Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Bartha Júlia: A kunsági viselet sajátosságai, különös tekintettel a cifraszűr ázsiai kapcsolataira

51. Frt Anglia mentének bélleléséért 1. Frt Gyermek mentéje béllelésitül 30. Frt" 20 A gyapjúból készüli felsőruhák Az Alföld legnagyobb állattartó körzete a Nagykunság volt, s a jelentős juhtenyésztés miatt a gyapjúfeldolgozás is számottevő lehetett. A fel­sőruhák jó része gyapjúból készült. Kézenfekvő a nemezelés technikája, mint a legősibb textilkészítési mód, noha meglétére a süvegviselet elmú­lásával csupán nyelvészeti emlékünk utal. A nemezelődésre a pásztor­nyelvben maradt fenn szó: kijcesedik a kutya szőre, mondja a pásztor a lo­boncos komondor kutyájára. Nemez­ből való volt a nyereg alá való iz­zasztó, amit a Püspökladányban élő nyergesmester Matuz Andor készített a két világháború között. A szükség hozta elő az emlékezetből a régi tech­nológiát, jóllehet izzasztónak az egyébként értéktelen, szinte erejét veszített csungagyapjút (hullott gyapjút) 21 használták. Alighanem ez az utolsó adatunk a nemezelésre, ugyanis a felsőruhák anyagát már más mesteremberek készítették szövőszéken. Különféle gyapjúszövetből készült a felsőruha. A legdurvább kidolgozású a gubaszövet, ami Ungvár felől érkezett az Alföldre, amint ez a debreceni gubacsapók és szűrszabók peres irataiból kitűnik, 22 jóllehet, hogy e két mesterség céhes története egy tőről fakad, csak idővel váltak szét. Az erdélyi szász városokban 1376-ban 19 szervezett céhet számláltak, közöttük voltak a gyapjúszövők és a csapók is. Az 1571. évi limitáció szőrművesekről is szól. Az 1609. évi limi­Kisázsiai török férfi pásztorköpönyegben 20 Györffy István nyomában 1937. 128. 21 Fazekas Mihály, 1979. 161. 22 Györffy István, 1937. 129.

Next

/
Thumbnails
Contents