Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-02-01 / 2. szám
1990. FEBRUÁR TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 15 ami nem igaz és minden alapot nélkülözd ostobaság. A szerkesztőségben helyet foglalók névsorát végigolvasva, azt hiszem, nem irreális azt feltételezni, hogy hétköznapi hivatásuknál és beosztásuknál fogva "első kézből" tájékozottak a községben történtekről, hiszen itt élik mindennapjaikat, amiből adódóan a jövőben - a hiteltérdemlő tájékoztatás érdekében - remélem komolyabban kontrollálják a megjelenő cikkeket. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mert ez az évtizeddé után újra megjelenő lap ne legyen személyeskedő hangnemű, úgymond "kardcsörtetések" fóruma. Amennyiben önök a fentiekben leírtakra vonatkozó módosító nyilatkozatot tesznek közzé a következő lapszámban, akkor nem kérem a levelem közlését. Ha erre nem kerül sor, akkor kérem, hogy levelemet - főszerkesztői módosítások nélkül - jelen formájában szíveskedjenek megjelentetni. Szikszay Adám, ÉVASZ volt elnöke Tisztelt Szikszay Úr! Kérésének megfelelően helyesbítjük előző cikkem önre vonatkozó, pontatlan megfogalmazását. Amennyiben önt a sérelmezett néhány sor miatt méltánytalanság érte, úgy azért elnézését kérjük. Engedjen meg azonban néhány megjegyzést 1. / A "Munka nélkül..." című cikk egy jelenségről szólt, amelyet ma munkanélküliségnek nevezünk, s amely egyre több embert érint községünkben is. Az írás alapvetően nem az ön személyével foglalkozott 2. / A cikkbai említett 40 fő, akit ténylegesen elbocsájtottak, nem élt a helyesbítés jogával, ami sajnos azt bizonyítja, hogy nem .közöltünk "minden alapot -nélkülöző" információkat. Sokkal inkább tényeket, egy társadalmi probléma sajnálatos helyi megnyilvánulását 3. / Ha saját levelét újra elolvassa Szikszay úr, talán önnek is feltűnik, hogy abban lényegesen több személyeskedés van - helyenként sértő módon -, mint az eredeti cikkben. Miért minket vádol hát személyeskedő hangú kardcsörtetéssel? 4. / A technika ördöge miatt a szerzőneve valóban lemaradt az írás végéről, amit jómagam is sérelmeztem s csak bízni tudok abban, hogy ez nem következik be újra. Üdvözlettel: A cikk írója, Bacsó József Beszéljünk a hagymáról! Hát beszéljünk, mert van róla mit! Több pedagógus társam nevében is szólhatok, hiszen nem egyedi az eset Régen elmúlt az az idő, mikor azt mondták, a pedagógus csak tanítson, ne pazarolja erejét olyasmire, ami nem szellemi gyarapodását szolgálja. Ismerve anyagi elismerésünket, azt hiszen többen mégis arra adtuk az elmúlt év elején is fejünket - egy kis plusz jövedelmetremélve! -, hogy fogjunk egy darabka földet a Lenin Tsz háztájijából. Többen a hagymát találtuk a legmegfelelőbbnek, mivel abban már gyakorlottak lettünk, hiszen több éven keresztül fogtunk területet Nos, kértünk és kaptunk is 2100 négyzetméter hagymát, melyet saját értékesítés útján vállaltunk el. Ez állt a szerződésben! Vagyis, lesz amilyen lesz, lesz amennyi lesz, ha megművelem, megkapálom, vihetem eladni, ahová akarom. Jó üzlet ez! Helye van, IFA van, hagyma is lesz! Mégpedig sok és szép nagy! Eljött augusztus: "Emberek, lehet szedni a hagymát!" Kivonult a család augusztus egyik hétvégéjén, hogy a heti pihenőjét közösen eltöltse. És akkor közbeszólt a "gazda". Nem szedhetem föl a hagymámat csak 20-a után, sőt, meg ne próbáljam a földről elvinni, ugyanis mint az eddigre kiderült, ez maghagyma! Megveszi a tsz 4,50 Ft-érL Mit volt mit tenni, szerződés ide vagy oda, nem adhatjuk el. Még szerencse, hogy időben kiderült, hogy hová is vetették a maghagymát! Ezek után mit tegyen az ember, ha még az "égiek" is beleszólnak? 20-a elmúlt, a hagymát fel kell szedni, esőben, sárban. Kit érdekel ez? A hagymát családi összefogással és néhány váltás száraz ruhával felszedtük. De kit érdekel ez?! Éppen végeztünk, mikor egy hozzáértő szakember arra tévedt és azt mondta, rengeteg és szép ez a hagyma. Több mint száz mázsa! (Egyébként tényleg rengeteg volt, az előző évekhez viszonyítva is!) örültünk, mert azt is megígérték, hogy kedden már szállítják is el a földről. Tehát ne is fogjunk hozzá megpucolni, legföljebb 4,50 helyett 3,50-et kapunk érte. Még így is megérte, csak éppen azt felejtették el megmondani, hogy melyik kedden szállítják el. Az eső esett, a hagyma rohadt, újra kihajtott, de hát kit érdekelt ez? Már éppen elmúlt az izomlázunk, mikor hetek múlva megkerestek bennünket a munkahelyünkön, hogy a hagymánkat elszállították és 90 mázsa lett! Hurrá! És hová lett a többi? Hát igen! Ott maradt a földön, betakarva hagymahéjjal, beletaposva a földbe, gondos kezek munkája nyomán. Egyszerűen közölték, hogy ennyi és kész. De ki látta ezt? Ha hiszem, ha nem, ennyi. Mi közöm nekem ahhoz, hogy mennyi haagymát "termeltem", örüljek, hogy november végén beszállították és majd januárban ki is fizetik, amiért tavasztól őszig megdolggoztam! De mégsem januárban! - már december 28-án délután 1-5- ig, a Lenin székház öt négyzetméteres előterében lökdösődés és féllábon állás közepette! Ezt sem lehetett volna másként megszervezni? De ez már külön cikket igényelne! Mindenesetre sajnálatos és szomorú, ahogyan az idős nyugdíjasok fásultan, felháborodva távoztak a "pénztártól". Mi, pedagógusok "szégyenkezve" vettük fel munkánk gyümölcsét a többi összeghez viszonyítva. Pedig azt hiszem, nem a mi pénzünk volt sok, a többi száz emberé embertelenül kevés! Azt, hogy mi ennyit kaptunk, azt annak köszönhetjük, hogy elfelejtették, hová ültették a maghagymát. (Név és cím a szerkesztőségben) Gondolatok az újság kapcsán Még első lapszámunk megjelenése után hosszú, kézzel írott levelet kaptunk H-г, egy földvári patrióta aláírással. írását, amely kisebbfajta helytörténeti munkának is tekinthető, terjedelmi okok miau sajnos nem közölhetjük egyben, viszont örömmel osztjuk meg annak egyes részleteit az olvasóval. (H-r. szignójú, nyugdíjas levélírónk természetesen nevét és pontos címét is levele aljára írta, de kérte, hogy inkognitóját őrizzük meg. íme, megtettük.) A tisztelt szerkesztőbizottságnak és a lap olvasóinak! Igen nagy örömmel vettem kézbe a lapot s a 8. oldalon megjelenő felhívás alapján szeretném kiönteni a sok év óta felgyülemlett gondolatokat, indulatokat. Előre kijelentem, hogy elfogult vagyok szülőfalummal kapcsolatban - 74 éve itt születtem. A Rákosi-rendszer sok más mellett megszüntette a dobszót, mely "közhírré tétette a lakosságnak"... Hangszórókat akartak felszerelni, ami sikertelenségbe fulladt, de meg azt mondták, ott a megyei pártsajtó, a Néplap, abban minden megvan. Az akkori vezetésnek arra is volt gondja, hogy földvári születésd vezető ne legyen a község élén, hiszen ez a község visszafejlesztésre volt ítélve. Másként hogy lehetett volna azt megtenni, hogy egy tizenkétezer lakosú község ne kapjon ipart? Keringtek hírek, hogy valami gyár lesz a "Szigeti szikesen", de mindez vaklármának bizonyult. Itt volt a (Cikta) Tisza Cipőgyár és kellett az olcsó munkaerő, nekünk pedig a munkahely. A '40-es években a Kövér-birtokon, légvonalban gyalogos-, majd hosszú éveken keresztül kerékpátkaraván indult Martfűre. Fagyban, hóban, esőben, gödrös makadámúton és sok ócskából összeszerelt, öreg biciklikkel. (Arra is emlékszem, hogy két május elsejét itt, Földváron tartottunk meg, és akkor a martfűiek jöttek hozzánk gyalog felvonulni.) A "pártos" településfejlesztés jóvoltából, U- letve az iparteremtés hiányából községünk tovább szegényedett, pedig valamikor nem itt tartottunk. Volt két malom, négy -öt darálómalom, majd minden sarkon egy vegyesbolt (szatócs), három vasbolt, egy kerékpár-rádió szakbolt, 17 hentes és mészáros, 2-3 virágbolt és még sok más. Aziparosok és kereskedők mind fizették az egyenes, valamint fogyasztási és forgalmi adót. Szabadár volt igaz, de konkurencia, verseny is. A vásárlót meg kellett becsülni, mert a kereskedő belőle tudott megélni. A "mit kér?" helyett "állok szolgálatára, tessék parancsolni" hangzott el. Volt itt egy szülőotthon, és az is "felszívódott". Az Iparosok Háza egy kultúrközpont volt, műkedvelő színjátszók, Stefánia-bálok, rendezvények otthona. Itt intézték az iparosok ügyeit, az iparkiadást, tanonc-szerződtetésekeL.. Az úri osztály a Horthy-Szabolcs úrikaszinóban élte külön kasztbeli életét Viszont a munkásoknak ott volt a Deák utcában a Munkáskor, heves kugli- és kártyacsaták, valamint bálok színhelye. A módosabb gazdák ugyancsak a Deák utcában, a Polgári Körben talállak szórakozási lehetőségekre. Gazdálkodók, iparosok és nyugdíjasok kedvelték a '48-as Függetlenségi Olvasókör helyiségeit a Kalap úton. Az Ószőlőben olvasó- és népkör volt. Ezeken a felsorolt helyeken - különösen télen - nagy előszeretettel töltötték szabadidejüket a község polgárai. Voltak persze vallásfelekezeti nőegyletek, lányegyletek, s volt cserkészcsapat. Szegény és gazdag egyformán megjelenhetett bármelyik egyesület rendezvényén. A legolvasottabb néplap akkor a Kis Újság, a Friss Újság és a Pesti Hírlap volt. Délután jött Az Est El lehet gondolkodni ezeken a dolgokon. Mik voltak és mik vannak?
