Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Bartha Júlia: A kunsági viselet sajátosságai, különös tekintettel a cifraszűr ázsiai kapcsolataira

létként 1764-ben Túrkevén már tiltják, 1777-ben Kisújszállás úgy határoz: „Minthogy a negédes ifjúság, annyival inkább a szolgálatban levő suhantzok az süvegekben tsinált abrontsokkal, huntzfutkájok sodorgatásával, s némelyek tsákó viseléssel magokat a kínyessígre, negédségre s tséltsapságra nagyon elkapatták, az ilyeténeknek megzaboláztatásokra nézve ennekutánna, ha kik ilyeténbe tapasztaltatnak, toties quoties 12 korbátsokat szenvedjenek, meghatároztatott."

15 A század végére a süveg lassan kiment a divatból. Némely káromkodásban (a proverbiumokról szóló fejezetben említettekre gondolok) ugyan találunk rá utalást, de helyét átveszi a kucsma ami anyagában ugyan nem, hiszen báránybőrből készült, de formájában hasonlít a magas csúcsos süvegre. Noha a kalap már a XVI. században létezett, a Jászkunságon a XVIII. század utolsó negyedében, 1780-ban jelenik meg. 1793-ban bihari limitációk is hozták. Mire a század véget ért, a süvegviseletnek végképp bealkonyult, de a XIV. századból való első említésétől számítva mintegy négyszáz éven át tartotta magát ez a sajátos kunsági fejfedő. Helyét átvette a nagyszélű csikós-gulyás-kondás kalap, ami alighanem rangjelző szerepet kapott, cifrálkodásra alkalmas darabnak tartották, ezért a XIX. század elején már tilalmazták a túl széles kalap viselését. Suba, bunda Alföld-szerte, de a Kunságon különösen sokáig élő viseleti darab volt a suba. Hosszú életét a pásztoréletforma lassú változásának köszönheti. A suba eredete bizonytalan, illetve gyanítható, hogy nomád állattartó népek természetes anyagú, leginkább bőrből való viselete. A szó: suba 1290-ben fordul elő először írott forrásainkban. Gyaníthatóan szláv eredetű a szó.

16 A suba 4-15 juh bőréből készült, formája a gazdagoknak félvagy egész kör alakú, a szegényebbeké szűkebb, éppen csak a testet fedő volt. Nyaka köré fekete báránybőrből kacagánygallért varrtak. Bél Mátyás írta az alföldi pásztorokról, hogy 15 Györffy István, 1937. 122. 16. Gáborján Alice, 1976. 17. Aszaj, Debrecen