Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
1991. OKTÓBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Értekeink Tiszaföldváron, ebben a több mint 14 ezer főt számláló nagyközségben, sokan talán nem is tudják, mennyi érték található. Emléklapok, amelyek mind egy-egy híres ember ittjártáról tanúskodnak, szobrok, emlékművek és nem utolsósorban a különböző stílusban épült templomok. A fentiek szellemi megóvása érdekében indítjuk el azt a sorozatot, amelyben az újság olvasóit szeretnénk megismertetni műemlékeink múltjával és jelenével, hogy azok számára is értékké váljanak, akik kevesebb időt tudnak rájuk fordítani. Elsőként egy műemlé kjellegű épülettel, a tiszaföldvári református templom építéstörténetével, felépítésével és szerkezeti stílusával ismerkedhetnek meg. A földvári református egyház meg-, illetve újjászervezése Sallai András nevéhez fűződik, akit 1721-ben lelkésznek választottak. Az 6 vezetésével 30-40 család építette fel az elsőnádbólés sárból (!) épült templomot. 3 évvel később már helyére kőtemplomot emeltek, de állaga romlása miatt 1788-ra elrendelték a lebontását. Ekkor kezdték meg Mayor Mihály irányításával a ma is álló templom építését. 1819-re a templom két vallásfelekezet tagjainak lett istentiszteleti helye, úgy mint a reformátusoké és az evangélikusoké. A fellendülő hitéletet a kolerajárvány rendítette meg. Egy hónap alatt 139 fővel csökkent a község lakosainak a száma. A második világháborút a templom épségben átvészelte. Az épület mai formáját végül is 1888-ban, 1905-ben és 1929-ben végzett átalakításokkal és az 1986. évi teljes felújítással nyerte el. Először az egyedül álló torony és annak sajátos dísze, a kerengő vagy másnéven sétáló tűnik fel. Közelebbről nézve viszont meglepetésszerűen hat, hogy a templom apszizásával (lezárásával) áll a főút felé. Ennek oka az a korabeli rendelet, amely tiltotta a főútra való nyitást. így a templom régi bejárata a nyugati oldalon van. A mai főkapun a következő emléktábla található: „Műemlék jellegű templom, épült 1788-ban, átépítették és renoválták neobarokk stílusban 1829-ben,...”. E stíluskeveredés miatt nehéz egyértelműen jellemezni ezt a templomot, amely református társaihoz hasonlóan visszafogott díszítettségű. Az egyszerű formai megoldások mellett ezt bizonyítják a tiszta fehér festésű falak és pillérek. Az aranyozás pedig, mint a barokk stílusjegye, az oszlopfőkön, kazettás mennyezeten és a szószéken köszön vissza. Ez utóbbi külső borítása fa, amelyből a paraszti bútorfaragást idéző ülőpadok is készültek. Fent, a keleti karzat mögött magasodik a templom talán legdíszesebb berendezése, a 900 sípos orgona, amely többek között ez év júliusában lehetővé tette, hogy gyönyörködhessünk Lehotka Gábor kiváló orgonaművész és zeneszerző játékában. A templom 1988-ban ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Ez alkalomból hálaadó istentiszteletet is tartottak. A hívők mellett, reméljük, hogy e sorokkal mi is hozzájárultunk egy fontos értéknek megőrzéséhez. Seres Anita Nem kell terepjáró autó és gumicsizma! Azt hiszem, kevés tiszaföldvári lakos van, kinek ne lenne rokona, ismerőse, ki a földvári temetőben nyugszik. Kinek nincsen halottja, az is volt temetésen. Régi, szép hagyomány az elhunytat elkísérni a végső nyughelyére. Sajnos, az elmúlás nem törődik azzal, szép, jó az idő, vagy bokáig érő sár van és abban kell az elhunytat a sírjához vinni. Ilyen esetben még a terepjáró halottasautó is elakadt, olyan mély, sáros kátyúkon kellett haladni, a hozzátartozók bokáig érő sárban tudták megközelíteni a sírt. Ez az áldatlan állapot végre megszűnt, elkészült a temető körüli és bevezető út, azt nem is említem, ez egy régi kívánsága a földvári lakosságnak. Az első nagy beruházása az önkormányzatnak, a megvalósítására közel 4 millió forintot kellett költeni. Ezen út megszavazása ellenszavazat nélkül lett jóváhagyva a testület részéről. A munka elvégzéséle több jelentkező volt, versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot Fehér Mihály tiszakécskei vállalkozó tette, ő kapott megbízást a munka elvégzésére, a munkát becsülettel, határidőre elvégezte, átadás-átvétel megtörtént. Azt nem is kell mondani, hogy az arra lakóknak az út mit jelent, de még azokról is szólok, vannak sokan, az ország minden tájáról jönnek haza az itteni sírokat ápolni, halottak napjára rendbe tenni. Lehet hetes eső, bokáig érő sár, az autót nem kell távol kint hagyni, gumicsizmát sem kell hozni. Nem mennek haza tele bosszúsággal, látni fogják végre, készen van, megvalósult a régi kívánság. Az önkormányzat az elsők közt is elsőnek tartotta. A másik beruházás is jól halad, erről a következő hírlapban fogok írni, ez is egy létfontosságú a nagyközség életében. Kiss Adorján
