Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Gulyás Éva: Adalékok a szabómesterség történetéhez Kunszentmártonból és környékéről a 18-20. században

paraszti jellegű, az ünnepi már polgáriasultabb, hosszú szoknyával, csipkebetétes, fodros réklivel vagy blúzzal ugyanabból vagy más anyagból. A kötény még sokáig divatban maradt. A nők és férfiak a hétköznapi viseletben jobban megőrizték a hagyományos, paraszti ruhadarabokat. A népviselet polgárosodása az ünnepi és hétköznapi viselet élesebb elkülönüléséhez vezetett. Hoffmann Tamás írja, hogy a falvak és mezővárosok népe egyre több bolti kereskedelemben beszerezhető kelmét használt fel, amellett azonban arra törekedett, hogy a maguk termesztette nyersanyagokból megfonják, megszőjék és megvarrják a ruhát." Ez eredményezte a hétköznapi és ünnepi viselet erőteljesebb elválását. Ugyanakkor arra is kitér, hogy a mezővárosok parasztsága ünnepi viseletében nem a polgárokat, hanem a nemeseket akarta utánozni. Ez nyilvánvaló, hiszen a mezővárosok társadalmában a szó szoros értelmében vett polgári réteg nem volt, szemben a földesúri arisztokráciával, amely birtokai és az állami hivatalok betöltése révén közvetlen kapcsolatban állt a parasztsággal. Mintát nyújtott öltözködésben, lakáskultúrában, magatartásban a feltörekvő parasztságnak. Ezért tapasztalhatjuk, hogy a parasztság ünnepi viselete jellegét tekintve a történelmi arisztokrácia ruházatához hasonlatos. Gulyás Eva 11 Hoffmann T., 1975.