Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1991. SZEPTEMBER A sportról a sportért A sportról akarok írni. De talán inkább a sporttal kapcsolatos dolgainkról. Nem a sport erőt, bátorságot, kitartást fejlesztő, egész­séget, edzettséget adó, nyugalmat, kiegyensú­lyozottságot nyújtó tulajdonságairól. Még csak a szórakozásról, a nézőre, szurkolóra és a sportolóra egyformán élményt adó hatásáról sem. Pedig nehéz megállnom, hogy kitérőt ne tegyek. Ne írjam le részletesen, milyen érzé­seket kelt az a labdarúgó, aki három védőt kicselezve, hálószaggató gólt lő. Vagy az a kézilabdás, aki a védők közül kiemelkedve, a levegőben úszva lövi a bombát. Vagy az a röplabdás, aki szemmel szinte követhetetlen módon üt le. Sorolhatnám a többi sport felejt­hetetlen élményt nyújtó csodáit. De nem a sportról, a sportért akarok írni. Egy pár sort a múltról. N. Kovács Ferenc csak hivatkozott a Magyar Kézilabda Híradó­ra, mely szerint 1937-ben a tiszaföldvári Hu­nyadi kézilabdacsapat a vidék legjobbja volt. Én láttam is, csodálhattam is őket. A sok hazai, nemzetközi csaták közül is kiemelkedett 1943-ban a német birodalmi hadsereg váloga­tottjának a legyőzése. Itt, a mostani labdarú­gópályán. Ezrek tomboltak. Hasonlóan volt népszerű az atlétika. Az egész napos verse­nyek sportolóinak, a sportot szerető tiszaföld­­váriaknak népünnepélye volt. De most ne a múltról, a jelenről beszéljünk. Ha nem is a régi színvonalon, de most is van sport, lelkes játé­kos, sportot szerető, könnyen tűzbe jövő szur­kológárda. Nézzük meg közelebbről. Tiszafoldváron egymástól függetlenül két sportkör van. 1. Tiszaföldvári Sportegyesület a. ) kézilabda szakosztály, NB II. oszt. 15 fő játékos b. ) labdarúgó szakosztály: felnőtt megyei II. oszt. 16 fő játékos ifjúsági 20 fő játékos serdülő 25 fő játékos összesen: 75 fő játékos 2. Homoki Sportegyesület, labdarúgó szak­osztály 15 fő játékos További adatom nincs. Községünkben ez jelenti a versenysportot. De még ez nem a valóság. Ha a Tiszaföld­vári Hírlapot olvasom: „Az edzők munkáját nem lehet értékelni, az edzéseken 5-6 játékos jelenik meg.” „Mérkőzéseken nem tudnak ki­állni, egyik szakosztály kisegíti a másikat.” A sportegyesületek felelős vezetőinek a nyilatkozatai is elgondolkoztatnak. „A sport­ban jelenleg a legsúlyosabb téma a nehéz gaz­dasági helyzet” - mondja a sportkör tiszaföld­vári elnöke. .Jelenleg legszegényebb egyesü­lete a megyének Homok” - így a homokiak. Kedves Sportbarátaim! Nem szeretném, ha értékelő írásomat illetéktelen beavatkozásnak tekintenék. Megyei, területi, NB Il-es és NB I-es bajnokságokban, ma már számomra is hihetetlen ideig, vettem részt. Első osztályú minősítésem volt. Edző is sokszor és sokáig voltam. Sohasem tudtam, nem érdekelt, hogy szegény-e a sportkör vagy gazdag. Persze em­lékszem, hogy volt, mikor kerékpárral men­tünk a mérkőzésre, a kormányra akasztott sze­reléssel és a napi parízeradaggal. Igaz, Debre­cen, Miskolc, Budapest legjobb szállodáira. éttermeire is emlékszem. Csak nem érdekelt Az előbbi nyilatkozatok után kíváncsi lettem a tényekre. Mennyire is szegény ez a mi két egyesületünk. Gyorsan kiderült hogy költség­­vetési terve nemcsak a szakosztályoknak nincs, de még a sportegyesületeknek sem. Az 1991. első félévi sporttevékenységet értékelő közgyűlésről csak utólag értesültem. Minden tiszteletem az ott megjelent sportvezetőké, sportot szerető résztvevőké. A sportlétesítmények tulajdonosát, fenntar­tóját, a sportért felelős és felelősséget vállaló önkormányzatot, az önkormányzat képviselő­jét elfelejtették meghívni. Kár. Esetleg már ott kiderült volna, hogy a panaszkodás nem segít, de nincs is rá szükség. Csak pontos tervkészí­tés, elemzőmunka kell. Sokkal többet ért vol­na egy szakosztályokra lebontott költségveté­si terv, a költségvetésben biztosított lehetősé­gek pontos ismerete. Képtelenségnek tűnik, de senki nem tudta, mi az az összeg, amit el lehet költeni, és mi az az összeg, ami a tételes szükségletet fedezi. Utólag kellett a sport­egyesületek költségvetésének a bevételi olda­lát felderítenem, a kiadási oldalt elkészíttet­nem. Érdemes volna felsorolnom a bevételt biztosító intézmények neveit, de majd más­kor. Most csak egy összegben a bevétel: 773 000,-Ft. 1991. augusztus 31-ig akiadás: 448 500,- Ft. (Ez az összeg még ellenőrzést igényel.) A kettő különbözete: 324 500,- Ft. Ez az összeg áll a két sportkör rendelkezésére még az idén, létszámarányosan, szakosztály­­arányosan, megegyezés alapján. Az összeget tovább bővítik mind a két sportegyesülethez kapcsolódó baráti körök hozzájárulásai, to­vábbá a sportot szeretők, áldozatra is kész közvetlen és közvetett segítségek. Például a Homoki SE tételesen felsorolt 57 500,- Ft készpénzzel egyenértékű megvalósított segít­séget. összefoglalva megállapítható, a leg­szükségesebbre megvan a fedezet, sőt több is. Úgy a földvári, mint a homoki pályák kiváló minőségűek. A székházaik elfogadhatóak. Felszerelésük, ha szerényen is, de bővíthető. A lehetőségekkel tudni kell élni. Számomra sokkal inkább gond az ún. tö­megsport. Itt sem a lehetőségek, hanem a cse­kély igények az elgondolkoztatóak. A versenysport nagyon költségigényes. Mégis az a véleményem, hogy bármelyik sportágból, ha egy csapatra való felkészült játékos van, és akar is bajnokságban szerepel­ni, az önkormányzat a feltételeit megteremti. De csak akkor. Mesterségesen, több csapatból összetákolva nem, ez érdekeink ellen volna. Sok olyan ember van - fiataltól öregig -, akiknek életmódjába szervesen beletartozik a testedzés, a sport. Célul kell kitűzni, hogy jobban elterjedjen, általánossá legyen. El kell érnünk, hogy szabadidőnk egy részét a sport kösse le. El kell érnünk, hogy a sport a leg­hasznosabb, legtartalmasabb része legyen a szórakozásunknak. A feladat is, a megoldás is, de a felelősség is az önkormányzaté. Az egész­ségügyi bizottságunk feladata az ismeretter­jesztés, a sport egészségre gyakorolt hatásá­nak ismertetése, bizonyítása. Oktatási, pénz­ügyi, gazdasági bizottságaink feladata a felté­telek megteremtése a különböző egyéni és csapatsportok számára. A központi székhe­lyeken, de el tudom képzelni a község szám­talan helyén is - környezetbe illő módon - kosárlabda-, röplabda-, tollaslabda-, lábte­nisz-, teniszpályák létesítését. És könnyen el tudom képzelni, hogy ezek nem díszek, nem üresek, hanem igenis egyre zsúfoltabbak lesz­nek. Még talán bevételt is hoznak. Magam is szívesen játszanék gyakran baráti társaságban egy-két szettet vagy mérkőzést. Nagyon bízom benne, hogy elképzelésem nem a valóságtól való elrugaszkodás. Bőven akad segítségem a továbbgondolásra, a meg­valósításra. Marosfalvi Ernő ISMÉT ŐSZI ÁFÉSZ­­NAPOK október 4—13—ig A TISZAFÖLDVÁRI ÁFÉSZ működési területén: Tiszafoldváron Cibakházán Martfűn és Mezóhéken AZ AFESZ-NAPOK idején: sokféle árucikk kínálatával, kedvezményes vásárok, akciók, árubemutatók tartásával várják az egységek kedves vásárlóikat. Kérjük, kísérje figyelemmel hirdetéseinket, szórólapjainkat, plakátjainkat! a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész V______________________________________________________)

Next

/
Thumbnails
Contents