Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Gulyás Éva: Adalékok a szabómesterség történetéhez Kunszentmártonból és környékéről a 18-20. században

Majdnem fél évszázadig, 1901-47 között dolgozott Kunszentmártonban, felvételei a viseletkutatás számára forrásértékűek.

10 A 20. század elején készült képek még a hagyományos népviseletről tanúskodnak: a nőknél bő szoknya alsószoknyákkal, díszes fodros köténnyel, a vállon selyemkendővel. A korabeli paraszti férfiviseletet a csizmanadrág, csizma, fehér ing, lajbi és zakó jellemezte. A későbbi fényképek kb. az 1910-es évektől, de Kovács Lajos és családja (balról), valamint Sáray Szabó Albert fényképész feleségével (jobbról) főleg az első világháború után már határozottan polgári ízlésűek. A férfiak csizmanadrágot vagy pantallót viselnek, kislajbit, egy vagy kétsoros zakót, keményszárú csizmát vagy cipőt és rendes vagy csokornyakkendőt. A magyaros szabású, zsinórozott csizmanadrágot nem kedvelték Kunszentmártonban és a Tiszazugban, az ünnepi ruházat fekete posztóból vagy szövetből készült vagy bársonyból (kord). A hétköznapi ruhák közül a mákos ceig volt a legnépszerűbb, melyből nadrág, kabát is készült, vásárban árulták. Ez az öltözködési stílus az 1940-50-es évekig tartott a fényképfelvételek szerint. A női viselet sokkal változatosabb, a hagyományostól a legújabbakig, a ráncos bőszoknyától a szövetből készült hosszú, francia szűkszoknyáig sokféle változatával találkozunk. Hétköznapi viseletük kifejezetten 10 Gulyás É. 1982. 410-418., valamint Szabó I.,1982. 34-63.