Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Füvessy Anikó: Hagyományos öltözködési elemek adaptálása napjaink divatjába

Hagyományos öltözködési elemek adaptálása napjaink divatjába A régmúlt viseleti elemeinek újbóli felhasználása, egyes részleteinek átfogalmazott alkalmazása a magyarság életében is nagyobb múltra tekint vissza. Főnemeseink, nemeseink a nemzeti ellenállás jeleként a németes ruházatot a XVIII-XIX. század fordulójától magyarosra cserélték fel. A romantika évtizedeiben már a magyar népviselet jellegzetes darabjaiból is válogattak. A magyar tárgyalkotó népművészet iránti érdeklődés a világkiállítások révén ébredt fel. 1851-ben a londoni világkiállításon már egy magyar szűrt is kiállítottak, majd viseleti elemek és hímzések, szőttesek is megjelentek Európa egyes országainak fővárosaiban rendezett világkiállításokon. A XIX. század utolsó negyedétől divat lett a népművészeti tárgyak gyűjtése, melyek néhány évtized múlva a polgári otthonok berendezési tárgyai között is megjelentek. A korábbi évszázadok nemesi és népi öltözékéből meríteni tehát más és más indítékkal, de több mint kétszáz éve nem volt szokatlan jelenség. Persze, a színes népviselet nem tekint vissza nagyobb múltra. Nem véletlen - utalva a házivászonból készült munkaruhákra -, hogy vászoncseléd, fehércseléd névvel illették jobbágy- és zsellérasszonyainkat. Ez azonban senkit ne tévesszen meg, alávetett helyzetű elődeink az ünnepeknek azért ruházkodásban is megadták a módját. A jobbágyok azonban, akik a termelésük bővítésére tartalékoltak elsősorban, a ruházkodásra kevesebb gondot fordítottak. Meglévő darabjaikat megbecsülték, egy-egy ünnepi darab több generációt is kiszolgált. A XVIII. század végén városaink jegyzőkönyvei a cselédek bérét is tartalmazták, melyben az élelem mellett kialkudott bér nagy része ruházkodásban jelentkezett. Ruhaneműt adtak a pásztoroknak, csőszöknek (szűr, csizma, Horgolt szélű, hímzett zsebkendők Vertcsipke gallér mintarajza