Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP TÖRTÉNELMI TÁBOROZÁSOK "Ez hát a hon....11 A Tiszaföldvári Hírlap rendszeres olvasói többször találhattak már ismertetést, tudósítást a Hét Vezér Alapítvány által szervezett nyári történelmi felkészítő táborokról. Augusztusban már harmadszor érkeztek határainkon túlról, a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről 12-17 éves lányok, fiúk, hogy hazánk népünk történetének kezdeteiről, múltunkról tanuljanak. Most azonban nem a szakmai programokról szólok, hanem a csoportvezetőként szerzett tapasztalataimról. Meg-megújuló élmény tanárként, hogy ennyi tehetséges, érdeklődő fiatal válaszol a felhívásra, s jön el az ismeretlen kisvárosba. S 10 nap alatt mennyit képesek pótolni, behozni abból, amit a mi gyermekeink évek alatt tanulhatnak meg! Bámulatos az alkalmazkodó-készségük, megérkezésük estéjén úgy pingpongoztak, tollasoztak, kosaraztak és beszélgettek egymással, mintha nem is 42 különböző helyről, 4 országból jöttek volna, hanem régi ismerősként, barátként rendezkedtek be a kollégiumban. Csak a tábor végére döbbentek rá, hogy milyen csodálatos kapocs közöttünk a folyton változó, mégis ősi magyar nyelvünk. Vajon mit jelentett nekik Tiszaföldvár? Az idei 65 kezdő táborozónak az ismeret-szerzésen túl pl. a strandot, amely a számukra még szokatlanabb kánikulában kellemes felüdülést jelentett. Tudom, nem fogják elfelejteni a Murvai-fagyit, ilyen sokféle, finom és olcsó - szerintük a Felvidéktől Kárpátalján át Erdélyig, különösen pedig a Vajdaságban: nincs. Nagy élvezettel járták végig szabadidejükben a kollégiumtól a nagy ABC-ig terjedő városrészen az üzleteket. Többen közülük többször is végignézték a kínálatot (talán 14 üzletet számoltak meg!), hogy zsebpénzüket a leggazdaságosabban költhessék el többnyire az otthoniaknak szánt ajándékokra. Itt minden olcsóbb, és csak néhány nagy városban van náluk otthon hasonló nagy választék, árubőség, így összegezték véleményüket. Csak a könyvesboltban nem tudtak szakmunkákat, verseskötetet vásárolni. Kárpótolta viszont őket a Hajnóczy Gimnázium könyvtára és társadalomtudományi előadója, ahol rövidnek érezték az egy délelőttöt, s bizony arra gondoltak, hogy ilyen középiskolában lenne jó járni otthon is. A református templom tornyából széttekintve elcsodálkoztak, milyen nagy területű ez a város, érdekes a település szerkezete. A múzeumban ismerős tárgyakra bukkantak, bár a Tiszazug tájegység eddig ismeretlen volt számukra, de többen a Tisza eredetének vidékéről származnak, vagy éppen a torkolatánál nőttek fel. S mit kaptam én tőlük? Töprengem-, gondolkodnivalót bőven! Valalhogy kitágult a mi kis világunk, gyakran kapom magam azon, hogy Székelyudvarhelyen és környékén kívül Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, Csíkszeredára, Nagykárolyra, Szatmárnémetire meg Ungvárra, Csongorra vagy Szabadkára, Zomborra, Topolyára, most már Érsekújvárra, Kassára, Tornaijára is ismerősként gondolok, az ott élő volt táborlakók kedves tanítványként jutnak eszembe. Aggódom értük, érdével további sorsuk, várom tőlük a híradást. Szeretném, ha jövőre is új "honfoglalók" jöhetnének, nem menekültként, hanem táborozóként. Kalóz Sándorné A földvári táborozok az áldozati étel fogyasztása előtt. Örömmel számolunk be arról, hogy a Hét Vezér és a Hét Törzs Alapítványok az idén is több mint 200 gyereket táboroztattak Szolnokon és Tiszaföldváron. A szakmai programok mellett az idén érdekes kirándulást tettünk Kaposmérőre, ahol az ország egyetlen lovasíjász pályát építette meg Kassai Lajos. Ebben a völgyben kicsit kizökkenhettünk a mából és közelebb kerülhettünk őseinkhez.r Úgy gondoljuk jó úton járunk és folytatva szerin tünk és a gyerekek szerint is tartalmas szakmai programjainkat 1995-ben ismét táborozunk
