Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Józsa László: Emlékfoszlányok a kunszentmártoni múzeum alapításának hőskorából
vacsorával vendégelték meg a tanári kar tagjait. Ekkor Baldaszti József tanár úrral osztottam meg a múzeumalapításra vonatkozó gondolataimat. Azt javasolta, hogy próbáljuk megszerezni a használaton kívül álló börtön helyiségeit. Másnap reggel első dolgom volt, hogy elkérjem a börtön bejárati ajtajának kulcsát Kézsmárki István tanácstitkártól. Hajas rendőrkapitányok szolgálati lakása előtt elhaladva, a börtön kétszárnyas ajtaja elé érkeztem. A kulcs nagyot csikordult a zárban, s megkezdhettem a nézelődést. Történelmi levegő csapott meg, az emeleti és alagsori cellák boltívei a XVIII. század hangulatát idézték. Első látásra megállapíthattam, hogy a kápolna a barokk építészet egyik vidéki remeke, és nagyszerű lehetőséget kínál tárlatok rendezésére. Az épület helyiségei közül azonban egyetlenegy sem volt üres. Ott tárolták a Vegyesipari Ktsz olajfestékeit, a különféle vegyi anyagokat, de más egyéb intézmények is raktárnak használták a nehéz tölgyfa ajtókkal záródó cellákat. A kápolnába be sem lehetett lépni, mert zsákszámra állt ott a cement és egyéb építőanyag. Szinte reménytelennek tűnt, hogy a zsúfolásig telepakolt helyiségek közül valamelyik is kiürüljön. Eletemben talán ekkor bizonyultam a legharciasabbnak. A kulcs visszaadásakor közöltem Kézsmárki István titkárral, hogy milyen célra szeretnénk fokozatosan igénybe venni a börtön épületét, s ennek hivatalos útra terelése érdekében meghívattam magam a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésre. Részt is vettem, s élénk színekkel ecseteltem a múzeumlétesítés fontosságát. A vb-tagok zöme egyetértéséről biztosított, és határozatot fogadtak el egy olyan helyiség kiürítéséről, amely a községi tanács használatában van. Mivel a siker kétségesnek tűnt, a kezdő lépésekről Turcsányi Pista bácsinak még nem tettem említést. Nyáron, a Körös-parti strandolás alkalmával azonban megszólítottam Barna Gábort, volna-e kedve bekapcsolódni a múzeumteremtés vállalkozásába. Örömmel mondott igent, és elhívott hozzájuk, hogy tekintsem meg kis gyűjteményét. Ámulva láttam, mennyi értékes néprajzi anyagot sorakoztatott fel házuk pincelépcsőjének két oldalán. 1966 nyarán bekopogtattam a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatói irodájának ajtaján, és Kaposvári Gyula igazgató úr elé tártam múzeumalapítási szándékunkat, egyúttal természetesen kérve beleegyezését és támogatását. Részletesen tájékoztattam elképzeléseinkről, különös tekintettel a börtönépület megszerzésének szándékáról. Kaposvári Gyula egyetértéséről biztosított és hasznos tanácsokkal látott el. Itthon aztán Turcsányi tanár úr is értesült a fejleményekről, s amikor a nyár vége felé a helyi tanács nagylelkűen átengedte a kápolna kiürített, de nagyon lepusztult helyiségét, beszállítottuk és egyesítettük hármunk magángyűjteményét. Igazában ez képezte a múzeum alapját. Ettől kezdve talán egyetlen nap sem múlt el, hogy szabadidőnket ne a tömlöcben töltöttük volna. A kezdeményezésnek gyorsan híre terjedt, többen felajánlották régiségeiket a gyűjtemény számára. Turcsányi Pista bácsival és önként vállalkozó tanulók segítségével délutánonként kiskocsin húzva szállítottuk a rengeteg anyagot, melynek nagy része természetesen nem jelentett komoly értéket. A válogatást későbbre halasztottuk. 1966 őszén már a megyei újság is foglalkozott a születőben lévő intézmény mindennapjaival. Múzeum a tömlöcben címmel hangulatos írás jelent meg a lap november 17-i számában Simon Béla tollából. Az újságírót magam kalauzoltam végig a börtön helyiségeiben. Emlékeim hitelességének alátámasztására legyen szabad néhány bekezdést idéznem a riport soraiból: „Valamikor ez volt a Jászkun Kerület kunszentmártoni tömlöce... Az alagsorba s az emeletre vivő lépcső egyaránt faragott fatörzsekből van. A patkós csizmák sarka alaposan megkoptatta. A folyosóra, a cellák sorára nyomasztó boltív nehezedik. Az alagsorban volt a tömlöc kápolnája... - Ezt, a csupaszfalú üres régi kápolnát kaptuk meg a helytörténeti anyag tárolására - mutat szét »birodalmaban« Józsa László 2 ". 2 Múzeum a tömlöcben (Simon Béla). Szolnok Megyei Néplap, 1966. november 17.
