Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Dr. Szabó László: Néprajzi kutatások a Tiszazugban

A XX. századra a katolikus népesség aránya jelentősen nőtt. A református lakosság debreceni ori­entációjú... A rk. népességet csongrádi, szegedi kapcsolatok jellemezték. Az 1960-as évekig erős vallási endogámia jellemzi a közösségeket. Gazdasági orientációját tekintve Észak- (Tiszaföldvár, majd Martfű) és Dél-Tiszazugra (Kunszentmárton és Csongrád) oszlik. A Dél-Tiszazug községei a középkorban egy ideig Csongrád megyéhez tartoztak. A török időket követően a falvak gazdál­kodását az állattartás túlsúlya jellemezte és csak a vízszabályozásokat követően vált jelentőssé a földművelés. A nemesi középbirtokok (200-800 kat.h.) gazdaságilag jelentéktelenek voltak, a jobbágy-paraszt gazdálkodásnak nem tudtak mintát adni. Kiutat jelentett a filoxéra járvány után a homok hátakon Duna-Tisza-közi mintára megteremtett szőlő-, gyümölcs- és borkultúra. Termékeiknek a Nagykunságban és a Körös-völgyben felvevő piacuk is kialakult. Am mire a szegé­nyebb rétegeknek hasznot hozott volna, a termelőszövetkezetek kezén semmivé lett. A lakosság a Kis- és Nagykunság, illetve a mezővárosok népességéhez képest szegényebb volt, jelentős a másutt munkát vállaló kubikos, a Duna-Tisza-közén szőlő-, a dunántúli uradalmakban summás munkát vállaló réteg. Társadalmát a kiscsaládi keretek között gazdálkodó családszervezet, a territoriális kapcsolatok elsődleges volta jellemzi. Kivétel a palóc vidékről települt Csépa, ahol a hadas tele­pülés halványan élő emlékére lehetett bukkanni még az 1960-70-es években is. A vidék anyagi ál­lapotát az 1960-as években még közvetlenül lehetett mérni a faluképen, az építkezésen és a lakás­kultúrán, illetve a népművészet kevéssé díszes voltán. A szőlőbeli tanyák az archaikumok tárházai voltak... A mezőgazdaság eszközkészlete a környezethez képest gyenge minőségű volt, mert a kisipari termékeket alig tudták megfizetni. A háziiparnak nagyobb a jelentősége, s későn jelentek meg a kisgépek, termelékenyebb eszközök. A táplálkozásban, népi gyógyításban a vízszabályozá­sokig nagy szerepe volt a gyűjtögetésnek, ... kisvízi- és orvhalászatnak, tőrökkel, hurkokkal való vad- és madárfogásnak. Az utolsó másfél századot a víztől való eltávolodás jellemezte. Az utolsó szoros kapocs a természettel a tsz-ek által felszámolt ártéri gyümölcsösök megszűnése, elvadulása jelentette. A református falvakra és közösségekre a puritán erkölcs nyomta rá a bélyegét, a kato­likus közösségek mozgalmasabbak, színesebbek voltak... A reformátusoknál az életkorhoz kötött szokások, illetve a húsvéti ünnepkör és a munkaalkalmak szokásrendje emelkedik ki, a katoliku­soknál a búcsúkon kívül a karácsonyi ünnepkör, a betlehemezés is jelentős. Nyelvjárása, népzené­je Tiszán-túli jellegű Mezőtúr és a Nagy­kunság tömbjéhez csatlakozik. A ka­tolikus Csépa nyel­vében palóc jellegű. Az 1930-as évek elején országos hírre emelkedett a jórészt társadalmi okokkal magyarázott ún. ti­szazugi arzénes per. Az ekkor kialakult negatív képet a kis­táj lakossága min­den erővel ki akarta törölni az emlékezet­ből, s e küzdelemben állattartásról szóló tanácskozás résztvevői egy tiszakürti tanyán, 1977. (Szabó László, Földes László, lienkó József, Paládi-Kovács Attila, Bereczki Ibolya és a házigazdák)

Next

/
Thumbnails
Contents