Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-11-01 / 11. szám

1990. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 "Békévé oldja az emlékezés..." Manapság sokat emlegetik azt a generációt, amelyet az elmúlt rendszer ezidáig nem engedett felnőtté válni. A most 30-50 évesekről van szó. Önmagunkról, akik nem szoktunk, nem szokhattunk még polgári demokráciához. A fel­nőtté válás útja rögös út, és sem a kormányzó pártok vagy társa­dalmi szervezetek képviselői, sem mi, magánemberek nem va­gyunk igazán tudatában annak, hogy egy község jövője a tét. A választások előtt aláírtunk egy etikai kódexet, hogy nem egy­mással, hanem a fent említett jövővel fogunk foglalkozni. Az­tán a választások közben a pár­tok a község érdekét továbbra is a pártérdekeknek rendelték alá, és ebben az össznépi "adok-ka­pok" mozgalomban kíméletle­nül ütöttek, lehetőleg övön alul. De ugye, ezt is "békévé oldja az emlékezés..." Elmúltak a választások, elkö­szönt a régi tanácsi vezetés. Új önkormányzati testületünk van, amely október 29-én tartotta alakuló ülését. A testamentum szerint öröklik a tegnapot, amely remélhetően nem lesz túl súlyos teher egy ilyen fiatal szervezet számára. Pedig most, az induláskor még csak 14-en vannak a szükséges 19-cel szemben. Az MDF 7, az MSZP 4, a FLgP, az SZDSZ és a TPT 1-1 embert tudhat magáénak a testületben. Öt mandátum ki­osztására még nem került sor. Nem éppen szerencsés ez a hiá­nyos felállás, úgy anis még a má­sodik forduló előtt szövetséget kötött három párt (MDF, SZDSZ, FKgP) mellett a másik kettő ezen az összejövetelen ér­demlegesen nem rúghat labdá­ba. Mindannyian tudjuk, minél hamarabb ki kell egészülnie a testületnek. No nem azért, hogy bármelyik párt előnyhöz jusson. Csak, hogy ne kerüljön helyből hátrányba. *** így néz ki tehát önkormány­zati testületünk, amikor Cseuz László - mint korelnök - meg­nyitja az ülést. Megállapítja, hogy a testület határozatképes, mivel a képviselők több mint fele jelen van. Tájékoztatást ad a polgármester megválasztásá­nak feltételeiről, majd ezután a konkrét javaslattételekre kerül sor. Nagy Zoltán, az MDF kép­viselője az, aki elsőként föláll és Marosfalvi Ernőt ajánlja polgár­mesternek. őt Petraskó Tamás követi, aki ugyanerre a posztra a TPT nevében Kiss Imrét szánja. Néhány rövid mondatot is hoz­záfűz az ajánláshoz, melyben reményét fejezi ki, hogy ajelöl­tek ejtenek pár szót önmagukról és programjukról. A bemutatko­zások után kerül sor a tényleges választásra, amelynek lebonyo­lításával egy öt tagú Ideiglenes Ügyrendi Bizottság foglalko­zik. A szavazás titkosan törté­nik, a képviselők egyesével mennek a szavazóhelyiségbe. Rövid időn belül megszületik az eredmény, amelyet Sági Endre ismertet. /"Áll néma csend; légy szárnya bent,/Se künn, nem hal­­latik"/. "Leadott szavazatok szá­ma 14. Érvényes szavazatok száma 14. Az érvényes szava­zatból a jelöltekre leadott szava­zat: Kiss Imre 5, Marosfalvi Er­nő 9". Ezek után a levezető el­nökhöz kerül a szó: "Az elhang­zottak alapján megállapítom, hogy Tiszaföldvár nagyközségi önkormányzati képviseló-testü­­lete 9 szavazattal megválasztot­ta Marosfalvi Ernőt polgármes­ternek." Az ünnepélyes eskütétel után Csatos Imréné is gratulál, majd átadja helyét a község újonnan megválasztott vezetőjének. A továbbiakban az ülés a pol­gármester bérének megállapítá­sával foglalkozik. Kocsis Emi­lia, az MSZP képviselője ismer­teti a testület előző nap kialakí­tott álláspontját, amely havi 45.000.- forintot irányzott elő erre a célra. Miután az összeget a testület elfogadta, sor kerülhe­tett Marosfalvi Ernő székfogla­ló beszédére. Ezek után Cseuz László egy virágcsokorral kö­szönte meg Csatos Imrénének 15 éves munkáját. És ettől a perctől már az új polgármester veszi át a levezető elnök szerepkörét. A harmadik napirendi pont keretében három küldöttet kell választania a tes­tületnek a megyei közgyűlésbe, majd a három megválasztott kö­zül egyet a közgyűlés tagjának kell jelölni. Először tehát a kül­döttválasztásra került sor. Mint emlékeznek, már utaltam arra, hogy a testületi tagok előző nap megbeszélést folytattak. Itt megállapodtak abban is, hogy Fekécs Mátyást, Ferenczi Györ­gyöt és Nagy Zoltánnét javasol­ják erre a szerepre. De egy éjsza­ka hosszú idő. Mint kiderült, nemcsak a csillagok állása vál­tozhat meg ezalatt, hanem a je­löltek neve is. A tényleges elő­terjesztésben ugyanis Fekécs Mátyás helyett Mráz István ne­ve szerepelt. Petraskó Tamás tette szóvá a cserét, melynek kö­vetkeztében Mráz István vissza­lépett a jelöléstől. Elgondolkod­tató ez a közjáték, amikor így cserélgetik az alanyokat. A jel­zőkről én most nem beszélek... ••• Miután a testület elfogadta mindhárom személyt bizottsági tagként, meg kellett választani közülük azt az egy főt, akit a megyei közgyűlés tagjának je­lölnek. Kovács Géza MDF-kép­­viselő Nagy Zoltánnét, Petraskó Tamás Ferenczi Györgyöt java­solta. A testület 8 szavazattal, 6 ellenében Nagy Zoltánnét vá­lasztotta. A negyedik napirendi pontot - szintén előzetes megbeszélés alapján - Néposz Gyula terjesz­tette elő. A pénzügyi ellenőrző bizottság megválasztása volt a feladat. Tagoknak Szóllősi Já­­nosnét, Császár Szilvesztert és Molnár Jánost terjesztette elő, akiket a testület a szavazás során el is fogadott. Ezután az elnök személyére kellett javaslatot tenni. Erre a feladatra a képvise­lők Szóllősi Jánosnét vagy Csá­szár Szilvesztert ajánlották. Ek­kor azonban az utóbbi - megkö­szönvén a jelölést - nem fogadta el azt. Elhangzott ugyan az ülé­sen, hogy még nincsenek a po­zíciók kiosztva, mégis joggal le­hetett érezni ennek ellenkezőjét. Ismerjük. A katona nem fázik, csak úgy érzi. Más kérdés, hogy ez pont elég a daliának. Heve­sebb vérmérsékletű képviselő talán már régen kivonult volna a teremből. Amit persze, nem sza­bad. Amit persze meg kellett volna tenni. Az ülés záró napirendi pontja­ként hátra volt még a jegyzői állás feltételeinek megállapítá­sa. Ennek ügyében a testület a következőképpen határozott: jegyző az lehet, aki tiszaföldvári lakos, állam- vagy jogtudomá­nyi egyetemi végzettséggel ren­delkezik, van egy éves szakmai gyakorlata. Tanácsakadémiai oklevéllel az állás december 31- ig tölthető be. Miután Marosfalvi Ernő még felvázolta a következő időszak legfontosabb teendőit, bezárt­­nak tekintette az ülést. Ekkor azonban Petraskó Tamás emel­kedett szólásra. Kérte - már nem először az ülés folyamán -, hogy a munkaértekezlet tagjai véle­ményt is nyilváníthassanak egy­­egy napirendi pont tárgyalása közben, ne csak szavazniuk le­hessen. Felszólalásában még egy kérdést intézett a választási bizottság elnökéhez, tájékoz­tatást kérve a csonka testület ügyében, ugyanis sok minden nem volt még hivatalosan is­mert ebben a kérdésben. A TPT képviselője után Kocsis Emília kívánt szólni, aki sajnálatát fe­jezte ki, miszerint nem érzi biz­tosítottnak a jó együttműködést az új önkormányzati testülettel. Ezen véleményét a polgármes­ter székfoglaló beszédében el­hangzottakra alapozta. Utolsó hozzászólóként Csendes Imre, a választási bizottság elnöke állt fel, aki Petraskó Tamás kérésére elmondta, miként jutott ebbe a lehetetlen és szinte példátlan helyzetbe képviselő-testüle­tünk. Véget ért tehát önkormányza­tunk alakuló ülése. Ezt a harcot nem őseink vívták, hanem mi magunk. Még nem régen volt és még nincs meg az az emlékezés, amely békévé oldaná a történte­ket. Nyugtalan emlékezet van, rossz lelkiismeret van, alig lep­lezett indulatok vannak. És nem utolsó sorban a múlttól való füg­gőségünk van. Ez fejeződik ki abban, hogy nem a jelenleg ki­alakult - minden kétséget kizá­róan demokratikusan megala­pozott - rendhez, hanem a múlt­hoz kapcsolódó viszony alapján ítélnek és ítéltetnek. Ragozhat­nám tovább is, de minek. A de­mokrácia mégiscsak a jó irány­ba való botladozás, a rossz irányba tett határozott léptek helyett. Demecs Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents