Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-04-01 / 4. szám
1990. ÁPRILIS TISZAFÖLDVÁRIHÍR1AP 9 Hogyan tovább? A föld azé legyen, aki megműveli? Úgy gondolom, hogy ma leginkább a "hogyan tovább" kérdés foglalkoztatja, aggasztja az állampolgárokat még akkor is, ha tudják, hogy másként és más irányban kell haladniuk a társadalmi-gazdasági folyamatoknak, mint eddig. Az aggódás a jövőért szól, hogy vajon sikerül-e országunknak a helyes utat megválasztania, sikerül-e a változással járó ellentmondásokat fájdalom nélkül feloldani, sikerül-e a választási harcban tett ellentmondásos és ellentétes ígéreteket valóra váltani. Véleményem szerint azt, hogy mi a helyes válasz a "hogyan tovább" kérdésére, csak demokratikusan, a helyi önkormányzatok "megkérdezésével" szabad eldönteni. Az útkijelölések nem lehetnek a győztes pártok diktátumai, mert akkor joggal érezhetjük, hogy nem változott itt semmi, csak mások parancsolnak, legfeljebb más parancsokat osztogatnak. Itt van például a föld és a termelőszövetkezet kérdése. Az egyik párt azt ígérte, hogy visszaállítja az 1947-es tulajdonviszonyokat, a másik párt azt, hogy azé lesz a föld, aki azt most és utána is megműveli... Az egyik párt programja szerint farmergazdaságokat kell létrehozni a szövetkezetek helyett, a másik szerint meg kell tartani a szövetkezeteket, de át kell alakítani azokat. Ezekben a programokban az a "döbbenetes", hogy mindegyik reményt keltett és hitet oltott valakikben. Reményt a föld régi tulajdonosában, hogy visszakapja tulajdonát, és végre maga gazdája lehet. Hitet a föld nélkül a termelőszövetkezetbe lépett tagnak, hogy nem veszik el tőle a földet, nem veszti el munkahelyét. A gyakorlat parancsa A kérdés az: hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani nemcsak községünkben, hanem az egész ország területén. Mégpedig úgy, hogy kielégítse az érintettek igazságérzetét, de közben megfeleljen annak a célkitűzésnek is, hogy a mezőgazdaság újra fejlődésnek induljon, biztosítsa belső élelmiszer-ellátásunkat, sőt exportra is jusson. Ezzel kapcsolatosan szeretném én közreadni saját véleményemet. El tudom képzelni az 1947-es birtokviszonyok jogi visszaállítását, de nem tudom elképzelni annak gyakorlati megvalósítását. A gyakorlati visszaállítást szinte lehetetlenné teszi az a tény, hogy a szövetkezet megalakításakor több mint ezer ember tulajdonában volt a 8000 hektáros terület, ami ma már - figyelembe véve az öröklést - több ezer tulajdonrészt jelent. Ezt tényként igazolja, hogy miután a módosított földtörvény lehetővé tette a nyilvántartott tulajdonban lévő földterület kiadását, szövetkezetünktől 14 kívülálló örökös összesen 4,6 hektár területet méretett ki, 9 téesztag pedig 18,5 hektár területet igényelt vissza. A történelem azonban már igazolta: a párholdas parcellák soha sem voltak a társadalmi, gazdasági fejlettség jellemzői. Az út Európába nem a nadrágszíj-parcellákon át vezet. A szövetkezetek a jelenlegi formájukban valóban nem életképesek, mert nem tudnak a piaci viszonyoknak megfelelni, sem a termelékenység, de főleg nem a hatékonyság vonatkozásában. Ehhez azonban azt is hozzá kell termi, hogy nem is igazi piacgazdaságban működtek ezek a szövetkezetek. Ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az igazi piaci viszonyokhoz, fel kell oldani a tagság helyzetéből adódó tulajdonosi és munkavállalói ellentmondást. Ezt csak a tulajdonjog rendezésével tudjuk megoldani, annak pedig vonatkoznia kell a földre és a szövetkezeti tulajdonra egyaránt. Szabadon dönteni Azt az elvet kell követni a tulajdonrendezés során, hogy a föld azé legyen, aki azt megműveli, a szövetkezeti közös tulajdon pedig azé, aki azt létrehozta. Jogos igénynek tartom azt, hogy akinek jelenleg is tulajdonában van a föld, eldönthesse, hogy saját maga műveli, vagy a szövetkezetben hagyja. Jogosnak tartom azt is, hogy azon családokkal, örököseikkel, akiktől az ’50-es években minden ellenszolgáltatás nélkül elvették a földet, mert kuláknak nyilvánították őket, rendezni kell a tulajdont. A szövetkezeti földtulajdont viszont a téesztagság tulajdonának kell tekinteni, és hasonlóan az egyéb tulajdonhoz, azt nevesíteni kell. Csak így lesz felelősséggel bíró, valódi tulajdonosa a földnek és a szövetkezeti tulajdonnak is. Ezek után a következő lépésként a földnek értéket kell adni, s így a tulajdonosok már rendelkezhetnek a tulajdonukkal, eldönthetik a "hogyan tovább" kérdését. Eldönthetik, hogy tulajdonukat önállóan működtetik, farmergazdaság formájában, vagy közösen, egy vagy több vagyonközösség formájában, és eldönthetik azt is, hogy ezekben a vagyonközösségekben vállalnake munkát. így a mostani téesztag már nemcsak abban lesz érdekelt, hogy mennyi a napi keresete, hanem mint igazi tulajdonos abban is, hogy a vagyona milyen hasznot hozott, mennyit gyarapodott. A föld tulajdonosai nem földjáradékot kapnak, hanem a földvagyonuk után osztalékot. Ez az én véleményem, lehet vitatni, folytatni a vélemények sorát. Dr. Császár Szilveszter
