Tiszaföldvári Hírlap, 1993 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1993-11-01 / 6. szám

TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 2 Änß(iában jártunk A Hajnóczy József Gimná­zium szervezésében idén ismét kijuthattunk Angliába, ta­nulmányi kirándulásra. Először 1992-ben voltunk kint, és , mivel remekül éreztük ma­gunkat, meg a taNulás is hasznosnak bizonyult, a leg­több diák számára, úgy hatá­roztunk, hogy megismételjük. Szeptember 17-én este in­dultunk autóbusszal. Az uta­zás fárasztó volt, hiszen har­minc óránál is többet utaz­tunk, de megérte. Menet közben Kölnben és Brüsszel­ben hosszabb időre megáll­tunk, városnézés szerepelt a programban, így megtekint­hettük a szép dómot Köln­ben, és bepillanthattunk az esti Brüsszel pezsgő, nyüzsgő életébe. Vasárnap reggel in­dult a Sally nevű komphajó Dunquerqeből. A két és fél órás hajóút egyedülálló él­ményt nyújtott az egész cso­portnak. Napsütéses idő lé­vén, kimehettünk a tetőtérre, ahonnan lenyűgöző látványt nyújtott a La Manche óriási zöldeskék víztömege. Nem mindennapi élmény volt, külö­nösen a Tisza mellől érkező számára, mint ahogyan a többszintes hajó, a rajta levő bárokkal, játékteremmel, ét­teremmel, bolttal, szintén ha­tással volt sokunkra. Ramsgateben léptünk an­gol partra, ahol első furcsa élményünk már az első per­cekben a közlekedéssel volt kapcsolatos. Első benyomá­sunk Angliáról nagyon kelle­mes lehetett, mert nem esős, ködös időjárás fogadott bennünket, hanem a csodála­tos indián nyár, a zöldnél is zöldebb pázsit, az érdekes, hangulatos épületek, változa­tos, sokszínű növények a há­zak előtt a kiskertekben, a legnagyobb forgalomban is nyugodt, higgadt emberek, akik a közhiedelemmel ellen­tétben kedvesek, melegszí­­vűek. Nem utolsó sorban pedig a fantasztikus tisztaság, az emberekben kialakult igé­nyesség szűkebb és tágabb környezetükkel szemben, kis­városokban, Londonban egy­aránt. London felé haladva megálltunk Broadstairsben, varázsolt, nem győztünk elég kagylót gyűjteni, fényképezni a dagályt. Broadstairsből Canter­­burryn át folytattuk utunkat. Uticélunk London délnyugati részén, Addlestone nevű kül­város, azaz inkább különálló városrész volt. Vasárnap ko­abban a gyönyörű tergerparti kisvárosban, ahol az elmúlt évben tizenkét napot időz­tünk. A tenger mindenkit el­radélután érkeztünk a talál­kozóhelyre. Odajöttek a csa­ládok értünk. Ők már név szerint tudták, ki fog náluk lakni. Volt nagy izgalom! Va­jon milyen családhoz kerü­lünk? Szerencsére panaszt sem a gyerekek, sem a csalá­dok részéről nem hallottunk egész idő alatt. A tanulók vé­leménye szerint minden család igen vendégszerető, gondos­kodó volt. Külön szobát, teljes ellátást biztosítottak a gyere­keknek, és lehetőség szerint igyekeztek családias hangula­tot teremteni nekik, beszél­getni velük mindenről. Termé­szetesen a beszédgyakorlat eredményessége nagy mér­tékben függött attól, hogy a gyerek mennyire volt /akart/ partner /lenni/ a beszélgetés­ben. Iskola után minden nap ki­rándulni mentünk, legtöbb­ször London belvárosába, de ellátogattunk más városokba is: Windsorba, Brightonba, Canterburry-be. Londonban alkalmunk volt megnézni a Parlamentet, a híres Óratornyával, a Big Ben-t, a Westminster Abbey­­t, a Királyi Palotát, a hírhedt Tower-t, sétáltunk a város

Next

/
Thumbnails
Contents