Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
1989.DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 A község igazi gazdái voltak... A tiszaföldvári Polgári Társulati Alapról Negyven évi szunnyadás után megalakult a Tiszaföldvári PolgárokTársulata, amely elődjének vallja az 1948-49-ben megszűnt - megszüntetett - tiszaföldvári Polgári Társulati Alapot. Ennek a története 1836-37-re nyúlik vissza. A kezdetet idézzük fel egy korabeli jegyzőkönyvi bejegyzés alapján: "...az 1836-iki szűk termést nagy drágaság követte, melynek terhét ezen esztendőben érezték inkább az ínséggel küszködök, mit hogy lágyítson Méltóságos Aszódi Szabad Báró Podmaniczky János Úr Eő Nagysága Kegyes Földes Urunk, saját pénztárából a szűkölködők részére száz ezüst forintokat nagy lelkűleg ajándékozott - melyen gabona vásároltatván, az az éhezők között az Elöljáróság által ki osztatott. Hogy pedig jövendőre nézve illy szükséggel küszdeni ne kéntelem ttessék a Helybeli szegénység, fentebb tisztelt kegyes Földes urunk...ezen Tisza-Földvár Helységében a szűkölködő emberiség javára állandóan fel maradandó SZÜKSÉG HOMBÁRT létesített nagy lelkűleg a Martfői Pusztán ezen Esztendőben termett őszi és Tavaszi életjéből ötszáz csomókat ajánlván annak alapj ául, mellyek el nyomtatódván az ószi lett 118 köböl 2 véka, a Tavaszi pedig 24 köb. 2 véka...A községi lakosság szinte ezen ideji bő terméséből 165 k. 3 V. Búzát és 60 k. 2 v. árpát tettek össze a szükség magtár alapjához." (Jelen esetben 4 vékás köbölről van szó. A tiszaföldvári múzeum állandó kiállításán látható véka számításaink szerint 28,6 literes.) Az alapítólevél 3. pontja szerint..."a gabona a valódi szűkölködóknek, de egyszersmint olylyanoknak adattasék ki költsön fejébe, kik a kivett mennyiséget a segedelmező tár csalódása nélkül, az alább meghatározott pótlékkal vissza adják...minden egy köböl gabona fél vékával, vagy is 18 itczével szaporítva méressék vissza, még pedig illendően meg széléivé és tisztítva." A gabona biztonságos eltartására "...száraz s nagyobb kitérje-' désű épületet kíván"-nak emeltetni. "Ezen Szükség Hombár helyének, a Helység udvarának éjszak nyugati oldala találtatott alkalmasnak." A Szükség Magtár épülete 1847-ben készült el. Már az alapítólevélben felmerült a gondolata annak, hogy a magtár magának készpénz tőkét alapítson. 1867-ben "új alapszabályt alkot az akkori vezetőség s ebben TISZAFÖLDVÁR KÖZSÉGI TAKARÉKMAGTÁR néven szerepel az alapítvány." 1898-ban ismét módosították az alapszabályt, amely szerint az intézmény neve POLGÁRI TÁRSULATI ALAP-ra változott. A búza- és pénzkamatokon kívül bevételi forrás volt a Podmaniczky családtól haszonbérbe vett terület, valamint a bárótól bérelt hússzék és nagyvendéglő jövedelme is. (Ez utóbbi mellett épült később a vasútállomás.) 1872-ben haszonbérbe veszik a községi téglaégetőt. A következő évben pedig egy községi vágóhíd létesítését határozzák el. 1893-ban Balogh Lázár felkínálja megvételre a téglagyárat, amelyet később meg is vesznek. Ennek a helyén épült fel a ma is működő téglagyárunk. A Takarék Magtár vezetősége 1873-tól kezdve foglalkozott egy iskola létesítésének gondolatával, ami 1876-ra valósággá vált., Két tanítói állásra hirdethettek pályázatot. A telek árát, az építési költségeket, az épületek fenntartási költségeit, valamint a tanárok fizetését a polgári alapból teljesítik. "Az évek során 4 tantermet épít lakással együtt az Alap, s ezekbe tanítókat állít saját pénzén, mindenféle segítség nélkül. Ezek az iskolák voltak: a Kossuth utcai (1876), a Kalap utcai (1876), a Baross körúti (1885) és az Ószőlői (1894)". Egy községi jegyzőkönyv bejegyzése szerint "1894 évben kezdetett meg az ártézi kút fúrása a piacztéren és pedig a polgári társulati alap által e czélra ajándékozott 10.000 frtból; ugyanez évben a kút fúrása be is fejeztetett." 1895-ben már felvetődik egy közfürdő létesítésének a gondolata az ártézi kút vizére alapozva, amit 1897-ben meg is nyitottak. A fürdő még 15 évvel ezelőtt is működött - jóllehet átalakítva. Ma varroda van a helyén. 1873-ból származó bejegyzés: "A község utczái adakozás utján - deszkával padlóztatott". Ezt is az Alap végezteti felvidéki tutajosoktól vásárolt deszkából. Az Alap 1937-ben nagy ünnepség keretében emlékezett meg 100 éves fennállásáról. Akkor még nem sejtették, hogy ezt az életképes intézményt az államosításkor felszámolják. Végezetül a sors fintora - kommentár nélkül: a Lenin Termelőszövetkezet régi iratai között őriztek egy kis cédulát, mely szerint a tiszaföldvári Polgári Társulati Alap a 6740. számú S zállítási bárcán 1500 db fali téglát szolgáltatott ki a helyi Dózsa György I. sz. Tsz. Csoport részére 1949. március 24-én. Szlankó István múzeumigazgató Volt egyszer egy Hírlap ■ Ügyvéd-főszerkesztő, erdélyi nyomdász -Ne csodálkozzanak kedves idősebb olvasóink, ha a most induló Tiszaföldvári Hírlap ismerősnek tetszik. A lap nem előzmények nélküli. Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1929. december 15-én jelent meg a Tiszaföldvár és Vidéke politikai hetilap első száma. Főszerkesztője dr. Erődi- Harrach Tihamér ügyvéd, Tiszaföldvár országgyűlési képviselője, felelős kiadója György József volt. Nyomatott György József villanyerőre berendezett könyvnyomdájában, Tiszaföldvár, Lukács Béla ucca 12. szám alatt (ma Bajcsy-Zsilinszky E. utca). Ennek a könyvesboltnak és nyomdának a helyén volt sokáig a tiszaföldvári papírbolt, majd utána az áfész nyomdája. György József 1893-ban született Gyergyószentmiklóson. A polgári iskola elvégzése után négy évig könyvnyomdász, majd egy évig papír- és könyvkereskedő tanonc. 1909-től 1918. augusztus 1-jéig a Gyergyószentmiklóson megjelenő GYERGYÓ c. hetilap munkatársa. 1919. február 12-étől könyv- és papírkereskedő (valószínűleg már ittTiszaföldváron). Egyik kérvényében írja, hogy Erdélyből elüldözték. A nyomdája 1927. augusztus 1-jétől működött. A beinduláshoz szükséges alapfelszerelésre két év alatt 12.800 pengőt költött, (összehasonlításul: egy samottos kályha csövekkel együtt 40 pengő, a Tiszaföldvár és Vidéke egész évi előfizetési díja 6 pengő volt.) A Tiszaföldvár és Vidéke elsősorban a földváriaké volt, de sokan előfizették a környékbeli községekből is. Az előfizetői névjegyzék szerint Győrtől Debrecenig ismerték és járatták a lapot. (Később sajnos a Don-kanyarba is eljutott a földvári lap.) 1938-ban, amikor György József kórházban volt, a lapban megjelent olaszellenes cikk miatt a Tiszaföldvár és Vidékét betiltották. Hosszas kérelmezés után, 1939. márciusában kapott ismét lapindítási engedélyt, de az előző nevet nem használhatta, így indult el aTISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP. Sajnos nem lett hosszú életű. 1944. október 1-jén jelent meg az utolsó száma. A nyomda még működött egy ideig a felszabadulás után is, de utolérte a kis vidéki nyomdák végzete: felszámolták. 1949. december 21-én nyomtattak benne utoljára: meghívókat a tiszaföldvári tűzoltók szilveszteri báljára.-ó-n
