Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-02-01 / 2. szám
Mit hozott a posta? Gondolatok egy moziműsor kapcsán, amelyről tudom, hogy már sokszor megírták 14____________________________________TISZA FÖLD VÁRI HÍRLAP_________________________1990. FEBRUÁR Rezignáltan böngésztem a Tiszaföldvári Hírlapban közölt februári moziműsort. Megállapítottam, hogy ebben a hónapban megint nem megyek moziba. Horror, krimi, szex... Már csömört érzek. A tévében reklámozott filmekből szömyikék és szörnyűségek. A világ tele van vele, de borzongani oly jó érzés ezeken az üres filmeken a Magyarországon lévó viszonylagos békesség közepette. A romániai vérengzést nézve megcsapta az embereket a félelem és a rettenet szele. De amikor itt nem ropognak a fegyverek, s meleg van a szobában, csak jól esik ilyen filmek elé lehuppanni, de nem nekem! összeszorul a szívem, amikor azokra a fiatalokra gondolok, akikkel beszélgettem. A hátukon, a dzsekijeiken felírat: Sátán él! Panaszkodtak, hogy nincs hová menni szórakozni, unatkoznak, ezért törik a fákat, isznak, randalíroznak. Ha otthonról el akarnak menni, vagy tíz kocsma közül választhatnak. A moziban a látványtól felerősödik bennük az erőszak - s mindez felemelt helyáron! - s ilyenkor "valakiknek" érzik magukat. Pedig belül sokan üresek és tudatlanok. Mitől is lennének műveltek? A "Barabás" c. film vetítése előtt az általam megkérdezettek közül senki nem tudta, hogy ki volt Barabás, azt pedig főleg nem, hogy ki Jézus Krisztus. A "Mózes" című filmnél már nem is csodálkoztam a teljes tájékozatlanságon és értetlenségen. A "Gandhi" című csodálatos filmnél hárman ültünk a vetítésen. Még örültünk is neki, mert legalább nem volt vihogás, viccelődés körülöttünk. Igaz, a harmadik ember ki-bemászkált, de legalább kénytelen volt csendben lenni partner hiján, hiszen mi döbbent csodálattal néztük a filmet Miért is rendelkeznének ezek a fiatalok az ún. általános műveltséggel? Hiszen pár éve még az egyik iskolában az egyik tanár az elsős gyereket úgy várta - tudván, hogy a szülők vallásos nevelésben részesítik -, hogy "na jöjjön csak, majd megtanítom én vele a Miatyánkat"! A sors iróniája, hogy ez a gyerek azóta is kitűnő tanuló, s rendkívül értelmes a korához képest Pár éve még "lelkére" próbáltak beszélni a szülőknek és a gyereknek, ha hittanra járt Azt hiszem, sok helyen még mindig az a szellem az általános, hogy aki otthzon hitbeli nevelést kap, az veszélyeztetett környezetben nevelkedik. A Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai oly értelmes, tiszta szemekkel néztek rám a tévében, hogy szinte szégyenkeztem mások helyett is. A vallás, a hit valóban buta és elmaradott embereket nevel? Nem ezt látszik igazolni. Örülök a változásoknak! De kérdés: merre tart? Örülök a környezetvédők győzelmének (lásd: Nagymaros). Örülök a szabadság kiszélesedésének! De mire szabadít fel? Mi lesz a szellemi, lelki szennyeződéssel? A változásoknak nagyon mélyre kell nyúlnia. Félő, hogy nemcsak a bibliai történetekkel kapcsolatban kell az alapoknál kezdeni. Mert bizony ijesztő látni és tapasztalni az elmúlt évek rombolását. Javaslom, hogy a volt homoki mozi épületét normális művelődési célra hasznosítsák a fiatalok részére. Bagi Judit - 35 éves, 4 gyermek anyja Mi, földváriak... Tisztelt Szerkesztőség! Sziki Károly vagyok, az Egri Gárdonyi Géza Színház szülésze. A mai napon beszélgettem Szabó Jancsival, az MTI munkatársával és igen sok érdekes információt tudtam meg tőle... Először is megtudtam róla, hogy ő is tiszaföldvári, akárcsak jómagam. Én a mai napig is hazajárok édesanyámhoz. (25 éves koromban kerültem el szülőfalumból.) János örömmel számolt be arról, hogy újságot indítottatok. Szinte hihetetlen! Sokéves töprengésem és tervezgetésem (hogy valami értelmes fórumot kapjon ez a lesüllyesztett falu) megfogalmazódott Azon túl, hogy sok sikert és szerencsét kívánok a tervszerű megjelenésekhez, segítségemet is szeretném felajánlani. Ha igényt tartotok rá, feldolgoznék írásban néhány olyan eseményt, mely az elmúlt 35 év alatt történt szülőfalumban. Afféle "emléknaptár" lehetne ez. Továbbá: a színházi munkáról mondottak is érdekesek lehetnek talán. Ezenkívül küldhetné nektek egy összefoglaló értékelést három hónapos amerikai irodalmi-színházi utamról, melyről nem régen tértem haza. Ezek a kapkodó mondatok csupán ötletbőségem "termékei". Várom válaszotokat! Üdvözlettel: Sziki Károly Kedves Károly! Jelentkezésedet örömmel vettük és szerkesztő bizottságunk szeretne is élni a felkínált lehetőséggel. írásaidat várjuk és örömmel fogadjuk, sőt ígérhetjük, hogy rendelni is fogunk tőled cikkeket Jó lenne, ha más TiszafÖldvárról elszármazottak is jelentkeznének, hiszen e településnek tán soha nem volt ekkora szüksége szülötteinek segítségére. A felelős szerkesztő Elöljáróban nyomatékosítani szeretném, hogy a szerkesztőbizottságnak címzem soraimat, talán elkerülhetőyé teszem, hogy Murányi úr önmagára vonatkoztassa az alábbiakban leírásra kerülő gondolatokat, mint ahogyan tette ezt Molnár Istvánnak üt válaszában a lap januári számában. Ezzel talán el tudok kerülni egy teljesen felesleges eszmefuttatást, hogy ki milyen fokon érti a mesterségét Egy olyan községben, mint TiszafÖldvár, ahol az emberek közelebbről ismerik egymást, úgy gondolom, nagyobb a felelőssége az újságíróknak és a szerkesztőknek is. Komolyan meg kell gondolniuk, hogy kiről-miről mi jelenik meg, így nagy valószínűséggel elkerülhetővé válhat, hogy meggondolatlan, alapokat nélkülöző valótlanság közlésével nem okoznak sérelmet senkinek, és főleg nem tájékoztatnak félre sok embert Mindezek a lap januári számának 5. oldalán "Munka nélkül 1989-ben" című cikk olvastánjutott eszembe, mellyel kapcsolatban szeretném önöket tájékoztatni, hogy az ÉV ASZ elnökét nem a tagság bocsájtotta el, és főleg nem elkeseredésében. Mivel részemről ez ügyben elfogultság is feltételezhető, javaslom, hogy kérjék ki a községi könyvtárból a Szolnok Megyei Néplap ez üggyel foglalkozó számát melyből igen világosan kiderül: néhány ember a nem létező tagsági véleményre hivatkozva teremtett lehetetlen helyzetet az elnök és főmérnök számára, akik ezután lemondtak és a tagság marasztalása ellenére távoztak az ÉVASZ-tól. Az ÉVASZ-nál ezután történtekről - jelesül a létszámleépítésről - hitelt érdemlő információm nincs, így erről véleményt mondani nem tudok és nem is akarok. Ez legalább annyira etikátlan lenne, mint a hivatkozott cikk hójának (apropó: miért is Dem üta alá) "A tagság elkeseredésében először az elnököt bocsájtotta el..." megjegyzése,
