Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Józsa László: Emlékfoszlányok a kunszentmártoni múzeum alapításának hőskorából

Józsa László Emlékfoszlányok a kunszentmártoni múzeum alapításának hőskorából A sasszárnyakon száguldó idő kérlelhetetlenül betemeti az emlékezetben sokáig frissen élő események menetét, és elbizonytalanítja a történtek közötti összefüggések láncolatát. Szükséges tehát, hogy ha késve is, de a mentés szándékával felidézzük a gyorsan eltelt évtizedek emlékeit, kiváltképpen ha azok egy fontos intézmény létrehozatalára vonatkoznak. A Kunszentmártonban közel négy évtizede működő Helytörténeti Múzeum alapításának nem mindennapi, sőt túlzás nélkül megállapíthatóan kalandos körülményeire kívánunk visszaemlékezni e tanulmány szűkre szabott keretei között. Nem szorul bizonyításra és bővebb magyarázatra az a tény, hogy egy adott település múltja, részletes története két alapvető fontosságú forrás: az írásos anyagok és a tárgyi emlékek összegyűjtése, majd azok szakszerű feldolgozása révén ismerhető meg. A két kutatási terület szorosan összefügg és kiegészíti egymást. Talán sehol nincs az emberi együttélésnek olyan színtere, ahol ne lehetne felfedezni a szellemi és tárgyi kultúra összefonódását. így volt ez régtől fogva Kunszentmárton esetében is, ahol a település történetének legfontosabb mozzanatait olyan kiváló kutatók igyekeztek feltárni, mint ifj. Dósa József, Szabó Elek és Veress János, hogy csak a legismertebbeket említsük. Természetesen számon tartották a helység, valamint a környék régészeti emlékeit is, gondoljunk csak a Telekparton lévő Árpád-kori templom romjaira, melyeket az ország akkori legkiválóbb régésze, Rómer Flóris vetett vizsgálat alá 1876-ban. Ekkor alakult meg a Tiszazugi Archeológiai Magántársulat is, amely próbálta pontosan felmérni Kunszentmárton és a Tiszazug régészeti lelőhelyeit. Az eredmény nem is maradt el, mert tudományos szenzációnak számított a kunszentmártoni ötvössír felfedezése, valamint az 1925-ben történt istvánházi ásatások során feltárt rézkori temető leletanyagának számbavétele.

1 Ez utóbbi ásatásoknál tevőleges szerepet vállalt a kunszentmártoni polgári iskola két kiváló fiatal tanára: Jenéi József és Turcsányi István, s talán ennek köszönhetően kötelezték el magukat mindketten a helytörténet szellemi és tárgyi emlékeinek módszeres gyűjtése iránt. Témánk szempontjából mégis a látható, kézzel fogható tárgyaknál maradva, előre kell bocsátanunk, az a szándék, hogy a szakszerűen feldolgozott régészeti, néprajzi, egyáltalán muzeális értéket képviselő anyag bemutatása már az 1920-as '30-as években nyilvánosságot kapott a helyi sajtó hasábjain. Érdekes elgondolás volt az a felvetés, amely szerint valamelyik szélmalmot kellene múzeumként működtetni: egyrészt megismertetve ezzel a malom funkcióját, másrészt 1 Turcsányi István: Kunszentmárton határában feltárt és az őstörténeti irodalomban méltányolt régészeti leletek összefoglalása. In.: A kunszentmártoni magyar királyi állami Polgári Fiú- és Leányiskola Évkönyve az 1939-40. tanévről. Kunszentmárton, 1940. 14-20. o. A pusztaistvánbázi kora rézkori temető lelete 1925-27 (Hillrebrand Jenő A pusztaistvánházi korarézkori temető, Bp., 1929. IV. tábla)