Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1989. DECEMBER A falu lapja volt, a faluról szólt...- Emlékeznek, akik még írták-olvasták -A csendes, méltósággal kanyargó Tisza bal partját övező táj a XX. század eleje óta nem sokat változott, mert a természet a kömyezetformáló munkáját nem az emberi időszámításhoz igazítja. Sajnos a község egyes részeiről is megállapítható, hogy nem sokat változott a fél évszázad alatt. Pedig e tájnak - a Tiszazugnak - jelentős, meghatározó települése, központja volt egykor Tiszaföldvár. A faluban pezsgett az élet, szorgalmas, dolgos emberek lakták. Önálló újságot is nyomtattak, hetente került olvasóihoz a TISZAFÖLDVÁR ÉS VIDÉKE című lap. Most az újságírás és a kiadás helyi hagyományait kívánjuk feléleszteni, és végleg életben tartani. Ebből az alkalomból felkerestem néhány családot, és megkérdeztem, hogyan készült és milyen volt a több mint ötven évvel ezelőtti hetilap? Cseuz István nyugdíjas, a gyermekkönyvtár vezetője így emlékszik- A lapot idős György József adta ki, akinek papírkereskedése és nyomdája volt a mai Bajcsy úton. A köztiszteletben álló ember - ipartestületi elnök - igyekezett a faluért minél többet tenni. Agilis és tevékeny ember lévén, szervezte és irányította a lap szerkesztését, kiadását, sőt 6 maga is írt benne cikkeket A nyomdai munkálatokatPolák Imre, majd Hanó Lajos irányításával, két nyomdászinassal végezték. Az emberek kedvelték és várták minden héten az újabb számot Sajnos, 1944-ben az orosz csapatok bevonulásakor felszámolták a nyomdát és többé nem jelenhetett meg a lap.- Kik írták a lapot?- A terjedelmesebb cikkeket a falu értelmiségi és úri polgárai írták, de bárki írhatott, egyszerű ember is.- Miről szólt a lap?- A település életéről, és ezért volt közkedvelt! A Horthy Szabolcs Úri Kaszinó hírei, a felhívások és megjelent rendeletek mellett időszerű helyi híreket is olvashattunk. Tassy Mátyás és felesége kedvesen emlékeznek:- Rendszeresen olvastuk az újságot. Benne volt abban minden, ami a falu lakóit érdekelte. A mulatságos eseteket is megírták. Emlékszem a "Kéményseprő esete" cimű cikkre, amin sokáig nevettünk. Rákóczifalváról járt ide a kéményseprő, és egy alkalommal úgy beborozott, hogy lefeküdt a szolnoki kanyarban az árokba. Néhány csibész gatyára vetkőztette éjjel, és reggel az emberek nagy derültsége közepette úgy kellett neki busszal hazautazni. • Ha jól tudom, néhányszor cikket is tetszett írni az újságba!- Igen, így volt. Felkértek mint gazdát, hogy írjam le a véleményemet, tapasztalataimat a másodnövény és a köztes növénytermesztés módszereivel, eredményeivel kapcsolatban. Érdemes köztest termelni, mert egy rókáról több bőrt lehet lehúzni. Ez volt az újságcikk címe. Szikora Lajos bácsi készségesen tájékoztatott:- Ó, hát én nagyon szerettem ezt az újságot, mert nekem egy kis mellékest is hozott, kihordó gyerek voltam.- Hogyan történt a terjesztés?- Iskolás gyerekek voltunk akkor. Szombaton délben bementünk a nyomdába átvenni az újságokat Azután mindenki indult a saját területére árulni.- Mennyibe került az újság?- Egy újság 12 fillér volt. Nem volt olcsó, hiszen akkoriban egy napszámért 60 fillért fizettek! A 12 fillérből 2 fillér volt a miénk. Annyira várták az emberek az újságot, hogy vasárnap délelőttre már valamennyit eladtuk. Olyan is akadt, aki nem tudta kifizetni az újságot, de néhány fillért adott azért, hogy elolvashassa. Utána persze eladtuk másnak. Mi is elolvastunk benne mindent. Zsoldi Gyula fűszeres reklámjára még mindig pontosan emlékszem: "Zsoldi kávéjának nincsen párja! Meglátja, ha kipróbálja!"- Milyen terjedelmű volt a lap?- Háromlapos újság volt, rendkívüli esetben négylapos. Lapath Géza bácsit nagyon meglepte érdeklődésem:- Nagyon nehéz felidézni a részleteket, olyan régen volt már. Járattuk mi is az újságot, abból tudtuk meg a falu aktuális híreit.- Géza bácsi írt-e a lapban?- A kunszentmártoni újságban magam is írtam, de a helyiben nem. Különösebb oka ennek nem volt. Hirdetésünk viszont sokáig jelent meg benne, amikor a vaskereskedésünkben kapható rádiókat reklámoztuk.- Az újságírást, Géza bácsi által még kedvtelésként folytatott tevékenységet a fia, Földvári Géza, hivatásként űzi.- Igen. Jelenleg a TV-nél a Panoráma című műsor munkatársa. Most éppen Moszkvából tudósít.- A falu lapja is foglalkozott politikával?- A világ és az ország politikai híreivel kevésbé. Lakóhelyi politikával viszont annál részletesebben. Nagy Elek bácsi, az ismert kőművesmester hosszan emlékezik:- Minden héten vártuk, és örömmel olvastuk a falu újságját Én legszívesebben a helyi híreket és a tréfás történeteket olvastam. Most is emlékszem a Botos úr és a Motoros úr esetére. Persze, nem írták ki a nevüket, de tudta azt mindenki, hogy Csémák István hentes és mészáros, meg Gazsó Lajos úriszabó ivócimborák borfűtötte összeakaszkodásáról szól a történet- A faluban valószínűleg ez a híroldal volt a legolvasottabb...- Mert megírtak abban majdnem mindent Még az is megjelent, amikor Sikolya Albert tanító úr egy leventeoktatáson az egyik leventét pofonvágta. A tanító úr alacsony termetű volt, a levente pedig erős gyerek, és nyomban vissza is adta a pofont Igaz, ezért a csendőrök el is kísérték, de az újság ezt is hozta.- Úgy hallottam, Elek bácsi néhány verse is megjelent a lapban. Mikor történt ezt?- Ez úgy kezdődött, hogy az egyik tanórán Soós József igazgató úr elkapott engem, amint a padtársam szórakoztatására diáknyelven átírtam az egyik balladát Elvette a papírt, elolvasta és komolyan így szólt:- Te tudsz verseket írni, fiam? - Tudok, igazgató úr kérem. - No, akkor írjál verseket fiam és majd megjelentetjük az újságban. Ez így is történt én megírtam a verseket az igazgató úr átnézte és vitte barátjának, György Józsefnek. Úgy gondolom, 3-4 versem jelent meg, Nagy Elek tiszaföldvári levente aláírással. Sok kedves embert felkerestem és a rövidebb, hosszabb beszélgetések hangulata meggyőzött arról, hogy kedves volt ez az újság a tiszaföldvári polgárok számára. Ä teljesség igénye nélkül válogattam az emlékezésekből. Bár eredeti példányok az újságból már nehezen kerülnek elő, de ennyi idő múltával sem felejtették el, és szívükben, emlékeikben kedvesen őrzik. Petraskó Tamás
