Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 9- folytatás az előző oldalról -tek. így érhetően kitartóbb volt a tűrőképességük is. Ezen a héten is 40-50 fős gyermekcsoportnak volt Istentisztelet, és Biblia óra. A homoki Gyógypedagógiai Intézetből is volt hat gyermekünk akiket naponként kerékpározva kísért be Kiss Sándor tanár, az Ószőlői református egyház gondnoka. A napi program ugyanaz volt, mint kissebb társaiké. A szolgálattevők csak a konyhások váltották egymást ki-ki az előre megbeszélt besorolás szerint. A Polgármesteri Hivatal aug. 10-én a délutáni órára rendelkezésünkre bocsátotta a személyszállító nagy buszt, hogy kirándulást tegyünk a tiszakürti Arborétumban a mi kis 44 fős csapatunkkal, köztük 4 kísérővel: Nagy Sándor református lelki pásztor, Bogya Kis Ferenc és felesége, erdélyi református lelkész házaspár, akik kilenc napot töltöttek vendégségben az Egyháznál, és nagyon kedvesek voltak,a negyedik kísérő konyhán szolgálatot tevő Rózsika néni volt. Az Arborétumi hűs fák alatt sétálgattunk, gyermekeink játszadoztak, Fitos László gitár szólamaira egyházi énekeket énekeltek. Meglátogattuk a helyi református templomot, ahol a lelki pásztornő lánya ismrtette velünk a templom múltját, a berendezés tárgyait, és az épület akusztikáját, amit nagy érdeklődéssel hallgattunk. Hamar eltelt a délután, hőségtől megszomjazva fáradtan érkeztünk vissza Tiszaföldvárra. Másnap ismét folytatódott a napi program, és csak az utolsó nap ígérkezett eseménydúsnak. Ezen a napon sokan tettek bizonyságot, és 16 keresztelésünk is volt. Az Intézetis gyermekeink közül Keresztszülőknek a konyhás nénik, és a Tiszteletes házaspár neve lett beírva. Nagyon sajnáljuk ezeket a gyermekeket. Nemcsak azért, mert pogányként éltek eddig, hanem azért, hogy lelkileg még sérültebbek, mint akik családokban élnek. Ezen a hosszú nyári vakáción is Intézetben kell, hogy töltsék napjaikat, nélkülözve a család szeretetét, a simogató szót, mely mindenkinek a legnagyobb kincs, ami az ajkáról jöhet, és a szíve mélyén rejtőzik. Ők nem bűnösek, csak éppen lesodródtak a perifériára, és most azért jöttek JÉZUS igéit tanulni, hogy az ő útján járjanak további életükben. A búcsúórák itt is vetélkedővel a tanult Igékből, és ajándékkönyvek átadásával záródott. Jövőre ismét találkoznak Ók is. Kné.Sz.R. Vendégeket vártunk Erdélyből 1994. aug 19. Nagy a sürgés forgás a tiszaföldvári Kossuth úti Református egyház Parókiájának konyháján, készül a finom vendégváró vacsora, mivel ma egy különleges nap van, várjuk az erdélyi Völcsök községből a református testvéreinket, akik szintén magyarok, csak az élet úgy hozta, hogy hajdanán elválasztották a kis hazánktól Őket./Trianoni béke 1920/ Már terítve az ünnepi asztal, gőzölög az illatos töltött káposzta, melyet a mi kedves lelki pásztornőnk Nagy Sándorné, szatmári származású, az О receptje alapján készítettük el. Múlnak az órák, és egyre izgatottabbak vagyunk, hogy mikor érkeznek? 18 óra, végre megérkeznek a szeretettel várt vendégek 48- an egy^ román zöld busszal. Nagy az öröm, mindenki örül mindenkinek. Rövid Istentisztelet után, melyet Nagy Sándor református lelkipásztorunk tartott a nagytemplomban az ebédlőbe kísérjük őket, hogy elfogyasszák a vendégváró töltött káposztát, és mindenkit elszállásoljunk két éjszakára. A vendégek magánházaknál, a gyülekezetünk tagjainál voltak elszállásolva. 20-án de. 10 órától egésznapi programjuk volt. Délelőtt a szomszédban lévő Tiszazugi Földrajzi Múzeumot látogatták meg, ahol Szlankó István igazgató bemutatta a múzeumot, majd ismertette Tiszaföldvár múltját, és keletkezését. Ezután a város nézés következett. Megtekintettük a gyönyörű Anyakönyvi Hivatalunkat, majd elsétáltunk a Mozi helyiséghez ahol éppen megnyitó ünnepség volt, mivel már évek óta zárva van a Városi Mozink. Ebéd után a tiszakürti Arborétumhoz mentünk, a hűs fák lombjai alatt Tóth László virágkertész ismertette az Arborétum múltját, keletkezését, melyet érdeklődve hallgattak a vendégeink. Hazafele jövet az Ószőlői templomot látogattuk meg, ahol Nagy Sándor lelkipásztorunk Istentiszteletet tartott, ezt követte Fitos László Teológiai hallgató Bizonyságtétele. Dinynyés József szegedi születésű énekes egyházi énekeket gitározott és énekelt. Az erdélyi vendégeink sem érkeztek üres kézzel, mivel 30 tagú ifi kórusuk van. Lelki pásztoruk Szász Bálint Róbert vezetésével egyházi énekeket énekeltek 3 szólamban, és szavaltak, mely oly csodálatos volt. Az aszszonytestvéreink szeretet vacsorára terítettek nekünk, saját készítésű süteményeket és forró teát. 21-én 10 órakor ismét találkoztunk a református nagytemplomban. Ünnepi öltözékben, hisz nagy ünnep ez most, mivel ma van az Úrvacsora vétele is, így aztán nagyon sokan eljöttek Istentiszteletre. A szószéken vendég lelkészünk hirdette az Isten Igéjét. Nagy Sándorné lelkipásztornőnk megkeresztelt egy kislány gyermeket, hogy hívő szülei a Jézus segítségével neveljék fel őt. Elkezdődött az Úrvacsora vétele, ettük JÉZUS testét, és ittuk JÉZUS vérét. A vendég ifi kórus most is csodálatos énekeket énekelt nekünk. A Parókia ebédlője ismételten terítve voltmár a kedves vendégeink részére. Asszonytestvéreink most a búcsú ebédet főztek a vendégeknek, ami nem volt más, mint házias tyúkhúsleves, és pörkölt körettel, meg sokféle sütemény. Jóízűen elfogyasztották, de már alig-alig maradt idejük a vendéglátóiktól búcsút venni, mivel 14 órakor indultak a nagy útra, Völcsökre hazafele, és bizony négyszáz km-t kellett még addig nekik megtenni. K.né Sz.R.
