Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-04-01 / 4. szám

6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. ÁPRILIS Ön kormányoz?- ...jelen pillanatban kötve hiszem, kedves Olvasó! De vajon milyen mértékben fog Ön ősszel, itt, helyben "kormányozni"? Mostanság lassan olyan helyzetbe kerül a magyar, hogy ha meghallja ezt a szót, válasz­tás, viszkető kiütéseket kap, ha pedig olvasnia is kell róla, lehet, hogy hosszú időre hátat fordít a közérdeknek. Komolyabbra fordítva a szót, erőt kell vermünk magunkon, sőt, most kell csak igazán erőnk teljébe kerülnünk, hi­szen - ahogy mondani szokás - most jön a java! Amiről szó van, már nem ismeretlen, egyre több az információ, újságcikk, tv-műsor róla: a nyár végén - ősz elején helyhatósági válasz­tások lesznek, megalakulnak a helyi önkor­mányzatok. Minden települése az országunk­nak maga választja meg elöljáróságát, vezető­it, akik bizalmat kapnak arra, hogy településü­ket az adott körülmények között a lehető leg­jobb helyzetbe hozzák. A helyhatósági választásokat megelőzi a parlament által hozandó önkormányzati tör­vény, amely rendelkezika választás módjairól, szabályairól, a megv álaszto tt önkormányzatok működési feltételeiről. Lássuk előbb ezt az utóbbit: ahhoz, hogy egy község - például Tiszaföldvár - önmagát kor­mányozza és (főleg!) fenntartsa, saját gondjait megoldja, a községet minden téren előbbre juttassa, elsősorban pénz kell. Az anyagi ala­pok megteremtésének módját és lehetőségeit, ennek kereteit a törvény kell, hogy megfogal­mazza. A független önkormányzat anyagi le­hetőségeinek egyik tervezett forrása a lakos­ság személyi jövedelemadójának teljes körű helybeni felhasználása lenne. Ezen túl, a tele­pülés területén, határain belül működő üze­mek, gazdaságok, vállalatok és vállalkozások adójának (hozzáadott értékadó, nyereségadó stb.) bizonyos arányú visszatartása is szüksé­gesnek látszik. Feltétlen követelmény lesz, hogy a községek, települések saját tulajdonú ingatlanokkal (a régi faluközösségi, községi földtulajdonok és egyéb ingatlanok mintájára) rendelkezzenek, amely vagyonnal saját hatás­körükben és kizárólagos hasznukra gazdál­kodhatnak, gyarapíthatják bevételeiket. Az önkormányzatok működésének feltéte­leit a felsorolt lehetőségek nagyrészt biztosí­tják. Ha az aprófalvak vonatkozásában gon­dolkodunk, ott ezek a formák nem elegendőek az önkormányzat működtetéséhez, hiszen a szándékosan lepusztított, elnéptelenített és el­sorvasztott falvak ilyen jellegű bevételi forrá­sai rendkívül csekélyek, ezért ezek a települé­sek a továbbiakban is az országos költségvetés támogatására szorulnak. A kérdés második része, hogy hogyan és kiket választunk. Egy másik szólás szerint: a "szerszámnyele" ittmáregyértelműen alakos­ság, a választók kezében van. Bölcsességükön, helyes ítélőképességükön múlik, feltöri-e ez a "nyél" a tenyerüket, vagy hasznos, "kézhez álló" szerszám kerül a kezükbe. Magyarán: a község magának választja vezetését. Számítani kell viszont sok, úgymond, külső tényezőre. A "nagypolitika" pártjai már szá­mos alkalommal és helyen bejelentették, hogy az önkormányzatok megválasztásában az or­szággyűlésihez hasonló erőbedobással (és módszerekkel!?) részt kívánnak vermi. Szán­dékuk tehát, hogy a pártharcok színterévé vál­janak a helyhatósági választások is. A törvényt a választásokról pedig ezek a pártok fogják megalkotni. Amennyire én ismerem, az átlagpolgár - az átlag falusi ember - véleményét, hétköznapra­­ünnepnapra, egyaránt elege van a pártcsatáro­zásokból, különösen akkor, ha a játék közvet­lenül az 6 "bőrére" megy. Magam is arra haj­lok, hogy a községi önkormányzatokat, azok vezetőit pártoktól függetlenül kellene megvá­lasztani, ahol az alkalmasság mércéjét kizáró­lag a helyi érdekek és az ezek vitelére való alkalmasság jelentené. Nem a pártok ellen, de a pártok politikájára csak másodsorban tekin­tettel (ha azok egybeesnek a község érdekei­vel), kellene saját vezetőinket megválaszta­nunk. Semmi akadályt nem jelentene az, hogy a vezetésre alkalmas helyi polgár egyik vagy másik párt tagja legyen, de ne pártja politikája alapján, ne pártérdekből, ne pártképviseletben kerüljön jelölésre, hanem csak azon lakossági vélemény alapján, amely választhatónak tartja emberi, szakmai alkalmassága, községéhez való kötődése, jelleme miatt. Minthogy nem valószínű, hogy a pártok ezt az álláspontot méltányolják, és nem valószínű, hogy elállnak politikai befolyásuk és hatalmuk helyi önkormányzatokban való érvényesítésé­nek szándékától, szükséges, hogy a pártsemle­ges, pártoktól független választási mód hívei is szerveződjenek.- Megálljunk csak! - mondhatná az ördög ügyvédje. - Akkor tehát alakuljon egy Tisza­­földvári Lakosok Pártja?! Cseberből veder­be?! Szerveződjék bizony! Ha nem is párt, de olyan helyi önszerveződés, amely a helyi ér­dekek "felett", azokon "túl" nem támogat olyan érdekeket - legyen az bárkié -, amely a község számára előnytelen, netán ártalmas, így tehát nem lesz baj, ha egyik vagy másik párt ugyanazt és ugyanúgy akarjaTiszaföldvá­­ron, mint a tiszaföldváriak, de le kellene mon­dania arról, hogy ezt saját érdemének tekintse.-vega -Megkérdeztük... Sport presszó, alias White-club A belépőt "balladai" félho­mály és halk, kellemes zene fogadja. Úgy tűnik, minden esélye megvan az ide betérő­nek arra, hogy jól érezze ma­gát. Kérdés, hogy mindenki előtt nyitva áll-e ez a lehető­ség. Hír kelt ugyanis szárnyra a fiatalok körében, miszerint a Sport presszóba ezentúl csak tagsági igazolvánnyal le­het betérni. No, ilyen még nem volt! Csak az a kérdés, mi alapján döntik el, ki kaphat igazol­ványt. Bőrszín, esetleg pártál­lás?- Sem egyik, sem másik - nyugtat meg a szórakozóhely vezetője, Kelemen Balázsné. - Csupán azt szeretnénk, hogy aki ide betér, feltétlenül jól érezze magát.-Tehát nincs semmiféle el­őre meghatározott, pontokba rögzített feltétel, ami alapján önkényesen értékelik az em­bereket?- Nincs, csupán az az elvá­rásunk, hogy ne legyen ré­szeg, és illő módon legyen felöltözve, ezzel is megadva a tiszteletet a többi vendégnek.-Ki kaphat tagsági igazol­ványt?- Bárki, aki kéri, és tudjuk róla, hogy képes a kulturált szórakozásra.-Hogy néz ki a belépő és mennyiért vásárolható meg?- Egy kis kártya, amin a le­endő tag neve, címe és szemé­lyi száma található. Egyéb­ként ezeket a tagságikat telje­sen ingyen adjuk, nem számí­tunk föl érte semmit-Nem is gondoltatok rá, hogy esetleg pénzért áruljá­tok?- Föl sem merült bennünk ilyesmi.-Hány igazolvány talált már eddig gazdára?- Mind a kétszáz.-És mivel tudtok többet nyújtani a tagoknak, mint más, szürke betérőnek? Mert ugye, tagsági nélkül is be le­het jönni?- Természetesen. Hogy mi­vel tudunk többet nyújtani, mint másnak, még egyelőre nyitott kérdés. Gondoltunk arra, hogy esetleg külön a ta­gok részére rendezünk egy­két műsort, de ez nem az iga­zi, főleg ha idővel esetleg nö­veljük a létszámot, ugyanis a helyiség 70 személy részére van tervezve.-Nem tartotok a tagok közt sorsolást? Tehát van-e a tag­könyveknek sorszáma? A nyertes jutalma lehetne pél­dái egy heti ingyen fogyasz­tás.- Nincs sorszám, tehát sor­solás sem lesz.-Mégis, áruld el, mire való akkor ez az igazolvány?- Csupán azért találtuk ki, hogy ezzel is kedveskedjünk a mindig ide járó emberek­nek. Nem pénzért adjuk, és a tagoknak sem származik be­lőle anyagi haszna. Nem az volt a cél, hogy találjunk két­száz olyan embert, aki csak azért jár ide, mert itt olcsób­ban kap belépőt, és ha úgy hozza a szerencséje, akár nyerhet is. Elmondhatom, hogy ilyen akciókra nincs szükség, hétvégeken teljes a telítettség. A vendégek meg­tartását pedig jól szolgálja az udvariasságunk, a szép, és fő­leg mindig tiszta környezet. Senkit nem tiltunk ki, ha csak nem provokálja. De akkor is szép szóval, az ököljogot fél­retéve. Az ítélet viszont ke­mény, védőbeszédet nem hallgatunk meg, és fellebbe­zésre sincs már lehetőség. Demecs Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents