Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)

III. A hódoltsági állapot és a mezővárossá válás előzményei

is sor kerülhetett, ezt támogatná Zoványi Jenő azon adata, hogy Füred kezdettől fogva része volt a debreceni egyházmegyének,

116 viszont bizonyíték hiányában ezt nem állíthatjuk. Sokkal inkább azt, hogy 1625-től csaknem valamennyi füredi lelkész neve ismert azzal az információval együtt, hogy a 17. század során csaknem kizárólag kálvinistákból állt a lakosság, sőt 1681-ben már iskolamestert is néven nevez egy forrás.

117 Ezek alapján is bizonyosak lehetünk abban, hogy az itteni élet minden területét /egyébként a közösség érdekében/ szigorúan szabályozó eklézsia működött nálunk már a török időkben is. Egyes, ma már belterületi nevek joggal gyanúsíthatok azzal, hogy eredetük legalábbis a XVII. századra nyúlik vissza. Ilyen elsősorban a Buda városrész elnevezés, mely 1705-ben „Budai nevű szőlőként" bukkan fel, melyet zálogba adtak. Tekintve, hogy a zálog összegét értékes ruhaanyagokban /bársony, damaszt/, gyöngyökben és készpénzben fizették meg

118

, termőre fordított és jövedelmező birtokról lehetett szó, melynek telepítése bizonyára még az előző században történt. Egyúttal ez bizonyíték arra nézve is, hogy nem Budai Sándortól eredeztethető ez az elnevezés. Amennyiben a Morgó elnevezés szárazmalom zajhatása miatt keletkezett, akkor elképzelhető, hogy ezen a területen lisztet őröltek, s mivel itt a XVIII. század folyamán legelő volt, praktikusnak látszik a megoldás: legeltetés közben vagy az után a gazdák megőrölték a búzát, s így tértek haza. Ezt a szokást talán már a török időkben is gyakorolhatták a fürediek. 116 Zoványi. 1939. 15. , 1977. 140. 117 Bereczki. 1996. 115. 118 Fekete, é.n. 8. .Tf.tan. 5. kötet