Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-11-01 / 11. szám
1990. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Nyílt levél dr.Varga Lajos úrnak Tisztelt Tanár Úr! Tiszaföldvár azon polgárainak egyike vagyok, aki évtizedeken át nagy tisztelője volt Önnek. Jó hírű, felkészült tanárként ismeri önt az egész község. Nekem személy szerint ugyan nem volt szerencsém idákjának lenni, de családomból többen is a helyi gimnáziumban érettségiztek, és az ön munkájáról mindig elismerően szóltak. Hogy miért is írok most nyílt levelet? A Tiszaföldvári Hírlap legutóbbi számában méltatta október 23-a jelentőségét. Az íráson meglátszik, hogy messze elkalandozott tanult és évtizedeken át gyakorolt szakmájától és olyan vizekre evezett, ahol nincs jártassága - legalábbis az írás tanúsága szerint. Bár sok igazságot leír, de mondandója hemzseg a mélységes gyűlölettől, esetenként kifejezett antiszemita nézetek is kiolvashatóak soraiból. Nézzük csak sorra konkrétan:- Ön elfelejti, vagy nem tudja, hogy а П. világháborúban a magyar uralkodó osztály nem az oroszok meghívására küldte a Donhoz a magyar hadsereget. Elfelejti, hogy 1945-ben mégiscsak a szovjet hadsereg mentette meg az országot a fasizmus további pusztításától - akár megszállóként, akár felszabadítóként.- A Rákosi-Gerő-Révai klikk nemzetnyomorító politikáját mélységesen el kell ítélni, ez talán még kevés is, de Ön erőltetetten hangsúlyozza ezek zsidó származását, ezzel azt sugallva, mintha egy felekezet, vagy népcsoport lenne felelős azok gaztetteiért. Egyébként csak emlékeztetni szeretném arKedves Bohus úr! Köszönöm levelét, amelyben az elmúlt 42 esztendőről másként vélekedik. Joga van hozzá, s én köszönöm a véleményét. Röviden: 1./ A mélységes gyűlöletben igaza van. Ezen nem is tudok változtatni, ha nem is "hemzseg" cikkem tőle. A cikkben letagadhatatlan tények vannak. 2.1 А П. világháború egyik célja volt a bolsevizmus betörésének megakadályozása és a magántulajdon védelme. 37 Mindkét megszálló hatalom pusztította az országot. 4. / Cikkemben még árnyalatban sem tartom progresszívnek az Ön által felsorolt "jó magyar vezetőket". Nem találom a cikkben, hogy "imádott" Horthy-korszakról írtam volna vagy céloztam volna rá. 5. / Nézze! 1945 előtt minden valamire való paraszt a földszerzés megszállottja volt. Most többnyire nincs saját föld, a rangos házba ölik a pénzt. ra, hogy volt már ennek az országnak jó magyar vezetője. Csak a jelesebbek közül: Horthy, Gömbös, Sztójai, Imrédi, Szállási. Tudjuk, hová juttatták az országot.- Nézzük csak a parasztságot. Nem vitatom, hogy sok embert erőszakkal, törvénytelenül kényszerítettek szövetkezetbe. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy pl. itt Tiszaföldváron a termelőszövetkezet jelentett igazi felemelkedést több ezer szegényparasztnak. A község fejlődésében, anyagi támogatásában (kultúra, infrastruktúra, sport stb.) meghatározó szerepe volt és van a termelőszövetkezetnek. Remélem, előrehaladott kora ellenére örvend még olyan egészségi állapotnak, hogy széjjel tud nézni településünkön, és látja a szebbnél szebb házakat, melyeket azok utódai építenek, akik az "imádott" Horthy-korszakban cselédházakban nyolcad-, tizedmagukkal éltek egyetlen dohos helyiségben.- Nézzük az oktatást! Ki akadályozta meg Önöket abban, hogy legalább írni, olvasni, számolni tisztességesen megtanítsák az általános iskolát elvégzett embereket. Tanár úr! A félművelt emberek több generációja az Önök kezei közül került ki! Végezetül még annyit, hogy egy méltán jelessé vált ünnep kapcsán nem törvényszerű mindent tagadni, ami volt. Egy nemzetnek csak akkor van jövője, ha tiszteli a múlt értékeit és azt alapnak használja a további építkezéshez. Jó egészséget kívánva Önnek, tisztelettel: Bohus Pál Tiszaföldvár 6. /Nem én mondom: a Kádár-rendszer issmerle be az 1960-as években, hogy végzetes kontraszelekció van a magyar közéletben. Selejt és tehetségtelen a legjobb iskolában is van, de az elmúlt 42 év alatt az oklató-nevelőmunkába való oktalan beavatkozások csak hangsúlyozottabban termelték a selejtet. 7. / Ami a községfejlődési illeti, 1945 előtt a termelőszövetkezet támogató szerepét pl. Tiszaföldvárott a Polgári Társulati Alap, az Ipartestület, alapítványok stb. végezték. Sajnos, megszabta a szerkesztőség a terjedelmet. Ha megíija a címét, igyekszem részletesebben is válaszolni. Levelét őszintén köszönöm. Szíves üdvözlettel: Dr.Varga Lajos nyug.gimn. tanár •** A szerkesztőség valóban terjedelmi korlátokat volt kénytelen szabni (saját magának isi), és ezzel a nyilvános levélváltást ebben a témában lezártnak tekinti. "Miért legyek én tisztességes ? Kiterítenek úgyis! Miért NE legyek tisztességes ? Kiterítenek úgyis." > (József A.) Elhatároztam, hogy többet nem írok Önöknek, mert már én vagyok a "morgó rovat" egyik törzsvendége, de az élet nap mint nap hozza elém a témát, amelynek most a fő témája a lopás. Előző lapjuk hasábjain jelent meg a kámforrá vált paradicsom esete, erről jut eszembe mindez. Általában nem a nagybani lopásokra gondolok, amelyek ha kitudódnak, esetleg nagy port vernek fel, mint bűnügyek. Hanem a mindennapi lopásokra, amit az emberek életrevalóságnak, talpraesettségnek neveznek. Míg a becsületesen élni próbáló embert bárgyú alaknak titulálják. A kispénzű ember találékonnyá, ügyessé vagy ügyeskedővé válik (?), mert úgymond, másképpen nem tudna megélni. Visznek az emberek mindent, ami mozdítható, még azt is, amire éppen nincsen szüksége, hátha jó lesz valamire alapon. Éjszaka a mezőőr csendesen gurul járművén, lámpája kikapcsolva. Megáll és figyel, vár. Egy idő után, miután semmi gyanúsat nem észlel, továbbindul. Erre várnak csak az élelmesek, nyugodtan szedik tovább a hagymát, kukoricát, paradicsomot. A biciklilopások már szinte a mindennapi életünk velejárói. A temetőből elvitt és újra eladott virágok esetei már banálisnak tűnnek a sírkőrombolások mellett. A KGST-piaci pénztárca-lopások a pletykánál gyorsabban terjednek. Nem tudom, csak remélem, hogy vannak még olyan becsületes emberek, akik elvből sem hagyják magukat az árral sodortatni, és a lehetőségek által sem "csábulnak” el. Ha másért nem, a József Attila-i "Miért ne..." alapján. De többről van itt szó. Ä saját életemből hadd említsek példát. Amíg tinédzser koromban esténként vertem a dobon a rockot egy zenekarban és napközben az írógépet az irodában, nem jelenteti problémát, hogy ugyanazt tegyem, amit a felnőttek. Én is vittem haza papírt, tollat és egyebeket. Mindenki ezt tette, ez volt számomra a természetes. Amikor pár évvel később rájöttem, hogy van Isten (mert aki egy kicsit is gondolkodik ezeken a dolgokon is, az már a teremtett világból rájöhet erre, hiszen nem véletlen, hogy éppen a nagy tudósok, pl. Einstein, Heisenberg, Newton, Szentgyörgyi Albert is istenhívők voltak), azóta minden átértékelődött az életemben. Az 6 szemével megítélve másképpen látom az ügyeskedés kérdését is. Tudniillik Isten számon tartja és a maga idejében számon is kéri pl. a lopást is, legyen az kicsi vagy nagy. Ennek tudatában lehet csak az ember igazán bcsületes, nála nincsen kis bűn és nagy bűn közti különbség. De a betörések és értékek lopása mellett önzőén lophatjuk egymás idejét, szeretetét és nem adunk cserébe semmit. "Visszatérve a kisember életére, hadd említsem magunkat, hogy tudunk megélni lopás, csalás, ügyeskedés nélkül. Nem lopunk -kihasználjuk a betakarítási veszteséget -, böngészünk. A drága hús helyett megtanultam gyakorta szóját beiktatni az étrendünkbe. Nem vásárolok bulikban. Baráti körben a gyermekholmi körbejár. Az egyedüli luxus, amit megengedünk magunknak, az az, hogy itthon vagyok és nevelem négy gyermekemet, abban a reményben, hogy az ő felnőtté válásuk becsületesebb lesz. Hadd fejezzem be ezzel a bibliai idézettel: "Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal." (Példabeszédek 16, 8.) "Jobb a parajnak étele, hol szeretet van, mint a hizlalt ökör, hol van gyűlölség." (Példabeszédek 15, 17.) Tisztelettel: Bagi Judit Egy engedményes vásárlás története 1990. október 05., péntek. Azzal a szándékkal mentem be a tiiszaföldvári Ruházati Boltba, hogy két kiskorú gyermekemnek télikabátot vegyek. Találtam is mind a kettőnek elfogadható áron. Ráadásul egyformát, amit mindig is szerettek volna. Nem is volt semmi probléma, az eladónő udvarias volt, rá is beszélt, hogy jó lesz az, nagyon jól fogok járni vele. Leblokkolták, a blokkot a kosárba tettem, mert a kabátokat ők viszik a csomagolóba. A pénztárhoz értem, amikor az eladónő utánam jött, kikapta a kosárból a blokkot és közölte velem, hogy az egyik kartársnő csak meggondolta magát, és mégiscsak kell neki a nagyobbik kabát, úgyhogy én szépen adjam vissza. De nem kellett visszaadnom, mert a kezében szorongatta a blokkot, vissza sem tudtam volna tőle venni. Nagyon meglepődtem a dolgon, hiszen ez a kabát is ott lógott a többi eladó holmi között. Ha nem eladó, miért van kitéve? Mutogatott helyette dzsekit, de ha nekem télikabát kell, miért vegyek dzsekit? Mondta, hogy a kicsit azért hozzam el nyugodtan, de bánatomban azt is olt hagytam. Gondoltam, majd megveszi azt is az egyik kartársnő. Már régen biztos kezekben volt a blokk (az eladónál), amikor az egyik kartársnő jó hangosan, hogy biztosan meghalljam, mondta: "Csináljátok már vissza!" Rendesen visszacsinálták, úgy éreztem magam, mint aki lopott és most visszavették tőle. Megalázva kifizettem, amit még vásároltam és távoztam. Azt hiszem, nagyon hosszú időre ez volt (ez lett volna!) az utolsó vásárlásom ebben az üzletben. Ha valamire szükségem lesz, majd átmegyek a szomszéd áruházba. Ne haragudjanak, kedves "kartársnők", ez velem többé nem fog előfordulni, ezt megígérem. Név és cím a szerkesztőségben
