Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-11-01 / 11. szám
1990. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 "Békévé oldja az emlékezés..." Manapság sokat emlegetik azt a generációt, amelyet az elmúlt rendszer ezidáig nem engedett felnőtté válni. A most 30-50 évesekről van szó. Önmagunkról, akik nem szoktunk, nem szokhattunk még polgári demokráciához. A felnőtté válás útja rögös út, és sem a kormányzó pártok vagy társadalmi szervezetek képviselői, sem mi, magánemberek nem vagyunk igazán tudatában annak, hogy egy község jövője a tét. A választások előtt aláírtunk egy etikai kódexet, hogy nem egymással, hanem a fent említett jövővel fogunk foglalkozni. Aztán a választások közben a pártok a község érdekét továbbra is a pártérdekeknek rendelték alá, és ebben az össznépi "adok-kapok" mozgalomban kíméletlenül ütöttek, lehetőleg övön alul. De ugye, ezt is "békévé oldja az emlékezés..." Elmúltak a választások, elköszönt a régi tanácsi vezetés. Új önkormányzati testületünk van, amely október 29-én tartotta alakuló ülését. A testamentum szerint öröklik a tegnapot, amely remélhetően nem lesz túl súlyos teher egy ilyen fiatal szervezet számára. Pedig most, az induláskor még csak 14-en vannak a szükséges 19-cel szemben. Az MDF 7, az MSZP 4, a FLgP, az SZDSZ és a TPT 1-1 embert tudhat magáénak a testületben. Öt mandátum kiosztására még nem került sor. Nem éppen szerencsés ez a hiányos felállás, úgy anis még a második forduló előtt szövetséget kötött három párt (MDF, SZDSZ, FKgP) mellett a másik kettő ezen az összejövetelen érdemlegesen nem rúghat labdába. Mindannyian tudjuk, minél hamarabb ki kell egészülnie a testületnek. No nem azért, hogy bármelyik párt előnyhöz jusson. Csak, hogy ne kerüljön helyből hátrányba. *** így néz ki tehát önkormányzati testületünk, amikor Cseuz László - mint korelnök - megnyitja az ülést. Megállapítja, hogy a testület határozatképes, mivel a képviselők több mint fele jelen van. Tájékoztatást ad a polgármester megválasztásának feltételeiről, majd ezután a konkrét javaslattételekre kerül sor. Nagy Zoltán, az MDF képviselője az, aki elsőként föláll és Marosfalvi Ernőt ajánlja polgármesternek. őt Petraskó Tamás követi, aki ugyanerre a posztra a TPT nevében Kiss Imrét szánja. Néhány rövid mondatot is hozzáfűz az ajánláshoz, melyben reményét fejezi ki, hogy ajelöltek ejtenek pár szót önmagukról és programjukról. A bemutatkozások után kerül sor a tényleges választásra, amelynek lebonyolításával egy öt tagú Ideiglenes Ügyrendi Bizottság foglalkozik. A szavazás titkosan történik, a képviselők egyesével mennek a szavazóhelyiségbe. Rövid időn belül megszületik az eredmény, amelyet Sági Endre ismertet. /"Áll néma csend; légy szárnya bent,/Se künn, nem hallatik"/. "Leadott szavazatok száma 14. Érvényes szavazatok száma 14. Az érvényes szavazatból a jelöltekre leadott szavazat: Kiss Imre 5, Marosfalvi Ernő 9". Ezek után a levezető elnökhöz kerül a szó: "Az elhangzottak alapján megállapítom, hogy Tiszaföldvár nagyközségi önkormányzati képviseló-testülete 9 szavazattal megválasztotta Marosfalvi Ernőt polgármesternek." Az ünnepélyes eskütétel után Csatos Imréné is gratulál, majd átadja helyét a község újonnan megválasztott vezetőjének. A továbbiakban az ülés a polgármester bérének megállapításával foglalkozik. Kocsis Emilia, az MSZP képviselője ismerteti a testület előző nap kialakított álláspontját, amely havi 45.000.- forintot irányzott elő erre a célra. Miután az összeget a testület elfogadta, sor kerülhetett Marosfalvi Ernő székfoglaló beszédére. Ezek után Cseuz László egy virágcsokorral köszönte meg Csatos Imrénének 15 éves munkáját. És ettől a perctől már az új polgármester veszi át a levezető elnök szerepkörét. A harmadik napirendi pont keretében három küldöttet kell választania a testületnek a megyei közgyűlésbe, majd a három megválasztott közül egyet a közgyűlés tagjának kell jelölni. Először tehát a küldöttválasztásra került sor. Mint emlékeznek, már utaltam arra, hogy a testületi tagok előző nap megbeszélést folytattak. Itt megállapodtak abban is, hogy Fekécs Mátyást, Ferenczi Györgyöt és Nagy Zoltánnét javasolják erre a szerepre. De egy éjszaka hosszú idő. Mint kiderült, nemcsak a csillagok állása változhat meg ezalatt, hanem a jelöltek neve is. A tényleges előterjesztésben ugyanis Fekécs Mátyás helyett Mráz István neve szerepelt. Petraskó Tamás tette szóvá a cserét, melynek következtében Mráz István visszalépett a jelöléstől. Elgondolkodtató ez a közjáték, amikor így cserélgetik az alanyokat. A jelzőkről én most nem beszélek... ••• Miután a testület elfogadta mindhárom személyt bizottsági tagként, meg kellett választani közülük azt az egy főt, akit a megyei közgyűlés tagjának jelölnek. Kovács Géza MDF-képviselő Nagy Zoltánnét, Petraskó Tamás Ferenczi Györgyöt javasolta. A testület 8 szavazattal, 6 ellenében Nagy Zoltánnét választotta. A negyedik napirendi pontot - szintén előzetes megbeszélés alapján - Néposz Gyula terjesztette elő. A pénzügyi ellenőrző bizottság megválasztása volt a feladat. Tagoknak Szóllősi Jánosnét, Császár Szilvesztert és Molnár Jánost terjesztette elő, akiket a testület a szavazás során el is fogadott. Ezután az elnök személyére kellett javaslatot tenni. Erre a feladatra a képviselők Szóllősi Jánosnét vagy Császár Szilvesztert ajánlották. Ekkor azonban az utóbbi - megköszönvén a jelölést - nem fogadta el azt. Elhangzott ugyan az ülésen, hogy még nincsenek a pozíciók kiosztva, mégis joggal lehetett érezni ennek ellenkezőjét. Ismerjük. A katona nem fázik, csak úgy érzi. Más kérdés, hogy ez pont elég a daliának. Hevesebb vérmérsékletű képviselő talán már régen kivonult volna a teremből. Amit persze, nem szabad. Amit persze meg kellett volna tenni. Az ülés záró napirendi pontjaként hátra volt még a jegyzői állás feltételeinek megállapítása. Ennek ügyében a testület a következőképpen határozott: jegyző az lehet, aki tiszaföldvári lakos, állam- vagy jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik, van egy éves szakmai gyakorlata. Tanácsakadémiai oklevéllel az állás december 31- ig tölthető be. Miután Marosfalvi Ernő még felvázolta a következő időszak legfontosabb teendőit, bezártnak tekintette az ülést. Ekkor azonban Petraskó Tamás emelkedett szólásra. Kérte - már nem először az ülés folyamán -, hogy a munkaértekezlet tagjai véleményt is nyilváníthassanak egyegy napirendi pont tárgyalása közben, ne csak szavazniuk lehessen. Felszólalásában még egy kérdést intézett a választási bizottság elnökéhez, tájékoztatást kérve a csonka testület ügyében, ugyanis sok minden nem volt még hivatalosan ismert ebben a kérdésben. A TPT képviselője után Kocsis Emília kívánt szólni, aki sajnálatát fejezte ki, miszerint nem érzi biztosítottnak a jó együttműködést az új önkormányzati testülettel. Ezen véleményét a polgármester székfoglaló beszédében elhangzottakra alapozta. Utolsó hozzászólóként Csendes Imre, a választási bizottság elnöke állt fel, aki Petraskó Tamás kérésére elmondta, miként jutott ebbe a lehetetlen és szinte példátlan helyzetbe képviselő-testületünk. Véget ért tehát önkormányzatunk alakuló ülése. Ezt a harcot nem őseink vívták, hanem mi magunk. Még nem régen volt és még nincs meg az az emlékezés, amely békévé oldaná a történteket. Nyugtalan emlékezet van, rossz lelkiismeret van, alig leplezett indulatok vannak. És nem utolsó sorban a múlttól való függőségünk van. Ez fejeződik ki abban, hogy nem a jelenleg kialakult - minden kétséget kizáróan demokratikusan megalapozott - rendhez, hanem a múlthoz kapcsolódó viszony alapján ítélnek és ítéltetnek. Ragozhatnám tovább is, de minek. A demokrácia mégiscsak a jó irányba való botladozás, a rossz irányba tett határozott léptek helyett. Demecs Katalin
