Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Bartha Júlia: A kunsági viselet sajátosságai, különös tekintettel a cifraszűr ázsiai kapcsolataira

paraszti viseletben. Néhány rajz ugyan megmaradt a várábrázolásokhoz kapcsolódóan, de ezeket rendszerint emlékezetből rajzolták. Még a legtöbb figyelmet a hajdú-viselet kapta, mert közel állt a népviselethez, de a Nagykunságról ilyenek nem maradtak ránk. A viselettörténet áttekintéséhez forrásul leginkább az iratok szolgáltak, főként a körözési iratok, körözőlevelek, futólevelek, mert olyan személyleírást adtak a körözöttről, amelyről jól felismerhették. A mindennapi viseletet írták le. A kunsági viseletről más tájegység körözési irataiban találhatók adatok. A tilalmak, rendeletek az erkölcs nevében üldözték az új divatot, a rendeletek gyakran előírták, hogy mi az erkölcsösnek tartott viselet - ami többnyire a már megszokott, régi volt. A mesteremberek céhekbe tömörültek, a céhek érdeke az volt, hogy az árucikkek árát emeljék, a közigazgatási hatóságoknak pedig joguk volt árakat megszabni. A limitációk ily módon leírják a ruhadarabok árát is és természetesen magát a ruhát is. A Jászkunság legrégibb árszabása 1755ből való. Túrkevén 1760-ban a szűcsök és a csizmadiák munkáit limitálták. A Jászkunság teljes területére vonatkozó második árszabás 1780ban jelent meg, a harmadikat 1812-ben adta ki a Kerület. A viselettörténeti kutatás forrásául használhatók a cehiratok. Az artikulusok leírják a remekelés módját, a jegyzőkönyvek pedig a határozatokat. Tiltották az újításokat, az egyéni kezdeményezéseket, és igen szigorúan felléptek a rosszul dolgozó kontárok ellen. A végrendeletekben és leltárakban ugyancsak értékelhető adatok maradtak ránk, hiszen az örökhagyó értékesebb ruhadarabjait hagyta gyermekeire, unokáira, amit olykor nemzedékeken át hordtak. Az asszonyok végrendelkeztek, vágy szóban testálták rá valakire ruhadarabjaikat. A cselédbérek szintén jó adatokat szolgáltatnak, hiszen a cseléd nem pénzt, hanem természetbeni járandóságot kapott. A cseléd öltözéke általában megegyezett az alföldi jobbágy viseletével. Az uraságtól levetett holmit a XVIII. században még nem viselhette a cseléd. A már említett körözési iratokban olykor lopott holmikról is olvashatunk, amelyekben hírt adnak a korabeli viselet darabjairól. Az életkörülményekről szóló feljegyzések, Gyapjúlazítás fűzfavesszővel, Ankara