Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-08-01 / 8. szám

A kámforrá vált paradicsom esete

Hogy ilyen nincs? Pedig vannak még csodák. A Tiszaparti Mgtsz paradicsomföldje például hemzseg tőlük. Adva vannak a teljesen egyforma konténerek, amelyeket igyekszünk teljesen egyformán teleszedni. Normális körülmények között 315 kg paradicsom fér egybe, ami tiszta súly, a minden üres ládára egységesen számított 55 kg nélkül. Nem normális körülmények között csak 245 kgot mutat a mérleg nyelve. Ott történt a hiba, hogy miután teleszedtük a konténert, hazamentünk. Nem véletlenül mondják, hogy a gazda szeme hizlalja a termést. Nem voltam ott, ezért szegény jól el is apadt. Bár kevés ideje volt emészteni magát, hiszen a szomszéd területen dolgozók szerint röpke félóra elteltével mérték meg a szakemberek, majd miután ilyen kevés súlyt mutatott - nyilván, hogy elkerüljék a nagy lelki megrázkódtatásunkat -, tudtunk és beleegyezésünk nélkül azonnal el is szállították az egészet Tiszakécskére.

Másnap reggel, miután a paradicsomnak csak a hűlt helyét találtam, "futottam fűhöz-fához, szaladtam" a varga helyett Rusvai Bélához. Ő mérte a konténereket.

A hosszadalmas bevezetés és a formaságok illendő mellőzése mellett a tárgyra térek.

Úgy látom és úgy gondolom: most jött el az ideje annak és nem később, hogy aTiszaföldvári Hírlap riport- és cikksorozatot indítson a község kevés számú műemlék jellegű épületének egyikéről. Nevezetesen a Bajcsy-Zsilinszky út 5. szám alatti evangélikus romtemplom múltjáról, jelenéről és várható vagy tervezett jövőjéről.

Egy ilyen riport- és cikksorozat elindítására - mint magánember - ezúton megkérem! Nekem az a tapasztalatom és határozott álláspontom, hogy jelenleg Tiszaföldvár nincs azon a szellemi szinten, amelyről egy templomot egyáltalán értékelni tudna. Ezt az előző kihegyezett mondatot vita- és cikksorozat indító mondatként címzem a tiszaföldváriakhoz,

de csak a lesújtó számadatokat tudta közölni, a többit nem értette. Hm. Én sem értem. Lehet, hogy nem jól látta volna? Pedig szemüveggel nézi...

Tiszakécskén már nem lehetett utolérni a szállítmányt, elvitték Kecskemétre, ahová naponta 5000 konténer érkezik, tehát lehetetlen megtalálni azt a bizonyos három darabot. Tehát nem tudom méréssel bizonyítani az elmondottakat, de egy egyelőre megoldatlan kérdést azért mégis fölteszek: ha adva van két egyforma súlyú konténer és bennük emberi szemmérték szerint egyforma súlyú paradicsom, miért kevesebb mégis az egyik 70 kilóval?

A konzervgyári ár szerint a három konténer hiánya összesen 900 forint veszteséget jelent.

Már nem ez az első, amit a paradicsomföldön átélek. Valaki - könnyíteni igyekezvén a munkánkon - alaposan megszedte a termést, de érthetetlen oknál fogva a gyomot is kiszedte. És ha már a csodáknál tartunk, ez is azok közé sorolandó. Most viszont megmarad a tüske, amin ugye nem is igazán lehet csodálkozni.

Kovács Károly Lehel u. 2.

egyben bízva: most még fel lehet emelkedni arra a szintre! Most még nem omlott le az a templom.

Az orvostudomány és a pszichológia együttesen eljutott arra az álláspontra, hogy az "előtte álló valóságról vagy valóságból mindenki azt lát, amit akar". Amikor az egyének és a különböző közösségek képviselői szavakba önthetik a sajátosan rájuk jellemző meglátásaikat, és az el is hangzik, illetve megjelenik, akkorpluralizmus, azaz többszólamúság van.

Mint gyakorló hívő keresztyénnek, mindezek mellett még meg kell említenem azt a tényt, hogy a felelősség mindezektől függetlenül egy. A felelősség viszonylatában pedig nincs többszólamúság. Csak felelősök vannak, és felelőtlen felelősök vannak. Másképpen fogalmazva: csak tehetős felelősök vannak, és tehetetlen felelősök vannak. Tehetetlen felelősök azok, akik megteszik azt, amit megtehetnek, de nagyon jól tudják, hogy mi az, amit meg kellene tenniök. (Bethlen nyomán)

A többszólamúság és a felelősség feszültségéből egy módfelett izgalmas sorozat pereghetne le a lap hasábjain. Ráadásul fölöttébb építő jellegű is. Hiszen ekkor kiábrázolódna a jelen társadalomnak és Tiszaföldvár lelkületének a valós képe, ami alapján a szükséges korrektúrákat el lehetne kezdeni.

Varga Csabának aTiszaföldvári Hírlap 7. számában megjelent cikke nyomán támadt pár gondolatom.

Valóban riasztó a falunkban meglévő kocsmák száma. Az illegálisoké még jobban. Az egyik legális előtt majdnem elütött egy autó a biciklimen, mivel annyira elmerengtem eme felírat láttán, amely az ajtaja felett díszelgett: "Jobb, mint otthon". Tétováztam, hogy bemenjek-e, kérdezzek-e, felháborodjam vagy rezignáltan továbbmenjek? Kíváncsi voltam, hogy vajon jött-e már be ide elkeseredett feleség, alkoholista férjtől elgyötört asszony a pultra csapva, kifakadni? Elég csalogató az italt szerető embernek a kiáramló szag, s még ráadásul biztatják is, hogy nem kell sietni haza a zsémbelódó feleséghez.

De hát ha csak az italozó férfiakról lenne szó... Nemrégiben a házunk előtt egy anyuka feküdt részegen, mellette sírt az öt éves gyermeke. Az anya az oviból jövet megivott konyak hatása alatt elesett a biciklivel, s az árokban kötöttek ki mindketten. Vizes kúrával kísérleteztem talpra állítani az asszonyt, sikertelenül. De próbáltam én már egy-egy szombat délután a járdáról is felsegíteni fekvő alakokat, szintén eredménytelenül.

Riasztó az a sok zugkimérés is, s hogy hol vannak ezek - lehet sejteni. Az emberek onnan rendszeresen ki-bedűlöngélnek. Láttam már templomos asszonyok borkimérését is, az asztalt Biblia díszítette. Igyekszem becsukni a szemem, és nem törődni ezen vidék alkoholban úszó polgáraival, de ha volna, kinyílna a bicska a zsebemben, látva a szesz romboló hatását. Házasságokat tönkreten-Az eddig szerzett tapasztalataim és sajátosan jellemző látásom alapján állítom: a templom kérdése azért került eddig más lapok hasábjaira, és azért nem kerülhetett teljes súlyával a helyi lap hasábjaira, mert Tiszaföldvár nem a valós képet látja önmagáról. Hanem csak egy olyan képet, amilyent látni akar.

Tisztelettel:

Boncsér Sándor gyülekezeti munkás

ni, embereket testileg, lelkileg, anyagilag lepusztulni. De legfőképpen a gyermekek szenvedéseit, nélkülözéseit, aszülők ivászata miatt.

Eszembe jut a Biblia egy mondata Ézsaiás könyvéből: "Jaj azoknak, akik kora reggel hősök a borivásbán". Az Igét ismerő ember visszavághatna, hogy Pál apostol azt is megírta a Thimoteusnak út levelében, hogy "Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengélkedéseidre való tekintettel - élj egy kevés borral is."

Nem vagyok ellene a borivásnak, hiszen ismertek az előnyös hatásai is, a probléma itt a mértékkel van, s hogy egy alkoholista ember nem ismeri fel, vagy ha igen, akkor nem ismeri el egykönnyen, hogy ő alkoholista - aki függőségben van a szesszel -, s mint ilyennek, egy pohárral sem szabadna innia, hiszen itt nem tud megállni. Megláthatta ez a vidék már sok esetben, hogy az alkohol öl. Nemrégiben egy idős asszonyt égettek meg a templomkertben a szesz hatása alatt.

(A sors fintora, hogy ezt a falut igen találóan egy szeszfőzdés képviseli a parlamentben.)

De nincs békesség a búza körül sem. Állok az АВС-ben a kenyerespult mellett. A polcok tele vannak tegnapi sütésű kenyerekkel. Körülötte sokaság várja a frissen sültek érkezését. Időnként valaki odamegy, végignyomogatja őket, s fintorogva beáll a várakozók közé, akiket elnézegetek. Sok idős ember is áll közöttük, olyanok, akik már átélték a háború nyomorúságait, nélkülözéseit, amikor a kenyérnek alig nevezhető vala-Tisztelt Szerkesztőség!

"Bor, búza, békesség!"

Mit hozott a posta?