Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-11-01 / 11. szám
8 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. NOVEMBER Arcok - sorsok - emlékek_ ___________________________________________!■£ "Tanítani és kézimunkázni nagyon szerettem..." Talán kevesen tudják, de működik községünkben egy népi díszítőművészeti szakkör. A szakkör életrehívója és harminc éven át vezetője Paulovits Illésné, a "TANÍTÓ NÉNI".- Mint egy kis népművészeti műhely, olyan ez a sarok. Még mindig tetszik kézimunkázni?- Ezt nem lehet csak úgy letenni egyik napról a másikra. Sajnos beteg lábaim a lakáshoz kötnek, másképpen én is ott lennék az asszonyok között. így ők jönnek el hozzám és én szívesen adok tanácsokat. Magam is készítek még munkákat, de főleg előrejazolok és tervezek az eredeti motívumok felhasználásával.- Honnan ez az érdeklődés, talán családi eredetű?- Azt gondolom, nem egészen, hiszen édesapám Boma Dezső üveges és képkeretező volt, édesanyám pedig Süveges Erzsébet méteráru kereskedő.- Margit néniék hányán voltak testvérek?- Egyedüli gyerek voltam, 1913. szeptember 29-én születtem itt, Tiszaföldváron. A gyerekkorom elég keserves volt és ez rá is nyomta bélyegét az egész életemre. Tanulni azt nagyon szerettem, kitűnő eredménnyel végeztem Szolnokon a négy polgárit, de tanítóképzőbe már nem mehettem.- Munkába kellett állni?- Igen, megpróbáltam a postán, de fiatal korom miatt onnan el kellett jönnöm. Ekkor gépíróként dr. Finkey Zoltán ügyvéd irodájában kaptam állást. Aztán hamarosan férjhezmentem, férjem Paulovits Illés pénzügyőr volt. Négy gyermekünk született. Férjem munkája révén Fehérgyarmatra költöztünk. A háború idején mi itthon rekedtünk. Férjem és nagyobbik fiunk Budapestre, majd a legendás "arany vonat" pénzügyőr kísérőjekként Bécsbe került.- Mikor volt ismét együtt a család?- A háború után fiam hamarosan megérkezett, de az apját csak két hét múlva engedték el az Andrássy út 60-ból. Aztán teljesen lehetetlenné tettek minket, férjemet politikai okokból B-listáztákéscsak 1950-ben tudott munkába állni.- Miből éltek ekkor?- Édesanyámmal batyuzni jártam Budapestre - gyakran 40-50 kg-ot cipelve -, így kezdtük újra beindítani az üzletet. Itt akkor alig lehetett beszerezni valamit, még a helyi iskolát is mi láttuk el füzettel és ceruzával. Aztán 1947-ben magam is folytathattam tanulmányaimat a dolgozók gimnáziumában, így Illés fiammal egyszerre érettségizhettünk, mindketten kitűnő eredménnyel. Az igazgatónk György József volt, aki ezért a községért rengeteget tett, és akit 1956 után teljesen lehetetlenné tettek. A gimnáziumban joggal emlékezhetne rá egy emléktábla.- Mi lett az üzlet sorsa?- Azt sajnos közben teljesen tönkretették, a magas adózás miatt be kellett zárni. Édesanyámat ez nagyon bántotta, mert nagyon szerette ezt a boltot. Neki mindig az volt az elve, hogy kicsi haszon, de becsületes kereskedés.- Hogyan lett Margit néni pedagógus?- Zádor Béla igazgató úr keresett meg és a sikeres próbatanítás után a Malom úton kezdtem tanítani a 4. osztályban. Közben tanultam én is, és megszereztem a tanítói diplomát.-Mikor kezdődött a népi díszítőművészeti szakkör szervezése?- 1957 őszén vállaltam el a megbízást. Szakmai tanfolyamokat végeztem, vizsgát tettem és megkaptam a hivatalos működési engedélyt. A szakkört kezdettől fogva a művelődési ház tartotta fönn és most is ott működik.- Kik járnak ebbe a szakkörbe?- Akinek kedve volt, azt szívesen láttuk. Folyamatosan 30- 40 tagunk volt, háziasszonyok, gyári munkások, nyugdíjasok. Végh Antalné és Marton Imréné kezdettől tagjai a szakkörnek. N agyon sok szép kézimunka készült alakulásunk óta. Minden évben rendeztünk kiállítást, ami úgy gondolom, sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Számos díjat is nyert a szakkör, és különböző helyekről kértek tőlünk kiállítandó anyagot.- Milyen volt a szakkör belső élete?- Nagyon jó közösség alakult ki, őszinte emberi kapcsolatokkal. Rendszeres foglalkozásainkon kicseréltük tapasztalatainkat, együtt tanultuk az új öltéseket, díszítő elemeket. A munkákat otthon fejezte be mindenki, hiszen ez amatőr szakkörként működött. Időnként voltak filmvetítések és egészségügyi előadások is. Jó kapcsolat alakult ki a mesterszállási szakkörrel, sokat tanultunk egymástól. Az éves programunkban szerepelt egy kirándulás is, amit az ország különböző részeibe szerveztünk. Sok olyan helyen megfordultunk, ahol a népi hímzés központjai vannak.- Az Alföldnek erre a vidékére jellemző hímzés van-e?- Igen, az alföldi szűrhímzés. Ez hasonló a vásárhelyihez, azzal egy tőről ered, csak néhány motívum tér el. De munkáink között megtalálhatók a kalocsai, rábaközi, matyó, kalotaszegi és más hímzések is.- Lesz-e folytatása a szakkörnek?- Természetesen azóta is működik, most Révész Benjáminná vezetésével. Mindig szerettem volna a fiatalabbakat is bevonni, egy időben a lányiskolában is vezettem szakkört. Az ószőlői iskolában ma is működik egy szakkör Aranyné vezetésével, és hamarosan talán a többi iskola is bekapcsolódik. Én sajnos már csak itthonról segíthetek, de azt mindig szívesen teszem. Tanítani és kézimunkázni nagyon szerettem, életem legszebb pillanatait éltem meg a gyerekek, a tanítványaim között.- A jövőben reméljük nagyobb figyelmet kap ez a hagyományőrző, szép tevékenység, aminek tiszaföldvári megalapozása és népszerűsítése Paulovits Illésné nevéhez fűződik. A "TANÍTÓ NÉNI" áldozatos munkáját tisztelettel köszönjük. Petraskó Tamás
