Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
1989.DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Régi Karácsonyok hangulata Csízió A címben szereplő "csízió" szó jelentése jóslat, ravaszkodás, ügyeskedés, de babona, kuruzslás, bájolás is. Ezt a már-már kiveszőben lévő kifejezést nyilvánvalóan utóbbi jelentései miatt választottuk ide, a magyar nép karácsonyi és újévi szokásaiból válogató írás elejére. Jő lenne, ha e válogatás jól egészítené ki az ünnepi hangulatot. A karácsonyi népi játékok középpontjában a betlehemezés állott, aminek a 40-50 éves korosztály még aktív részese lehetett. Talán reménykedhetünk e kedves szokás újjáéledésében. Luca napja után a betlehemezők házilag készült jászol vagy templom alakú kis betlehemükkel jártak karácsonyig házról-házra. Századunkban többnyire már gyermekek adták elő a betlehemes verseket, de a XVII. században még a felnőtt férfiak játszották el Jézus születésének történetét. A Székelyföldön még a közelmúltban is dívott a "csobánolás", a felnőtt férfiak pásztorgúnyás, maszkos misztériumjátéka. A betlehemezők legalább négyen voltak: egy öreg és egy fiatal pásztor, egy angyal és aki a betlehemet vitte. A fő jelenete a pásztorjáték: a mezőn alvó pásztorokat az angyal ébreszti a Kisded születésének hírével. A főszereplő az öreg pásztor, aki nagyothalló félreértéseivel a bővérű humor forrása A játék további mozzanatai: a szent család szállást keres, amelynek során a keményszívű gazdag, megtagadva a kérést, méltón bűnhődik. Ezután a pásztorok ajándékot visznek a Jézuskának, majd a népies-liturgikus szöveget adománykérő rigmus zárja le. * * * Főként katolikus vidékeken dívott a karácsonyi asztal készítésének szokása. Feltehetően az ókori görög-rorwi hagyományoknak, másrészt a germán-szláv napfordulóünnepi, a jövő évi termést "biztosító" nagy lakomának kereszténnyé szelídült mása. Ételsora hagyományosan bojtos: bab, lencse - pénzt hoznak -, mákos tészta, sütemény - a szerelmi jósláshoz szolgáltak. Hasonlóan az alma is. Az eladó lányok a héjából olvasták ki jövendőbelijük nevét. Az alma héjára öntött vizet a gazda megitatta állataival, amitől azok egészségesen fejlődtek (?) tovább. A főétek - ha a mód engedte - a hal, Krisztus eledele volt. Az asztalra fésűt, kaszakövet, kést raktak, rá vagy alája szénát, magvakat tettek. Az asztalt kendövei borították be, olykor hárommal is, a vacsora morzsáit pedig elfüstölve, gyógyszer gyanánt használták. * * * A fenyő, a karácsonyfa csak a múlt században került a magyar ünnepbe, német nyelvterületről. A régmúlt időkben, a kézírásos bibliák idején, az olvasni nem tudó szegénynép számára színpadon játszották le a nagyobb ünnnepeken a Szentírás történeteit. A Paradicsomkert almafája az őse a karácsonyfának, mivel karácsonykor az egyedül zöldellő fenyő szerepelhetett fa gyanánt * * * A regölés szokását karácsony másodnapján művelik, fiatalférfiak, legények, gyerekek házról házra járva, bőséget, boldogságot kívánó ősi rigmusokkal köszöntik a háziakat. A közeli múltig a szokás főleg a Dunántúl és Erdély vidékein maradt fenn, csakúgy, mint a szilveszteri zajt csapó "hejegetés". A regősrigmus bevezetője a varázsáldás, amelyben a csodaszarvas, a Hold és a téli égbolt csillagai, a téli napfordulóhoz kapcsolódóan, a természet megújulására utalnak. Önálló szokás az összeregölés, amelyben az egymáshoz illő párokat összeboronálják a regölők. "Itt is vagyon egy szíp legíny.l Kinek neve volna,I Varga Pesta volna,/ Amott is van egy szíp leány,/ Kinek neve volna,/ Kóti Terka volna,/ Isten meg se mentse,/ Kebelibe rejtse,/ Bele pöndörgessej Mint a cica farkát,/ Még annál is jobban,/ Mint a róka farkát." * * * Említsük meg az Aprószentek ünnepén, december 28-án szokásos korbácsolás, csapulás, subározás, suprikálás, mustározás vidám régi szokását. Eredete az az ősi hiedelem, hogy a vesszővel való ütögetés, veregetés termékenységet, egészséget hoz. Kapcsolódik e szokás még a Heródes-történethez, a kisdedek megöletéséhez, de mindez szomorú fekhangok nélkül, tréfává szelídülve, az ártalom elűzésére: "Szófogadó légyJ Ha lenek küldenek, főnek menj У Ha főnek küldenek, lenek menj, Ha vízér kűdnek, borér menj У Egésséges légy, friss légy, keléses ne légy!" Dunántúlon az ünnep legényavatással kapcsolódik: a legények a lányos házak népét énekszó kíséretében "korbácsolják", amiért a gazdaaszszonytól egy darab húst kapnak. Bevégezve, a kocsmában szabaqd tűzön megfőzik a húst. Az avatandót tréfás beszédben méltatják, borral keresztelik, majd általános eszem-iszom zárja a mulatságot. A lerészegedett legényeket egy-egy lányos háznál leteszik, ahol az asszonyok elnéző derűvel kúrálják ki őket a "macskajajukból". * * * Végezetül egy-két karácsonyi jóslat, tanács. "Karácsony havában gyakorold a húst, egyél meleg és hevítő ételeket; nem árt azért a borétek és a jó bor, melyben tárkonygyökeret áztattak, gyömbért, spikát, fahéját és zsályát. A füves lekvár is hasznos; de ne egyél káposztát, élhetsz érvágással, köpölyözéssel." "Ha a Karácsoneste és éjjel tiszta, szél és eső nélkül van, azt reméljed, hogy jövő esztendőre bor, búza, gabona nagy bőséggel terem. De ha esős és szeles idő van, búzának és bornak szűk termése lesz. Ha napkeleti szél fú, mindenféle baromnak dögletességből halálát jelenti, a napnyugoti szél pedig a királyoknak és főuraknak a betegtségét...De örüljünk annak, hogy ha északi felszél fújdogál, mert bő és csendes esztendő lészen, ha megérjük; hogyha pedig alszél délről támad, mindennapi betegséget és bajt jelent minekünk." * * * Nem szívesen fejezném be ilyen borúlátó módon ezt a kis gyűjteményt, ezért megtoldom egy rövid tanáccsal: a Karácsony jóakaratában, békéjében, az új év reményeiben, jókívánságaiban inkább bízhatsz, mint az előbbi jóslatokban, jámbor olvasó! Válogatta és lejegyezte: dr. Végh András
