Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-05-01 / 5. szám
1990. MÁJUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Mamák a pályán, gyerekek a kispadon jöttekTM Д И Я tok felől. Ekkor merült fel Szentes, Törökszentmiklós és Tiszaföldvár neve.- Azt már tudom, hogy az utóbbi két helyen voltatok bemutatkozni, részt vettetek próbaedzésen. Mi szólt mellettünk, miért választottátok a mi csapatunkat?- Úgy éreztük már az első találkozás, az első közös edzés után, mintha régóta itt játszanánk. Szóval, befogadtak, befogadtatok.- Romániában milyen osztályban játszottatok?- A megyei bajnokságban, ami az itteni NB II-nek felel meg.- Mely poszton szerepeltetek?- Isti beállósként vagy bal szélen, én szintén játszottam szélsőt, majd irányítót.- Már mögöttetek van négy "magyar" mérkőzés. Hogyan látjátok az itteni játékot, az ellenfeleket és legfőképpen a mi csapatunkat?- Itt inkább az erő dominál, sokat ütnek. Romániában technikásabb játékosok vannak, a kombinatív játékot alkalmazzák. A játékvezetők itt jóval részrehajlóbbak. A román szurkolók lelkesen biztattak, esetleges rontás után nem szidtak bennünket. Csapatunk szerintem nincs kellően összeszokva, többet kellene egymást biztatni, az edzéseket élesebben végighajtani. Ettől független ül nagyon jól érezzük magunkat, szeretjük a csapatot.- A sporton kívül megtaláltátok-e számításotokat?- Tetszik a község, az emberek kedvesek, munkahelyünkön is befogadtak bennünket. A fizetésből nehezen lehet megélni, ezért pluszmunkát is kell vállalni. De legalább itt lehet mit csinálni, és a munkától én sohasem féltem.- Hol kívántok letelepedni?- Itt, Tiszaföldváron. Úgy tűnik, a két szerény fiatalember, a két jóbarát megtalálta helyét új hazájában. Nicuék a napokban költöznek át a tsz kollégiumából egy tanácsi bérlakásba, amibe egyelőre néhány emberszerető polgártársunk adott az induláshoz nélkülözhetetlen berendezési tárgyat. Köszönet az önzetlen segítségért. A fiúk pedig, kívánom, érezzék jól magukat Tiszaföldváron, úgy a csapatban, mint az életben. Nemes Tibor A TÖTYE (Tiszaföldvári öreg Tyúkok Egyesülete) 1989. áprilisában alakult. Még ebben az évben megnyerték a Szolnokon rendezett Falusi Spartakiádot. Augusztusban a Konok Kunok Kupáján П. helyezést értek el, csak a vendéglátó Kunhegyes csapatával nem bírtak. Döntetlen volt az eredmény. (Hiába, konokok a kunok!) A csapat neve ne tévesszen meg senkit, mert egyáltalán nem "ötyékről" van szó! Ha valaki hétfőn vagy csütörtökön letéved a TISE sporttelepére, láthatja, hogy tíz-tizenkét csinos, ifjú hajadon és menyecske kergeti a labdát. Felismerni vélem a gimnázium 1982-ben feloszlott kézilabdacsapatát. Öröm figyelni az erőteljes, de mégis kifinomult mozgásukat. Nem mostanában ismerkedtek meg a labdával! A megalakulás körülményeiről faggatom a csapatkapitányt, Fekecsné Szelindi Csillát:- Ahogy elmúltak a középiskolás évek, megszűnt a csapatunk is. Azonban sok csapattag maradt Földváron, és mindannyiunknak hiányzott a mozgás. Saját kedvünkre kezdtünk újra játszani. Ereztük, hogy jól esik a mozgás, és egyre jobban megy a játék. Miért ne alakítsunk hát egy csapatot?- Időközben Martfűről és Cihákról is csatlakoztak hozzánk játékosok - teszi hozzá a csapat balszélsője. Kardos Erzsébet, aki "civilben" testnevelő tanár. - Kialakult egy stabil kezdőcsapat. Mindenposztra van megfelelő emberünk. Balkezes jobbszélsőtől a kapusig. Sőt, már cserélni is tudunk, ha problémák adódnak a kondícióval.- Márpedig a kondival még vannak gondok! - mondja mosolyogva a csapat "portása", Lipka Andrásné, aki éppen gyesen van, és két gyermek édesanyja. - Egy nagy kör a pályán, és már lóg a nyelvünk! Amikor arról kérdezem őket, hogy hogyan tudják összeegyeztetni a játékot a családi életükkel, szinte mindannyian szégyenlősen elmosolyodnak:-Meg lehet oldani! - feleli Lipkáné, Zsuzsa. -Lehozzuk a gyerekeinket is az edzésre. Amíg mi játszunk, ők a kispadon ülnek, vagy játszanak a füves pályán. Mindig van ismerős, barát, aki ügyel rájuk.- Nem lehet elég korán megfertőzni őket a játék szeretetével - teszi hozzá Csilla. Azt már meg sem kérdezem, hogy mit szólnak a férjek, hiszen tudom, hogy ők is kéziztek, vagy jelenleg is aktív játékosok a férfi csapatban. Igen, ez ilyen egyszerű, ilyen természetesen megy. Nem határozat kell hozzá, hanem "csak" szilárd elhatározás. Jóformán a semmiből alakultak, és azóta a saját erejükből, hitükből léteznek. A sportegyesület is igyekszik támogatni őket, de a szűkös keretből nem futja sokra. Mezek kellenének, és új labdák! Az Ifjúsági Körök Szövetségének néhány ezer forintja is csak az utazásokra elég. Eszembe jut a mondás a kibicről, meg a fogadatlan prókátorról. Tudom, hogy ajtó mögött a helyem, de mégis szeretném felhívni a figyelmet erre a csodálatos kis közösségre! Nagyratöró, de megalapozott terveik vannak. Szeretnének indulni az őszi bajnokságban, mint TISE-csapat. Ehhez viszont megfelelő feltételek szükségesek. Főleg anyagiak, mert a személyi feltételeket ók már biztosították. Azutánpótlást is megszervezték. (Sok az érdeklődő a gimnáziumból!) Minden segítséget szívesen fogadnak! Addig is töretlen kedvvel és hittel járnak az edzésekre, gyűrik a köröket, ütköznek a test test elleni harcban, s gyakorolják a mozdulatokat. Pedig választhatták volna a TÖTYE-életformát is! Szerencsére nem így történt. G.A. Fotó: Táj ti Gábor