Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-09-01 / 9. szám
1990. SZEPTEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Foglalkozása: megszállott hogy megyei szinten egyként, egy településként kezeltek bennünket Martfűvel.- Véleménye szerint az új testület milyen pénzekből tud gazdálkodni, hiszen követve a parlamenti vitákat, a helyben képződött pénzek - a jelenlegi állás szerint - most sem fognak teljes egészében visszakerülni a településekhez! Honnan lehet majd pénzt szerezni?- Nem akarok okosnak látszani, hogy a pénzszerzésnek milyen módozatai vannak, nem akarok tanácsot osztogatni. Az új polgármesternek már sokkal több lehetősége lesz arra, hogy a településnek pénzt szerezzen, és azt a település javára használja fel. Vonja be a településen lévő, a településünkért tenni akaró üzemeket. Döntsék el közösen, hogy a képződő nyereségből mi az, ami a község javára fordítandó.- Az elmúlt tizenöt esztendő alatt érezte-e azt, hogy elég? Most sarokba vágom az aktákat, nem csinálom tovább!- Talán kétszer-háromszor fordult elő ilyesmi. Általában a fejlesztések időszakára tehetem ezeket a periódusokat. Ilyenkor úgy éreztem, hogy nem megy tovább. De a barátok, munkatársak közül mindig volt valaki, aki segített. Meg bennem is volt valamiféle dac, ami tovább hajtott, hogy mégis csak megcsinálom.- Megvonta-e a tizenöt év leltárát? Elgondolkodott-e azon, hogy mi az, amit jól csinált, és mi az, amit nem?- Ha visszatekintek az elmúlt időszakra, azt mondhatom, hogy nem bántam meg azt, hogy ezen a poszton dolgoztam. Bár soha nem voltak ilyen jellegű ambícióim, de úgy éreztem, élek a lehetőséggel. Nem terveztem öt évnél hosszabb időt ezen a helyen, de rájöttem, hogy ez az öt év csak a tanulóidő volt. A testület újraválasztott és éreztem magamban annyi erőt, hogy tovább csináljam. Az apparátuson belüli munkámat, munkánkat nehezítette az is - nem panaszként mondom -, hogy az elmúlt időszakot négy vb-titkárral dolgoztam le. Minden titkárváltás egy nehéz időszakot hozott magával.- Tudja-e, hogy mit fog csinálni október elejétől vagy közepétől?- Egyelőre két lehetőségem van, és bízom abban, hogy nem maradok munka nélkül. Bár az egyik helyen pontosan agrárvégzettségű és államigazgatási gyakorlattal rendelkező egyént kerestek, de nagyon őszintén közölték, hogy a tanácselnöki múltam hátrányt jelent. Tehát nem az számított rossz pontnak, hogy az apparátusban dolgoztam, hanem az, hogy tanácselnök voltam. A személyem ellen nem merült fel kifogás.- Utóbbi szavaiból úgy veszem ki, hogy nincs valami bizakodó hangulatban, de a kifejezett borúlátás sem jellemző önre. Kívánom, hogy az optimizmusa ne hagyja cserben, az új munkahelyén érjék sikerélmények! Köszönöm a beszélgetést. G.A. Olvasótáborban voltam Ásotthalmon. Egy magát falukutatónak, hagyományőrzőnek mondó fiatalember is tartott többek között előadást az egyik este. Ugye megszoktuk már az ilyet. Fekete nadrág, fehér gyolcsing, csak valahogy a mondanivaló nem igazán hiteles. Azt hittem, most is így lesz. Aztán láttam és hallottam beszélni, énekelni, mesét mondani egy olyan embert, aki "csak tiszta forrásból" merített és olyan eredeti volt, mintha csak valami isteni csoda folytán itt fe lejtődön volna a régmúlt időkből. Fekete nadrágban és fehér gyolcsingben. Berecz András. Mesélt. És úgy tudott mesélni, mint ahogy a nagyapák mesélnek az unokáknak, és mi csak hallgattuk tágra nyílt, kerek szemekkel, áhítattal, mintha bármelyik pillanatban elszállhatna a varázslat, a "béke égi csendje", pedig valódi volt minden, a legigazabbak közül való. "Hogy mi az, ami engem országjárásra, a falvak, települések kutatására, indít, nem tudnám megmondani. Ez egy belső kényszer, bennem van, olyan dolog, amitől eltiltani nem lehet. Sem szép szóval, sem bármi mással. Az én népem a peremen van. Megfosztják hagyományaitól, kirabolják kultúráját. Én legszívesebben magnó nélkül járom a falvakat. Ahová nem jár a busz, oda kell menni, mert ott még van valami elásva. De egyre nehezebb hiteles embereket találni hiteles helyeken. Egy furcsa helyzet alakult ki. Van egy réteg, aki őriz, tud valamit, és van olyan, aki kíváncsi a másik tudására. Egymásból töltekeznek, kicserélik értékeiket. Rágógumiért, farmernadrágért cserébe eladják dalaikat, hímzett kendőiket. A turisták kíváncsi, modem eszközökkel felszerelt fényképezőgépes hada mindenhová eljut. Szinte észrevétlenül kilesik a falvak egyszerű embereinek életét, benne élnek mindennapjaikban, de olyan ez, mintha egy harmadik személy állna a nászágy mellett. Idegen. Az emberekkel együtt kell élni, beszélgetni, hogy befogadjanak, bár így is örökké csak vendég lehetek a szemükben. De ha megszeretnek, egy idő után eléneklik legféltettebb dalaikat, hogy aztán én megtanulva továbbadhassam azokat." És már kezdi is. Szeméből és egész jelleméből valami ősi nyugalom és erő sugárzik. Hangjával úgy ad vissza mindent, hogy ha becsukom a szemem, látom magam előtt azt a bácsit, aki munkától acélossá edzett, szikár, inas kezét ölében nyugtatva most énekel, és bízik abban, hogy ez az ember elviszi az 6 dalát, felmelegíteni vele az emberek szívét. S most száll kifelé az ének a nyitott teremajtón át a nyári éjszakába... Másnap sétára indulunk az erdőbe. Andrásnak ez a második otthona, hiszen erdőkerülő. Ülünk egy tisztáson és hallgatjuk azt a temérdek kincset, amit magában hordoz. Azt hiszem, az erdő bölcsességre és jóságra tanítja az embereket. Ha mindannyian ilyen értékmegőrzóek lennénk, tűménk-e, hogy idős asszonyok eladják a régről örökölt, sokéves munkával hímzett ágyterítőt - és még sorolhatnám, hogy mi mindent - a külföldieknek? Hogy még a gondolata is fáj? Pedig ilyen számtalan van. Jobban kellene vigyáznunk ezekre az értékekre. Ezek a tárgyak, dalok addig élnek igazán, amíg az eredeti helyükön vannak. Múzeumba kerülve megőrzik ugyan őket, de meghalnak. Az egyszerű ember nehéz és küzdelmes élete alatt igazi gyöngyszemeket alkotott. "A nagy halak mindig a sós vizek keserűségében születnek" - mondta erről Berecz András. Nem hiszem, hogy meggörbül a világ gyémánttengelye, ha az eredeti helyén hagyunk egy-egy fölfedezett kincset. Olyan ez, mint a tűz. Szeretjük. Ha a közelébe megyünk, érezzük a melegséget, ami belőle árad, benne van, magában hordozza a megperzselődés lehetőségét is, de mégis csak a meleget visszük tovább magunkkal. Dcmecs Katalin A Sánc úton májusban elkezdett gázszerelési munkák igen gyors ütemben haladnak. (!) Bizonyítja a felvétel is: gáz helyett egyenlőre csak napraforgó és özönvíz van. Ez a munkatempó - a régi rend egyik öröksége - aligha lesz elegendő a jövőben...
