Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Józsa László: Emlékfoszlányok a kunszentmártoni múzeum alapításának hőskorából

Nemes gesztus volt a Vegyesipari Ktsz és a többi vállalat részéről, hogy a raktárnak használt cellákat egymás után ürítették ki és engedték át a mi céljainkra. Teendő azonban ismét akadt bőségesen. A két ajtóval és két ablakkal, de egységes boltívvel rendelkező cellák középen válaszfallal voltak elkülönítve, először tehát az erős téglafalakat kellett kibontani. Ezt a munkát, valamint az elsődleges helyreállítást az említett építőbrigád végezte. Az épület felső szintjén, négy cellában kiállító helyiségeket hoztunk létre, az alagsori kissé nedves cellákat ideiglenesen raktárnak használtuk. 1967 tavaszán új lendülettel folytatódott a munka. A cellák birtokbavételével szélesebbre tágult a szépen gyarapodó anyag raktározásának, rendszerezésének lehetősége. Megható volt tapasztalni a széleskörű társadalmi aktivitást, amely a múzeum ügyében megnyilvánult. Önkéntes takarító csoportok, régiségeket és néprajzi tárgyakat szállító 7-8. osztályos általános iskolások és szakmunkásképzős tanulók szorgoskodtak szabadidejükben a múzeum körül. Komoly leletmentő munkát végeztek azzal, hogy a felső temetőben kallódó, pusztulásra ítélt 100-150 éves sírköveket beszállították a múzeumba. A hivatalok selejtezésre szánt bútoraikat ajánlották fel a gyorsan bővülő tárgyi anyag elhelyezésére. Hamarosan nagyjából rendszerezni tudtuk „kincseinket", az egyik emeleti cellában a mezőgazdasággal kapcsolatos népi munkaeszközöket és a fózsa László megnyitja Macskássy Izolda festő-grafikus kiállítását, 1993. házi használati tárgyakat sorakoztattuk fel. A naponként érkező látogatók körében nagy tetszést aratott az a nyeles, két vasas kerékkel működő „toliga", amellyel leleményes őseink a nagyméretű cserépfazekat a forró kemencébe juttatták az ízes szilvalekvár tartósítása céljából. Másik helyiségben „Bozsik-szobát" rendeztünk be a hírneves helybeli fazekasmester készítményeivel: a javarészt tanulók által begyűjtött dísztányérokkal, vázákkal és mintás virágcserepekkel. Természetesen külön helyiségben tároltuk a régészeti leleteket és az írásos anyagokat, a helybeli nyomdák termékeit. Lázasan készültünk az 1969. évi nagy kiállításra, amikor Kunszentmárton