Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. OKTÓBER FÓRUM „Tartózkodó” kérdések a Polgármester Úrhoz Körbejár a hír a községben, hogy megszűnik a bölcsőde a nem megfelelő kihasználtsága miatt. Való igaz, jelenleg kb. 50%- os létszámmal működik az intézmény. Azonban meg lehet-e ítélni egy ilyen jellegű létesítmény szükségességét a jelenlegi állapot alapján? Egyáltalán milyen tények, okok alapján lehet dönteni egy ilyen kisdedóvó intézmény létéről, illetve nem létéről? Az elmúlt esztendőben csaknem teljes kihasználtsággal működött a bölcsőde, s idén szeptemberben már 6 szülő jelezte, hogy januártól itt szeretné elhelyezni a gyermekét. A jelenlegi magyar társadalmi helyzetben is egyre több anya kényszerül arra, hogy gyermeke 3 éves kora előtt munkába álljon, mert a család nem tudja másképpen biztosítani az egzisztenciáját (sokszor megélhetését) az infláció egyre növekvő terhei mellett. A gyermeket vállaló szülőket nem védi meg többé a törvény a munkahelyük elvesztésétől. S mit tegyen egy nő, akit kész helyzet elé állít a munkáltatója? Vagy felveszi a munkát határos időben, vagy felmondanak neki! Ha nincs magabíró nagyszülő, aki vigyáz a gyerekre, kénytelen a bölcsődét választani, ami szintén nem az üdvözítő megoldás. De ezt legalább választhatja. Meddig? A gyermeküket és munkahelyüket féltő anyák. (Nevek és címek a szerkesztőségben) Tisztelt Marosfalvi Úr! A Tiszaföldvári Hírlapban közölte, hogy mindenkinek minden kérdésére válaszol. Megjelent kérdéseimre polgármesterhez illő választ vártam, ehelyett szinte gúnyos kioktatást kaptam. A kérdésben személyes, illetve családomat érintő dologra terelte a szót. A lakosság adófizető, ezért közügyekben tájékoztatást vár. Erre legegyszerűbb mód a sajtó, mely helyben 1 700 példányban megjelenik. Tudtommal egyébként „törvénylátó nap”-ot már Mátyás király is tartott. Valószínű, senkit sem figurázott ki, mert a nép „igazságosának nevezte el. Vagy azóta már oda az igazság? A kérdésben szereplő Balogh-sarok állapota meggyőződésem szerint igenis közügy. Itt jár el naponta a falu apraja, nagyja, sok vidéki diák is. Sajnos, szégyellni kell vidéki és külföldi ismerőseim előtt az állapotát. Itt nagyon meg kell gondolni, hogy „mikor, hová és mibe” lép az ember. A temető címszó alatt is az ittenit értettem. A Hírlapban is így van írva! Azt hiszem, a Balogh-sarkon nincs másik. Ezt sürgősen le kellene takarítani. Ennek a távlati fejlesztési terve is érdekelné az itteni embereket. Az új köztemető valóban alakul, sajnos, sokszor ki kell járnom. Azért a két temetőt ne tévesszük össze! Személyes dolgaimban, üzletem építésében egyébként semmilyen kedvezményezettséget, kiváltságot nem érzek, mivel teljesen önerőből építettem. Környező községekben, de szinte mindenhol a világban az a gyakorlat, hogy műhelyek, üzletek a település központjában épülnek. Ez a lakosság érdeke. 25 évig egyébként építési tilalom volt a körzetben, így még tatarozni sem tudtunk. A környék még ennél is csúnyább volt. Üzletem helyén düledező, rossz kerítés volt, melyre valószínű, nem jutott a közösből. Talán azért vagyok kiváltságos, mert magamnak építettem munkahelyet? Ez jogában áll a Polgármester Úrnak és a kérdést feszegető Kovácsné Pintér Mártának is. Kiss Gyula Ültessünk fákat unokáinknak! Mint született földvári, gyermekkorom kedves emlékei közé tartozik a falu főutcáján nyár elején a hatalmas hársfákról a virággyűjtés, vagy ősszel a gesztenyeszedés. Azontúl, hogy a hársfavirágból télen édesanyám teát főzött, ha a család valamely tagja megbetegedett, a gesztenyével mi, gyerekek sokat játszottunk - öröm volt végigmenni a fás utcákon. Még arra is emlékszem, amikor jöttek a munkások az út-, csatorna-, telefon-, villanyhálózat-építésre hivatkozva, kivágták a fákat. Az akkori vezetők nyugtatták a falu lakóit, kerül helyükre új. Most, nap mint nap végigmegyek a benzinkúttól az ószőlői iskoláig, és a kopár, poros úton csak emlékezem az árnyat adó, port, zajt szűrő fákra. Ezért vállaltam fel a TPT szervezésében, az önkormányzati testület támogatásával egy faluszépítő, parkosító, fásító mozgalom szervezését. Szeretném, ha már gyermekeimnek nem, de unokáimnak ugyanolyan kedves, virágos, fás lenne szülőfaluja, mint nekem volt. Mit szeretnénk?- Megfelelő szakemberek segítségével megtervezzük a falu két főútja (a 442-es és a Mártírok út) képét, olyan fa- és bokorfajok ültetéséhez, melyek „bírják” az autók ártalmait.- Megszervezzük az alanyok beszerzését, szétosztását.- Segítjük az összeszerveződő baráti, utcaközösségeket a munka szervezésében.- Tanulóink segítségével a csemeteszaporításon túl az ültetés, gondozás területén is vállalunk munkát. Mit kérünk?- A falu lakóitól segítő közreműködést, igényt a környezet szépítésére.- Egy-egy közösség jelentkezését a lakókörnyezetük fásításának igényével.- A meghirdetendő akciókhoz tevékeny kezeket, segítő társakat.- Az elültetett fák, sövények ápolását, gondozását, védelmét. Iskolánkban e tanévben beindult a „gazdaasszonyképzés”, melynek tanulói kertészeti gyakorlat alkalmával fognak sövényt és díszfaszaporító anyagokat előállítani. A tanulókkal gyűjtünk a tájra jellemző fafajokat, magvakat, melyekből az ültetéshez faiskolát telepítünk. Az árokpartok, kertek gyepes részeihez tavasszal biztosítunk lucerna-, heremagot, mellyel hasznosabbá tehetjük e területeket. Szeretnénk fokozatosan a legfontosabb helyekre hulladékgyűjtőket elhelyezni, azokat rendszeresen üríteni. A közterületfelügyelővel ellenőrizzük a területhasznosítás, - gondozás körülményeit. Várjuk a közreműködésben részt venni szándékozók jelentkezését a TPT-üléseken, a polgármesteri hivatal közterület-felügyelőjénél, vagy közvetlenül nálam az ószőlői iskolában. A tanulóinkból alakított faluszépítő kör tagjai mindenkit szívesen fogadnak az e helyen rendszeresen híreit eseményeire. Legközelebb 1991. november 16-án (szombaton, rossz idő esetén egy héttel később) délelőtt 9 órakor a Tisza-partra megyünk facsemetegyűjtésre. Gyülekező a Balogh-saroknál kerékpárral, ásóra és metszőollóra lesz szükség. Várunk mindenkit! Borza Attila
