Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Hegedűs Krisztián: Tömlöc a Körös partján
karításokat hozott, hogy a tehetősebb rabok magukat élelmezhették. Erről egy 1801-ben kelt levélből értesülhetünk, amelyben a rabok heti húsadagjáról is szó esik. A börtöntartó egy kerületi végzés pontosítását kéri, mivel az abban meghatározott húsadagot soknak tartja: "...amely talán feleslegesnek tetszik, mivel minthogy Szombaton az Helységben koldulnak, és kenyérbűi, húsbúi, pénzbúi sommássan öszve szedegetnek..." 21 A kerületek közgyűlése bölcs módon, hogy költségeiket enyhítsék, hetente egyszer engedélyezték a rabok koldulását. A kenyér minőségével, - amit eleinte a város gazdasszonya majd az ezzel megbízott kereskedő sütött a raboknak - akadtak néha minőségi problémák. 1819-ben egy új gazdasszony felvételét szorgalmazza a kapitány, mert a régi elküldése óta rossz a kenyér minősége. 1849-ben már egy bizonyos Jäger Sebestyén kunszentmártoni vendéglősnek fizettek kenyérért és tűzifáért. 22 Egy börtön életéből sem hiányozhatnak a szökések, vagy szökési kísérletek. A számos esetből csak néhány érdekesebbet emelek ki. 1812-ben Mendi Albert és Fábián Miklós elítéltek cellájukat többször megásták, ezért leláncolásukhoz szükséges láncok megvételéhez a nagykun kaszszából kértek pénzt fogvatartóik. 21 1835-ben Ballá Imre, Bárányi Pál és Barany József marha és bárány tolvajokat, Ballá Márton próbálta meg, a börtönőröktől szerzett „titkos kulccsal" kiszabadítani. 24 Száz évvel később, 1935-ben szerencsésebb volt Sarkadi Tibor, akit rabsága idején takarításra is alkalmazták a bíróság épületében. Egy nyári hétfő reggelen megszökött, s hogy ne legyen pénz nélkül, magával vitte Nagy László járásbírósági írnok fiókjában talált 36 pengőt is. Országos körözést adtak ki ellene. 25 Az 1848^-9-es szabadságharc leverése után a Habsburg önkényuralmi gondolkodással és törekvésekkel nem fért össze a Jászkun Kerület közigazgatási különállása. Ennek korlátozására elvették a kerülettől partikuláris jogait, és gyakorlatilag vármegyeként kezelték. 2 ' 1 1851 és 1853 között Császári és Királyi Járásbíróság működött Kunszentmártonban, míg az átalakításoknak ez is áldozatul nem esett. 1853-ban a börtönt is bezárták, a kerület tömlöceit Karcagra helyezték át. 1853. november l-jén, elbocsátották Szabados Antal kerületi hajdút, aki a városnál hídőri munkát kapott. 27 1 8 5 3-ban a Jászkun Kerület császári és királyi főkapitánya nem sok jóval kecsegtette a várost. Valószínűsítette, hogy járási hatóságot nem építenek ki a közeljövőben Kunszentmártonban. 28 A következő években üresen találjuk az épületet, majd egy bizonyos Maister Farkas, később 1869-től a Népbank vette bérbe a kerülettől. 29 Erre az időszakra számos iratban találunk a kunszentmártoni börtönre vonatkozó említést, de A börtön kerítése 20 JNkSzML. Kunszentmárton város iratai, Bűnügyi iratok, No.35./1869. 21 JNkSzML. Kunszentmárton város iratai, Instantiák a kerületekhez, főkapitányhoz, No.l855./1800. 22 JNkSzML. A Jászkun Kerületek főnökének iratai, No.712./1849. 23 JNkSzML. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai, Közig. ir. No.l091./1812. 24 JNkSzML. Kunszentmárton, tan. jkv. 1835./68. sz. 25 Kunszentmártoni Híradó 1935. július 7. XVIII. évf. 27. sz. 5. o. 26 Bánkiné Molnár E. 1995. 21. o.
