Tiszaföldvári Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 1-7. szám)

1992-04-01 / 4. szám

1992. ÁRIL1S TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Tisztelt Szerkesztőség! Örültem атак, hogy lett egy újság Tisza­­földváron, amiben - úgy gondoltam - majd tárgyilagos tájékoztatásban lesz részem. Mertem ezt feltételezni azért, mert a szer­kesztőgárda általam is nagyrabecsült tagjai elhatárolták magukat a politikától. Hangsú­lyozták, hogy nem mint politikai párt, ha­nem mint szűk környezetünkért tenni aka­rók társasága alakultak. Ebből mertem azt a következtetést levonni, hogy objektív tájé­koztatásban lesz részem. Itt kezdődött az én óriási csalódásom. Mert ebben az újságban azt kellett felfedez­nem, hogy nem arról van szó, hogy objektív tájékoztatásra törekednek - mint ahogy ezt állítják -, hanem korlátlanul manipulálják a közvéleményt egyoldalú látásmódjuk alap­ján leírt nézeteikről. Félrevezettek, amikor azt állították, hogy nem politikai pártként alakultak, mert mindent elkövettek, hogy a politikában részt vegyenek. Indultak a vá­lasztáson, képviselőik jutottak az önkor­mányzatba. Jelenleg is az egyik legaktívab­ban politizáló társaság. Még egyetlen helyben működő politikai párt tollából nem olvastam olyan, szinte a becsületsértésig rágalmazó cikkeket, mint ezeknek a tanult, művelt embereknek a tol­lából. Nem én vagyok az egyedüli, akit nem tud megtéveszteni a lap célja. Sokan va­gyunk, akikből visszatetszést vált ki ez az anyázási stílus. Visszatetszést vált ki az olyan kritikai észrevétel is - amit az Önök szerkesztő­­bizottsági tagja tett pl. a helyi adókkal kapcsolatosan, hogy nem tájékoztatta arról az olvasókat, hogy a TPT igen tisztelt kép­viselői is egyhangúan elfogadták és támo­gatták az eredményt. Mert mindenki tudja, ők is tudják, hogy az állami normatív támo­gatásból még az iskoláknak sem elég, az óvodák fenntartásának még a felét sem fe­dezi. És még ki kell egészíteni az egész­ségügyle biztosított keretet. Fejleszteni is kell, és persze nem mindent a gyerekekre kell költeni. A középkorúaknak is vannak igényei pl. út, klub és a nélkülözhetetlen sport stb. És még hol vannak az idősek! Erre kell az adó! Ami most sem több, núnt amit eddig átlagosan fizettek, csak az elosztása egy kicsit más. Helyesnek tartom, hogy egy lap kritikával illesse a mindenkori hatalmon levőket, de talán mocskolódás, félrevezetés nélkül tisztességesebb lenne. Én úgy gondolom, hogy az eltelt másfél év alatt ez az önkormányzat tett annyit a községünkért, hogy egy elismerő cikket megérdemelt volna a tisztelt szerkesztőbi­zottságtól. Szívesen olvastam volna, hogy rendeződött a temető környéke, hogy mini­­labor lett kialakítva, hogy támogatva lett a homoki sportkör, hogy fákat ültettek, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő, lerom­lott állapotú szolgálati lakások teljes felújí­tást kapnak, hogy az óvodai fejkvótákat megduplázta az önkormányzat saját erőből, hogy nem szenved pénzhiányban a gimná­zium stb... Ez nem egy teljes felsorolás arról, ami minden lakos hasznára szolgál. A teljessé­get Önök nálam sokkal jobban ismerik, csak nem ismertetik. Újságíró létükre igen közel kerültek a politikához, és ez súlyos dolog, ez hiba. Azzal kezdtem, hogy örültem a lapnak, és azzal fejezem be, hogy szeretnék örülni, ha nem az igen tisztelt TPT agitációs egyen­­kosztjával kínálnának meg minden hónap­ban. Nagy Zoltánná Tiszaföldvár, Strand út 19. *** Tisztelt Nagy Zoltánná! Bár nem jelezte nekünk címzett levelében azt a szándékát, hogy közöljük le gondola­tait, utólagos engedelmével helyt adunk ne­ki áprilisi számunkban. (Természetesen nem vettük leírt sorait tréfának, és baboná­sak sem vagyunk az április 13. dátum mi­att!) Sajnos kevesen fognak tollat önként, és azok között is alig akad bátor kritikus. Talán az Ön példája felbátorítja olvasóinkat, és ezt az oldalt folyamatosan lesz miből szerkesz­teni. Nem értékelve, csak reagálva véleméyé­­re, szeretném kérni a szerkesztőség nevé­ben, hogy állításait tegye érthetőbbé és hi­telesebbé. Biztosan őrzi a Tiszaföldvári Hírlap megjelent számait, így pontosan tud­ja idézni, mely cikkek rágalmazó tartalmú­ak, és kik az „anyázó”, mocskolódó, félre­vezető szerkesztőtársaink. Talán néhány lapszámunk hiányozhat archívumából, mert azt írja, nem olvasott a temető környé­kének rendezéséről, a homoki sportkör tá­mogatásáról és a minilabor kialakításáról. Nem hisszük azt, hogy mindenről írtunk, de törekszünk a hiteles tájékoztatásra. Tiszte­lettel felkérjük, a jövőben rendszeres írása­ival segítse ezt a törekvésünket, ezzel is színesítve az Ön által „agitációs egyen­­kosztnak” ízlelt havi kínálatunkat. Terveztünk egy szélesebb körű véle­ménykutatást olvasóink körében a Tisza­földvári Hírlapról, ezt a következő szá­munkban le is hozzuk. Leveleiket Tisztelt Olvasóink a jövőben is várjuk, felhívásunk folyamatosan él: Szerkesszük együtt a Tiszaföldvári Hírlapot! Petraskó Tamás CSALÁDI IZEK Régi és nagyon kedves ismerős konyhá­jába látogathattam el a napokban. Ezt a konyhát majd emberöltő óta használja Esz­tike néni. Bár inkább a s partiellen vagy a gáztűzhelyen fő az étel, de időnként beföd még a kemencét is. Nem találtam egyetlen fölösleges tárgyat sem, mindennek van funkciója. Igazi parasztgazda lakóháza még ma is a Kiss Eíek-tanya. A mostani recepteknek is találó címet adott Esztike néni. Parasztos, de ízes ételek Tar hony a le vés. Megpirítom a tarhonyát kissé bő zsírban, és a hagymát üvegesre, bele ízlés szerint piros paprikát, majd föl­eresztem annyi vízzel, ahány személy szá­mára főzünk. Sóval, fűszerekkel, zöldsé­gekkel tetszés szerint ízesítjük. Mellé túró­­gombóc készülhet 1 /2 liter túróból. A masz­­szába zsemlemorzsát, 2 darab tojást, cuk­rot, egy kevés sót és vaníliát teszünk tetszés szerint. Ezt jól kikavarva forró vízben ki­főzzük. Lapos tányérba rakva a sor gombó­cot, beszórjuk zsemlemorzsával, vajjal meglocüoljuk és cukorral hintünk minden sort. Arra vigyázzunk, hogy nagy főzést nem kíván, gyors és nem drága, de igazán jó hétköznapi ebéd ez. Lebbencsleves. A fentiek szerint készít­jük, de lebbencs tésztával. Természetesen ezt is zöldséggel, fűszerekkel ízesítjük Második fogásnak rakott krumplit ajánlok. A megfőtt krumplit, tojást és a kolbászt soronként lábasba vagy tepsibe rakjuk sze­letelve. Minden sort lelocsolunk tejföllel. Ezt addit ismételjük, míg el nem fogy a hozzávaló. Utána a sütőben enyhén sütjük és frissen, melegen tálaljuk. Gyors, egysze­rű, de kiadós kétfogásos ebéd! A krumplis gombócleves (gőlodinlc­­ves) is finom hétköznapi étel. Zsír, hgyma, egy kis zöldség, kevés krumpli, só és annyi vízzel eresztjük föl, ahány személyre ké­szítjük. A megfőtt krumplit kivesszük és abból tésztát csinálunk két tojással, liszttel, egy kis zsírral, kevés sóval és borssal. Mi­kor a felkészített levesünk f<5, a tésztából a két tenyerünk között kis gombócokat ere­getünk a levesbe. A második fogás a tészta másik feléből készül. Tenyerünkkel kis lap­­sikákat formálunk, és azt forró zsírban pi rosra sütjük. Lekvárral, cukorral tetszés szerint ízesíthetjük. Süteménynek kőtt pitét készíthetünk. Olyan tésztát nyerjünk 1/2 liter tej, 3 tojás, egy kis élesztő, egy csomag vaj, cu­kor, kevés tejföl, só és liszt összedolgozá­sával, hogy amikor öntjük a tepsibe, szag­gatottan potyogjon. Ezt a jól kíkevertmasz­­szát jól kízsírDZott tepsibe önLsük, tetejét vajjal vagy margarinnal locsoljuk be. Mi­kor tálaljuk, vaníliás cukorral szórjuk meg a tetejét Ezt a néhány ételt mindenki kipróbálhat­ja, bár kissé elszoktunk a régi ízektől az üzemi konyhákon. Esztike néni ajánlatait a következő számunkban folytatjuk, és vár­juk a további meghívásokat, egyéni recep­tek leírását Peta

Next

/
Thumbnails
Contents