Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1992-04-01 / 4. szám
6 1992. ÁPRILIS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP Beszámoló a tiszaföldvári katolikus egyházközség életéről ígéretemhez híven, rövid tájékoztatást szeretnék adni egyházközségünk életéről. A márciusi számban az anyagiakról számoltam be. Most a hitéletről lesz szó. Úgy gondolom, ez a téma is többeket érdekel, mint akik templomainkba eljárnak, ezért írom meg minden kedves olvasónak. Jézus Krisztus nem csupán tanított és csodákat művelt, hanem ezzel párhuzamosan létrehozott egy közösséget és azt megbízta műve folytatásával. Ez az Egyház, melyet méltán nevez Szent Pál apostol Krisztus Titokzatos Testének. Ez a közösség biztosítja tagjainak, mint őszinteség, az Istennel való kapcsolatteremtést már itt a földön, majd az Istennel való találkozást a feltámadáskor. Keresztény élet tehát elképzelhetetlen az Egyházhoz tartozás nélkül. Az ötvenes évektől hazánkban cgyházellcnes politika folyt. Az Állami Egyházügyi Hivatal és általa sok elbutított és megfélemlített ember minden erejével igyekezett az Egyházat bemocskolni és működését gátolni. Cél a vallás megszüntetése, a teljes ateizmus volt. Bár az alkotmány biztosította a vallásszabadságot, az alkotmány megszövegezői ezt a törvényt léplcn-nyomon megszegték. Ez volt a helyzet az egész országban, de különösen felfokozott módon jelentkezett a kommunizmus melegágyában, Szolnok megyében s azon belül egyházközségünk -Tiszaföldvár. Homok, Martfű, Mezőhék - területén is. Gondoljunk az ártatlanul meghurcolt, internált, börtönbe vetett papokra, mint amilyen például Czvikovszky János volt, vagy Nagy Árpádra, akit egy temetési beszéde miatt azonnal áthelyeztek és hosszú időre megbélyegeztek. Szükséges volt ez a visszatekintés, hogy megértsük a jelent. Egyházközségünk nagyon nehéz időket ért meg és élt át. A plébánosok folytonos cserélődése is sokat ártott a hitéletnek. 1937 óta 16-szor helyeztek el Tiszaföldvárról plébánost más szolgálati helyre püspökeink az állam nyomására. Ebből az állapotból bizony lassú volt és lassú ma is a feltámadás. Lassan 100. születésnapjára készülő templomunk közösségének átlagéletkora bizony elég magas. Sokan élték s élik át Istennel kapcsolatosan azt a régi gondolkodásmódot. miszerint: amíg gyerek voltam, azt hittem, édesapám a legerősebb ember a világon, amikor ifjúvá serdültem, úgy éreztem. nincs szükségem többé rá, végül apává lettem, amikor rájöttem, apáin volt a legjobb ember a világon. Ami a tragédia, hogy sokan nem érik meg, hogy ilyen tisztán lássanak. Apa, anya. Isten tisztelete nélkül távoznak ez ámyékvilágból. Az utóbbi 1-2 évtizedben indult újraéledésnek a tiszaföldvári egyházközség. A legnehezebb években előfordult, hogy például egyáltalán nem volt elsó'áldozó. sőt hittanos is alig 4-5 gyermek. Szentségi házasságot alig kötöttek, vasárnaponként 30-40 állhatatosan kitartó hívő járt el templomba. Még a temetések is nagy százalékban csak úgynevezett társadalmi temetések voltak. Természetesen a keresztséget is felváltotta a névadás. (Önmagában nevetséges elnevezés, hisz a gyermeknek mái' születése előtt adnak nevet a szülők, s születésekor az anyakönyvezés sem névtelenül történik.) Persze ma is sok a gond. Hittanos gyermekeink nagy része otthon nem keresztény légkörben él. Szentgyónásaikkor derül ez ki legkeményebben, amikor tulajdonképpen szüleik bűnei miatt vádolják önmagukat. Még bizonyára el kell telnie néhány évnek, hogy a szülők ne csak az általános műveltség elnyeréséért, s ne csak engedjék gyermekeiket hittanra, hanem a hitoktató partnereként, keresztény példával neveljék őket. Gond a jó szándékú, de teljesen tájékozatlan fiatalok pasztorálása. Lelki igényeiket csak hosszú, több hónapos felkészülés után lehetne kielégíteni. Ezzel szemben sokszor szinte egyik hétről a másikra kérik azt. Végül, de nem utolsósorban gonddal jár a régen hívő és vallásos, de aztán erről az útról letérő, de most újra Krisztus útján járni kívánók helyzete. Igaz. hogy Isten angyalai jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, ahogy a Biblia mondja, de mi bizony nem tudunk mindig angyalok lenni. Sokan nem jó szemmel nézik az újra templomba járókat. Az Egyház történelme pedig tele volt és van megtérőkkel. Van hát még tennivaló, de örülünk az ünnepélyes keresztelési szentmiséknek, amikor egy-egy alkalommal több gyermek, sőt sokszor felnőtt testvérünk fején csordul végig a keresztvíz. Boldogság látni a tiszta lelkű elsőáldozókat, s tudni, néha 50-60 éves testvéreink közül is eljut néhány élete első szentgyónásához, szentáldozásához. Bízunk benne, hogy komolyan veszik az esküvőre készülő fiatalok, hogy a katolikus templomban megkötött házasság felbonthatatlan, de egyben erőforrás is a boldog házasélethez, gyermekvállaláshoz és gyermekneveléshez. Jó érzés megtapasztalni, hogy tud az Egyház segíteni a betegeken, akár otthoniakban, akár a kórházakban, s végül örülünk, hogy már csak a teljesen vallástalan, kommunista családok kérik a társadalmi temetést s nem egyházi szertartást hozzátar tozóik számára, így élünk ma itt mi, katolikusok Tiszaföidváron. A múltba kapaszkodva, de tanulva is belőle, s optimistán. Isten segítségében bízva tekintve a jövőbe. Tamási József plébános A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei KARNAGYOK KAMARAKÓRUSA Húsvéti Hangversenyt ad április 26-án. vasárnap 17 órai kezdettel a tiszaföldvári római katolikus templomhan. Vezényel Vájná Katalin. A tetszőleges belépődik teljes összege a MARTFŰI SZENT TAMÁS TEMPLOM építését szolgálja. * Továbbra is kéthetenként ingyenes különjárati autóbusszal jöhetnek a tiszaföldvnri templomba a vasárnap 10 ómkor kezdődő szentmisékre n katolikus hívek n nagyközség távolabbi utcáiból és Martfűről. Mmden hónap első és harmadik vasárnapján Tiszaföldváron. második és negyedik vasárnapján Martfűn áll rendelkezésére a híveknek a kereszttel megjelölt autóbusz. * Május első vasárnapján, 3-án délelőtt 10 órakor anyák napi ünnepséggel egybekötött gitáros énekekkel kísért ifjúsági szentmise lesz. Elsősorban hi dánosaink édesanyjait és nagymamáit várjuk szeretettel.
