Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Bartha Júlia: A kunsági viselet sajátosságai, különös tekintettel a cifraszűr ázsiai kapcsolataira

díszítésnek itt rangjelző funkciója is volt: csak az hordhatott hárombokros hímzésű - az aljától a válláig terjedő három vízszintes sávban futó mintával díszített kisbundát, aki tehetős volt, akit társadalmi státusa erre feljogosított. Aki érdemtelenül viselte, azt megszólták. A bőrből való felöltők közül a hátibőrt kell még említenünk, mint a Kunság igen ősi és jellegzetes viseleti darabját. A hosszú szőrű rackajuh bőréből készült a hátibőr vagy kacagány. A Kunságon még a XVIII. század közepén ugyancsak gyakori viselet volt, amint az Illéssy István nagykunkapitány 1756. május 27-én Kisújszálláson kelt körleveléből is kitűnik: „A szolgák és pásztorok, úgy a fiatal gazdalegények is, a kik nagy, s nem igen hellyesen kigondolt nagytaréjú sarkantyús csizmákat s fekete hátibőröket, mellyet vulgo katzagánnak hívnak, viselni nem lészen szabad; mert akin ezentúl akar armás hadnagyok az ő katonáikkal, akar districtualis hadnagyok akar gazdákon, akar szolgákon, akar pásztorokon ollyan megtiltott ruhát tapasztalnak, minthogy instructiójokban fog lenni, tőlük elvészik és a magok hasznára fordíttyák. Valaki pedig renitenskedik s elvenni nem engedé, az arra rendeltetett személlyek azonnal a N. Magistratusnak előadni tartoznak, kiknek hatalmokban lészen azon nyakas személlyeket kötelességek szerint megbüntetni. Mert az ollyan rendetlen sarkantyú és katzagányok nem egyébbre hanem a ruhában való bujaságra s kényességre való, melyet az Isten törvénye is tilt." A fekete rackabőrből való hátibőr tovább élt a ruha gallérjaként. Rendesen a kacagányt nyakbavetve hordták férfiak és asszonyok egyaránt, erről a XVIII. századi jegyzőkönyvek bőséges adattal szolgálnak. A bőrruha - az ujjas bőrkabát, a csípőig érő ködmön, kun nevén daku volt még jellegzetes viselet. A dakut már szűcsök készítették. A ködmön vagy daku cselédbérben a ruhajárandóságok közé tartozott. 1760. decemberében Túrkeve városa így limitálja a szűcsök munkáinak árát: „Egy nagy, vagy első ködmön varrásáért a lakos tartozik 45. Frt Sühedernek vagy felserdült legénynek való ködmön varrása 36. Frt Közönséges posztóbul való mentének bélleléséért Aszajok, Debrecen