Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Barna Gábor: Kunszentmártoni és tiszazugi kutatások az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig
törtünk. Munkánkról októberben tudományos tanácskozáson számoltunk be, amelyhez egy kiállítás és ugyanabban a témakörben járási pályázat is kapcsolódott. Az 1976-tól kezdődő néprajzi kutatásokat a Tiszazug életében - különösen a filoxera utáni időszakban - meghatározó jelentőségűvé vált szőlő- és gyümölcskultúra vizsgálatával kezdtük. A történeti kérdések tisztázásán túl elemeztük a paraszti szőlőművelés formáit, de a mai nagyüzemi szőlészeti s borászati eljárásokat is. A szőlővel hasznosított területek a Tiszazugnak a középső, homokos vidékeit foglalják el. Ehhez viszonylag nagy kiterjedésű szikes, a folyók mellett pedig vizes legelőövezet csatlakozik. 1977-ben ennek az övezetnek az életével, azaz a tiszazugi állattartással, pásztorkodással foglalkoztunk. Ezt is lehetőség szerint komplex szemlélettel végeztük, nem hagytuk figyelmen kívül a téma üzemszervezeti, társadalmi, folklorisztikai vonatkozásait sem. Ennek során nagyértékű kéziratokat kaptunk dr. Gonda Sándor (Nagynyárád) egykori csépai körállatorvostól, akinek nagy szerepe volt bizonyos tiszazugi tájfajta baromfi kitenyésztésében, s a lótartás fellendítésében. Közben Kakuk Mátyás tanár úr anyakönyvi kutatásainak támogatása érdekében 1977. április 7-én tudományos tanácskozást rendeztünk a helyi könyvtár és a művelődési ház közreműködésével az anyakönyvek mint a történeti kutatások forrásai témakörben. Fő célunk a családrekonstrukciós módszer megismerése volt, és használata lehetőségeinek, korlátainak felmérése. A megbeszélést Kováts Zoltán főiskolai adjunktus vezette, aki ezzel a módszerrel már több történeti demográfiai tanulmányt írt. Ennek anyaga, amelyet magnetofonról magam írtam le, megjelent a Múzeumi Levelek egyik számaként Szolnokon. Máig hivatkozott irodalom. Itt említem meg, hogy a múzeum legszebb terme, az egykori börtönkápolna ekkor már gyakran adott otthont helyi amatőr festők és céhbeli művészek képzőművészeti kiállításainak. Ezeket jórészt Smuta Kálmánné és a szolnoki múzeum művészettörténésze, Egri Mária rendezte. A következő, 1978. évi kutatások során földrajzos, régész, nyelvész, történész és néprajzos szakemberek a Tisza és a Körös szerepét vizsgálták a vidék népéletében. Nagyon sikeres volt a kiállítás is. Ezen a nyáron szervezte Szabó László a Szolnoktól Tiszaugig tartó Tisza-szakasz komplex néprajzi kutatását, amelybe bekapcsolódott a tiszazugi kutatók többsége. Ez azt jelentette, hogy a folyón leereszkedve minden településnél, kompnál, halásztanyánál kikötve a víz felől és annak szempontjából rögzítettük megfigyeléseinket, készítettünk interjúkat. Ennek a témának nagy szerepe volt abban, hogy Bellon Tibor vizsgálódásainak középpontjába emelte az ártéri gazdálkodás kutatását, bár a folytatódó tiszai csónakos kutatásba már sem Bellon Tibor, sem én nem kaptunk meghívást. E témakörben futottak a pályázatok, s ezek egy-egy területét mutatták be a múzeumi kiállítások is. Évente sikerült összegyűjtenünk egy-egy téma majdnem teljes tárgyi anyagát. Mind a szőlőművelés, mind pedig a vizek szerepét elemző kutatás szorosan kapcsolódott a korábbi, 19. századot vizsgáló kutatáshoz. Mindhárom terület kutatása során részletesen elemeztük azokat a szálakat is, amelyek révén a Tiszazug és Kunszentmárton a szomszédos vagy távolabbi tájegyFöldbáz Öcsöd, Í978.
