Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-11-01 / 11. szám

10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. NOVEMBER Téli madárvédelem Újraéledés Minden földvári lakos ismeri az ószöllői református kistemp­­lomot, ha másként nem, jelleg­zetes tájékozódási pontként biz­tosan. Feltűnően sok, ünneplőbe öltözött embert láthatott az arra­­j áró november 4-én, hiszen ezen a napon nyitotta meg újra kapuit az újjávarázsolt templom. Az ószöllői és cibakházi reformátu­sok megilletődött komolysággal ünnepelték a több mint 60 esz­tendős egyházközség újraéledé­sét. Az indulás örömét és a hala­dást hirdető istentiszteletet Nagy Kálmán esperes úr tartot­ta. Az ünnep bensőséges hangu­latát emelte az idelátogató, el­őzőleg a gyülekezetben szolgáló lelkészek, Balogh Mária, Kato­na Gyula és a szomszédos falvak lelkipásztorainak rövid imája is. Az újonnan megválasztott pres­biterek eskütételével záródó is­tentiszteletet kellemes beszélge­tés közben elfogyasztott köze­béd követte. Az ünnepnap a ré­giekre, az elköltözőitekre való kegyeletes emlékezéssel zárult néhai Színi Béla és Tóth Lajos tiszteletes urak sírjánál.-V­Nem baj, ha a cím olvasása­kor legtöbben a cinegékre gon­dolnak. Hazánkban legalább három faj közismert, állandó madár. Nem akarom most felso­rolni, ill. bizonyítani azt a hasz­not, amit egy-egy kertbe, gyü­mölcsösbe szoktatott cinegepár hajthat. Most arról szólok, hogy miként lehet egyszerűen néhá­­nyukat megmenteni télen azzal, hogy etetjük, óvjuk őket. Az, hogy az eleséget ki mi­lyen módon adja ezeknek az in­gyen napszámosokank, nem igazán fontos. A lényeg az, hogy az etető védett, de nem eldugott helyen legyen és csak a cinegék férjenek bele. (A macska ne!) Mit ne adjunk a madaraknak? Sohase adjunk kenyeret, tész­tafélét, olyat, ami megerjedhet. Súlyos betegséget, pusztulást okozhat. (Ezek a madarak első­sorban rovarevők! Nem úgy mint a veréb, "aki" magevő!) Nem szabad az etetőbe semmi­lyen fűszeres, füstölt, sózott ételmaradékot termi. A táplálék lehetőleg "természetes állapo­tú" legyen. Nagyon jók az ola­jos magvak (napraforgó, cirok, tökmag stb.) Megfelelő a bőrös, sótlan szalonna, faggyú is. A "madárkalács" készítését csak igazán türelmes kertbará­toknak ajánlom. Ez nem más, mint olvasztott faggyú és olajos magvak keveréke. Úgy készül, hogy pl. a napraforgót durván megtörjük és a felolvasztott faggyúba öntünk annyit, amíg a massza sűrűsége (melegen!) olyan nem lesz, mint a malter (habarcs). Az így elkészített "tésztát" fagyos időben egy deszkára, fenyőágra stb. öntjük lassan. Az ott megfagy, ill. meg­dermed és a madarak szívesen fogyasztják. Még néhány tanács: sose sze­reljünk a lakóház ablakaira ma­dáretetőt. Ha meg akarjuk fi­gyelni a "kosztosokat", azt te­gyük anélkül, hogy folyton ijesztgetjük őket, azaz távolról figyeljük meg. Ha a cinegéknek szórt eleség "nem fogy", azaz a madarak nem látogatják az etetőt, akkor változtassuk meg a helyét és ne arra gondoljunk, hogy nem éhe­sek, vagy válogatósak. (Vagy kérjük meg a szomszédot, hogy etesse gyakrabban a macskáját.) Amikor a jól elhelyezett etető "benépesül", a "vendégek" né­hány perces megfigyelése higgyék el, ér annyit, mint egy Seduxen tabletta. Mráz István Szüretzárás Homokon Az idei szüreti mulatság szervezői - a Barátság Nyugdíjas Klub - úgy döntöttek, arégi szokásokat ismét életre hívják Homokon. Ha volt arató bál - felvonulással, nagy sikerrel -, akkor legyen szüreti bál is! Október 20-án igazi borongós őszi napra ébredtünk, de délutánra elállt az eső. A Virághegyi Kör udvarában sorakoztak fel a felvonuló fogatok. Fényesen felszerszámozott lovak, feldíszített hintók, kocsik és díszbe öltözött kocsisok várták az indulás jelét. Izbéki Ferenc - a mulatság főrendezője - hajtotta a vezérfogatot, s a csengő-csillogó menet - 12 fogat - végig kígyózott a homoki szőlők között. A hálás gazdák a kapuból üdvözölték a felvonulókat, gyerekek integettek, szaladtak a menet után. A végén a Virághegyi Kör udvarán a hajtok áldomást ittak, ezt az eseményt közös fényképen megörökítették. A bálterem teljes díszben várta az esti mulatságot, sült a lángos és készülődtek a csőszök is. Este nyolc órától szabad volt a felfüggesztett szólót-almát dézsmálni, de akit olvajláson kaptak, az a helyszínen fizetett bírságot. A "magyar bíró" - Szabó Lászlóné - büntetett és a "cigány bíró" - Mári Sándomé - szigorúan elfenekelte a rajtavesztett tolvajt. Szólt a zene, zengett a nóta, a régi szüreti mulatságok hangulatát idézte az önfeledten táncoló, bálozó sokaság. Éjfélkor gazdára találtak az értékes tombolatárgyak is. A nyugdíjas klub örökifjú tagjai és az őket pártoló, segítő tagok elhatározták, hogy a jövőben is ápolni fogják ezt a hagyományt. És ha ők valamit elhatároznak, azt meg is valósítják!- peta -

Next

/
Thumbnails
Contents