Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Hegedűs Krisztián: Tömlöc a Körös partján
tosítás, amiről a szakirodalomban is lehet adatokat találni, bár az csak a jászberényi és a kiskunfélegyházi fogházakat említi. 14 Egy kunszentmártoni tanácsjegyzőkönyvi bejegyzés tanúsítja, hogy a nagykun tömlöcbe is szállítottak 55 elítéltet. 15 Az 1788-ban kitört törökök elleni háború miatt elszaporodó erőszakos toborzások elől menekülő férfiak vagy a szolgálatból elszökött dezertőrök lehettek az ide szállítottak. Korábbról is találhatunk utalásokat „militaris rabokról", akik itt töltötték büntetésüket. 1786-ban még egy hajdút rendeltek a katonai rabok őrzésére. Számára egy süveget és egy pár csizmát kunszentmártoni kereskedőktől szereztek be a község kontójára. lfi A rabok őrzését hajdúk végezték, akiknek száma, mint azt a korábbi forrás bizonyítja a rabok számától függött. Palugyay Imre leírása szerint 1851-ben 25 elítélt rabra és 30 vizsgálati fogolyra 4 börtönőr vigyázott. Mindezekhez egy gazda vagy más néven börtönész volt rendelve, aki az ellátásukról gondoskodott. A cellák berendezéséről is jó leírást kapunk tőle: „Minden börtönben, butor darabok következők: 1. Mindenik fogoly, vagy rab számára egy egy nyugpad (prits) legalább 5 láb hosszú, és 2 Vi láb széles. 2. Mindenik nyugpadra egy szalmazsák, és szalmavánkos, melyekben a szalma félévenként frisitendő. 3. Egy fogas polcz. 4. Egy ivó cseber és kupa. 5. Egy mosdó dézsa. 6. Elegendő köpő ládák. 7. Egy seprő és szemetesláda. 8. Egy üritkező cseber" 17 . A vizsgálati fogságba vetett emberekkel a kerületi hajdúk nem bántak kesztyűs kézzel. Egy-egy vallomás kicsikarásáért alaposan megkínozták, korbáccsal, pálcával verték a gyanúsítottakat. A 19. század első felében, a Nagykunságban a rabok számának folyamatos növekedése miatt a kerület vezetése jónak látta még egy tisztviselőt a börtönök mellé rendelni. Ebben az időszakban az Alföldön fokozatosan nőtt a betyárok, a szegénylegények száma. A Habsburgok erőszakos és elavult katonaállítási módszerei miatt menekülők és a munka nélkül lézengő zsellérek sokszor belekényszerültek ebbe az életmódba. Nem csodálkozhatunk, ha telve találjuk a börtönöket, melyek irányításához és felügyeletéhez a korábbi apparátus már kevésnek bizonyult. 1818-ban a nagykunok börtönéhez is rendeltek egy castellanust (középkori eredetű tisztség jelentése várnagy vagy háznagy), akinek a kerületek tulajdonában lévő házak gondozásán kívül a rabok rendben tartása is a kötelessége volt. A tömlöcök rendjéért ő felelt, a hajdúk is neki tartoztak elszámolással. Feladatát a nagykun jurisdictional így határozták meg: "...egy castellanust kellene tenni, aki szüntelen az udvarban lakna, és a tömlöcztartónak, és Hajdúknak kötelességeikre, úgy a raboknak magukviseletére, tartására, és munkájúkra, ugy a Jurisdictionak bátorságára éjjel, nappal felvigyázna..." 18 . Lakása a kerületi ház másik oldalán lévő épületben volt, amit e miatt sokáig castellanusi vagy várnagyi laknak is neveztek. Sokáig a rabok mindennapi életéhez tartozott a munka is. Olvashatunk castellanusi kimutatásokat nagykun jurisdictionalis tömlöcben lévő rabok munkájáról. A börtönöknek bevétele származott abból, hogy különböző apróbb feladatokra, de főleg fafűrészelésre alkalmaztak rabokat a tömlöc falain kívül és belül egyaránt. 1823-ban Mesterszállás határában Kunszentmárton számára épülő tanyának a helyén lévő fákat rabokkal fűrészeltették ki. 19 A múzeumban megtekinthető egy díszesen faragott mestergerenda, amelyet 1823-ban rabok készítettek a börtön falain belül. A munkabérből a rabok is részesülhettek, így szabadulásukkor némi pénz volt a birtokukban. 20 A rabok tartása mindig nagy költséget jelentett a kerületek számára. Ezért jelentős megta14 Hajdú L. 1985.435-436. o. 15 JNkSzML. Kunszentmártoni, tan. jkv. 1788./ 24. o. 16 JNkSzML. Kunszentmárton város iratai, Missilisek No.2739./ 1786. 17 Palugyay I. 1854.94-97. o. 18 JNkSzML. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai, Közig. ir. No.664./1819. 19 Dósa J.-Szabó E. 1935.97. o.
