Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-04-01 / 4. szám
TISZAFÖLDVARI HÍRLAP Köszönet anyáinknak í ^ Juhász Gyula: Édesanyám 1 Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A mártíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek, s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna, Bús özvegységnek áldott hordozója, Anyám fölnézek a te homlokodra, Hol dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! S ha káprázattá foszlik a dicsőség, S örök robottá, ami alkotás még, Ha mindhiába tenger küszködésem, Ha én is, én is szürke árnyra válnék, Bár fájna, hogy az álmaim kivesztek, Hogy nincs, ki rózsát bús utamra hinte, Megvigasztalna, hogy érted rajongtam, És érted lettem olyan árva, mint te! 2 A lelke: lelkem. Mélázó, borongó - És benne sok dal él, titokba zsongó, El nem dalolja, rejtegeti mélyen, De én szeméből valahogy kinézem. A lelke: bánat! Annyi minden érte. Nehéz özvegység rászakadt fejére, S míg én betegen, búsan tovább éltem, ö imádkozott és szenvedett értem! A lelke lelkem! ő mind nékem adta, Mi benne szín, fény. Én áldom miatta, És el nem sírt könnyűit dalba sírom, És el nem mondott bánatát megírom! V________________J
