Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-03-01 / 3. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. MÁRCIUS Március 15. "Nem érez, ki érez szavakkal mondhatót!" - fogalmazta meg múlt századi romantikusunk azt, hogy mennyire nehéz beszélni a lelkünk mélyén rejtőző, s csupán érzelmekből építkező dolgainkról. így vagyunk ezzel most is. Március 15-e. E szavakat kimondva valami furcsa, különös borzongás jár át bennünket. A Pilvax, a tavaszi szél illata, a Nemzeti dal, Petőfi, haza, szabadság. Valami furcsa képpé, hangulattá áll össze az ember lelkében, hogy aztán egy pillanat múlva köddé váljon, ám mégis szívszorítóan fájdalmas és ünnepi érzést keltsen bennünk. Magyarok vagyunk. És ezen a napon egy picit jobban érezzük ezt, mint máskor. 1848. március 15-én a magyarság történetének újabb drámai fordulójához érkezett. Egyenlőtlen harcra kényszerült a szabadságért, a független, önálló Magyarország megteremtéséért, a magát túlélt feudális viszonyok felszámolásáért, a megkésve, de nálunk is napirendre került polgári demokratikus átalakulás győzelemre segítéséért. Népünk emlékezete 142 éve őrzi március idusának emlékét. Múltunknak olyan kora volt e forradalom, amely egyszerre ígérte az akkori Európa fejlettebb részéhez való felzárkózást és a függetlenséget. Március 15- e hőse a fiatal Magyarország volt. A márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett néptömegek. 1848. március 15-ére emlékezve egy fontos tanulság adódik számunkra. A márciusi ifjúság öntudatosan magyar volt, ugyanakkor műveltsége és látóköre európai. A saját népük jövőjét építették, nagyot és merészet akartak, de tetteiket meggyőződés és felelősség irányította. A ma élő nemzedékek, vezető politikusok, ifjúsági vezetők szent kötelességének tartom, hogy azon munkálkodjanak: e történelmi sorsfordulót úgy éljük át, hogy nemzetünk a világ haladásának élvonalába emelkedjen. Ha ez nem sikerül, nem tudunk majd elszámolni fiainknak, az utókornak. Mert nem tudjuk azt mondani: megtettünk mindent, rászolgáltunk a bizalomra. S ne kelljen azon merengenünk, vajon mit is mondjunk gimnazista fiunknak, ha az netán az élet, az emberi célok és bizonyos küzdelmek értelme felől érdeklődne... No persze, ki merné most, a nagy "kiderülések" korában eskü alatt vallani, hogy ha más nem is, mi az igaziak vagyunk. Noha reméljük, nem bizonyulunk rossz bankárnak, jól fogjuk elszámoltatni, akit kell, és nem adunk hitelt a szemfényvesztésnek. Mi nem vagyunk áldozatok, és nem vagyunk bűnösök. Még nem volt alkalmunk. így a most menő "darabban", ebben az átértékelő és átértékelődő világban még nem jutott nagy szerep a számunkra. Jórészt csak állunk a kulisszák mögött, s nézzük, ahogy bűnösök és áldozatok egymás szájából véve a szót, újraosztják maguk között a történelmi igazságot. Rossz a darab, de nem mehetünk haza. Itt vagyunk otthon. S végül, ha legördül a függöny - most már egyre inkább úgy tűnik -, nekünk kell kitakarítani a színpadot. Pedig nagyon kellene már egy főszerep! Az előttünk járó nemzedék pedig elmondhatja: "a komédiát lejátsztam". Ä derekuk meghajlott a hatalom súlya alatt, és nem tudnak szemébe nézni a világnak, ha csak az le nem hajol hozzájuk. Ideje lenne már felnőni a feladathoz! Reméljük, nekünk sikerül. S az lenne az igazán szép, ha majdan, munkánk végeztével emelt fővel, tiszta tekintettel nézhetnénk fiaink szemébe. Demecs Katalin Ez a beszéd március 15-én hangzott el Tiszaföldváron, a Kossuth-szobornál. Március idusának előestéjén Az Ifjúsági Körök Szövetsége az ünnephez méltó módon akarta emlékezetessé tenni március 15-e előestéjét. Fáklyásmenet indult Tiszaföldvárról Martfűre. A Lenin Termelőszövetkezet székházától indultunk vagy negyvenen. Huszárruhás lovasok vezették a menetet. A sor végét egy lovaskocsi és egy hintó zárta. A tanácsházához érve már nyolcvanra szaporodott az énekelve vonuló fiatalok és általános iskolások csapata. Akinek kedve volt egy kis lovaskocsikázáshoz - és föl is fért -, annak nem gyalog kellett megtenni az utat Martfűig. Martfű határától már 200-300 ember vonult együtt. Az ünnepi megemlékezés után a Martos Flóra Általános Iskola tanulói adtak rövid műsort, majd verbunkosokat láthattunk. Ezután kezdetét vette a Pilvax-bál, melyet a jazzbalett csoport tánca nyitott meg. A kiváló zenekar jó hangulatot teremtett, amelyet fokozott még a hajnali árverés. "Szédületes értékekhez" lehetett jutni viszonylag olcsó áron. (Egy hölgy rock and roll-ja potom 200-ért kelt el, de 120-ért már napraforgót is lehetett venni.) A jó hangulatú bál hajnal négyig tartott. Másnap délelőtt a Demokratikus Ifjúsági Olvasókör által rendezett műsorral köszöntötték az általános iskolások az ünnepet. Demokratikus Ifjúsági Olvasókör (DIÓ) / A fotók március 15-én, napközben készültek, Tiszaföldváron/
