásokon is számot adjunk. így került sor 1979-ben az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások, a születés, esküvő, halál szokásait és hiedelmeit elemző tanácskozásra. Ezen Bálint Sándor professzor úr elnökölt, akit 75. születésnapja alkalmából a tiszazugi munkaközösség nevében én köszöntöttem fel. Az esti múzeumi beszélgetés, poharazás és stanicliból való vacsora oldott hangulatában Bálint Sándor visszaemlékezett életére, elődeire a szegedi tanszéken'. A konferenciát követő kiránduláson ellátogattunk Csépára is, ahol Botka János, Bálint Sándor egykori tanítványa a szegedi egyetemen, akkori csépai tanácselnök, otthonában fogadott minket. A csépai temetőben felkerestük Mészáros Mihály csépai halottlátó sírját, akivel kapcsolatban Bálint Sándor tanítványaival gyűjtetett. Ez a kirándulás sorsdöntő volt életemben, hiszen a tiszasasi Oregtemetőben •sétálva, a fejfákat nézegetve mondta Sándor bácsi kezét karomra téve azokat a szavakat, amelyek későbbi sorsomat meghatározták, miszerint bennem látná munkája folytatóját. Ma, 26 évvel az esemény után azt mondhatom, hogy - az 0 közbenjárásával és segítségével bizonyára - igyekszem szegedi tanszékén ezt a megbízást és vállalást képességeim szerinti korlátok között, de jó munkatársakkal együttműködve teljesíteni, betölteni. Bálint Sándor 1979 októberét követően még két ízben járt Kunszentmártonban. Sajnos, 1980-ban, amikor a jeles napi, ünnepi szokások és a vallásos népélet kutatására és a tanácskozáson bemutatására került sor, Bálint Sándor professzor már nem lehetett jelen, a tanácskozást már csak emlékének szentelhettük. Ez alkalommal is elhangzottak a vidék, a Tiszazug határain túlmutató jelentőségű előadások, pl. a jászok és kunok krisztianizációjáról. Kevéssé kutatott volt eddig a 18-19. században tisztelt szenteknek a kultusza, a koldusok népéletben betöltött sokirányú szerepe, némely kántorok hatása egy-egy vidék népéletének kultúrájában. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megindult a tiszazugi református lakosság vallásos népéletének módszeres összegyűjtése is. 1 Ezt magnetofonra rögzítettem, s a Herrmann Antalra vonatkozó részt 1999-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadványában neve alatt közzé is tettem. Bálint Sándor a csépai halottlátó sírjánál, 1979.
