Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)
Gulyás Éva: Adalékok a szabómesterség történetéhez Kunszentmártonból és környékéről a 18-20. században
A szabómesterek inasokkal, segédekkel dolgoztak, különösen a vásári szabók, mivel raktárra nagy tömegű árut gyártottak le előre. Az inasoknak három évet kellett letölteni, ha kosztot, ellátást kaptak, akkor négyet. Sok esetben a családtagok közül kerültek ki az inasok, a segédek pedig a rokonságból. Az inasokra kezdetben könnyebb munkákat bíztak, ők végezték a fércelést, a bélések szélének levarrását, tehát általában a könnyebb kézi varrást. A mester fenntartotta magának a jogot a legnehezebb és legfelelősségteljesebb munkára, a ruhák kiszabására. Egyszerre több rend ruhát kiszabott, a segédek a készen kapott darabokat összevarrták kézzel, illetve 1870 után már varrógéppel. Naponta 15 darab ceignadrágot varrt meg a segéd, 20 fillért kapott egy nadrág megvarrásáért. Az 1930-as években, a kész nadrág ára 2-3 pengő volt akkor, amikor 1 kg hús 1 pengőbe, 1 kg zsír 80 fillérbe, a tojás 3 fillérbe került. Szaszkó Károly kunszentmártoni vásári szabó visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy volt akkora műhely, ahol 70 varrógéppel dolgoztak és napi 100 öltönyt kiszabtak és megvarrtak. 8 Speciális szabóasztalon tízesével szabták „karddal" az öltönyöket, a segédek pedig fércelés nélkül azonnal összevarrták gépen. Ezek a nagy műhelyek a két világháború között működtek, és vásárra dolgoztak. A vásári szabók ismerték a különböző vidékek öltözködési stílusát. Szaszkó Károly szerint az 1920-as években, pályakezdése idején a Tiszazugban a bársonyruha (fekete, szürke, barna) volt a kelendő, hétköznapra pedig a mákos ceigből készült nadrág és kabát. Szolnokra, a Jászságba és a Tápióságba fekete posztó, ellenzős, csukafejes zsinórozású nadrágokat szállítottak. Öcsödön a rövid, derékig érő télikabátot kedvelték, arról lehetett őket felismerni, a Tiszazugban, Kunszentmártonban viszont a normális hosszúságút hordták. Öcsödtől délre a tót vidékeken, Szarvas, Békéscsaba felé teljesen más stílust kedveltek, a térdben vágott csukafejes díszítésű csizmanadrágot. A megrendelésre dolgozó szabók jobb minőségű anyagból tartósabb ruhát készítettek, ugyanis régebben 8 Szaszkó Károly visszaemlékezése, Kunszentmárton, 1977. Damjanich Múzeum Helytörténeti Adatára: 340-81. Szabó László és Szabó István gyűjtése, valamint lásd Turcsányi István helytörténeti kutató kunszentmártoni kisiparról írt kéziratos dolgozatában, 1970. Ifjú pár polgári Ízlésű öltözetben a 20. század elején (Sáray Sz- Albert fotója)
