Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-04-01 / 4. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. ÁPRILIS Nem volt vereseg! Dr. Kiss Edit az SZDSZ jelöltjeként az országos egyéni képviselőválasztás második fordulójában, körzetünkben száz szavazatkülönbséggel a második helyre szorult, tehát veszített.- Elkeserítette-e a vereség?- Nem, noha szerettem volna győzni, és az első forduló eredményei alapján erre volt is esélyem. Az SZDSZ szempontjából a saját szereplésem és a párt országos szereplése is győzelemként könyvelhető el.-Milyen a hangulata? Csalódott?- Teljesen kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. Az egész választási időszak, a kampány is, társaim és a magam számára nagyon kellemes, örömteli időszak volt, élveztük, amit őszintén és lelkesedéssel csináltunk, elégedetten és örömmel gondolunk rá vissza.-Miben látja a saját és pártja országos vereségének okát?- Az első fordulóban az úgynevezett baloldali pártok jelöltjeire, főleg az MSZP-re szavazó választók a második fordulóban többségükben az MDF-re, illetve jelöltjeire szavaztak.-Miért?- Feltehetően az MDF programja közelebb áll hozzájuk. Az "utódpártokat" csak az SZDSZ és a FIDESZ támadta őszintén és nyíltan.-Hallott, vagy értesült-e arról, hogy a pártok a kampány végén nem etikus eszközöket is alkalmaztak?- Igen, de ez nem befolyásolta a választási eredményeket. Az SZDSZ egyébként nem vitt negatív kampányt, nem alkalmazott etikátlan módszereket.-Hogyan képzeli el a pártok, ezen belül az SZDSZ szerepét a helyhatósági választásokban?- Mindenképpen pártharcokra számítok, így komolyan készül rá az SZDSZ is. Pártunknak jelöltjei lesznek az önkormányzati képviseletekre.-Többek véleménye, hogy a pártoknak másodlagos szerepet kell játszaniuk, sőt ki kellene vonulniuk a helyhatósági (önkormányzati) választások színteréről, nem befolyásolva a helyi érdekek érvényesülését.- Ellenkezőleg, a pártoknak ott kell lenniük, képviseletet kell kapniuk a helyi önkormányzatokban, és az SZDSZ erre erősen törekedni is fog.-Hány évet jósol a jelenlegi parlamentnek és az új kormánynak?- Ez a parlament szilárd, ki fogja tölteni a négy éves mandátum időszakát, magyarán, addig új országgyűlési választás nem lesz. A kormány is szilárdnak tűnik, természetesen, a miniszterek személye többször cserélődhet.-Hogyan képzeli el saját politikai jövőjét?- Ha új választások lesznek hasonló - képviselőjelölti - jelölést nem vállalok. Továbbra is aktívan kívánok részt vállalni az SZDSZ pártmunkájában, dolgozni, politizálni ezután is szándékozom. V.E. Ha a március melegebb és az április hűvösebb volt is a megszokottnál, biztosak lehetünk benne, hogy a május mindenképpen kibontja és megérleli a nyárba forduló tavaszt. A természet szeszélyes a részletekben, de következetes az általános elvekben, szemben múltunk sok politikusával. Virágba borulnak a fák, felengednek az éjszakai fagyok, s akármilyen alternatívát jelez egy-egy múló lehűlés, a dolog vége száz százalékos biztonsággal a nyár lesz. Bár így lenne ez az emberi társadalmakban is: megújulás kellene, csakúgy, mint a természetben. Vannak persze azért itt is előre kiszámítható dolgok. Bizonyos, hogy május elsejét az idén is ünnepelni fogjuk, bár egészen eltérő módon, mint eddig tettük. Mindenki csöndben, transzparens és jelszavak nélkül. Túlvagyunk a minden részletében szabályozott, megtervezett és begyakoroltatott május elsejei ünneplés gyakorlatán, amikor a felvonulók - a politika és a tömegek egységét illusztráló statiszták szerepében - elmasíroztak az alá- és fölérendeltséget külsőségeiben is kinyilvánító pulpitus előtt. Ma már nem lenget vörös zászlót a szél, nem éneklik sörtől vidám majálisozók az Intemacionálét, s a szónokok sem egyensúlyozhatnak már olyan magabiztosan a több évtizede bejáratott közhelyekkel. Itt és most egy olyan eszmerendszert kellene ünnepelnünk, amely többre becsüli a munkát, a munkást, a dolgozó embert a vagyon és a hatalom kiváltságosainál. Ha belegondolok, a dolog végsősoron számomra ilyen egyszerű, és a végtelenített vitákat figyelve sem hiszek mást. Hosszú évek után először, ezért is érdekel igazán: milyen ünnep lesz az idén május elseje? A bérből és fizetésből élők ünnepe, vagy azoké, akiknek mindig fontosabb a jelszó, mint a tényleges munka. Megünnepli-e mindenki, akit elemi érdekei a baloldalhoz sorolnak, és bölcsen távolmaradnak-e tőle mindazok, akik képtelenek a munkavállaló többség szívével és leikével azonosulni? De egyáltalán, van-e még kedve valakinek is ünnepelni, egy napig is. Kérdések, amelyekre én semmiképpen sem tudok válaszolni. Legfeljebb egy szerény óhajjal, mely bizonyosan elvész a politikai deklarációk felfokozott hangzavarában. Szeretném, ha lenne kedvük ünnepelni: és semmi mást, csak önmagukat. Szeretném, ha e napon csakis nekik lenne kedvük ünnepelni. Demecs Katalin