Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)
III. A hódoltsági állapot és a mezővárossá válás előzményei
meglehetősen széles „szabadságokat " ruházott az itt lakók közösségére. Erre akkor derül fény, amikor az Eger török kézre kerülése óta /1596/ pusztán álló Füred újranépesítéséről egyezkednek arra vállalkozni akaró /füredi és más vidékről való/ jobbágyok Pankotay Jánossal Váradon, 1617-ben. A megkötött egyezségben a földesúr félreérthetetlenül leírja, hogy megtartja őket mindazokban a „törvényekben és szabadságokban", melyeket elődei biztosítottak. 101 Nagy szerencse, hogy a szóban forgó kedvezményezést később részletesen írásba foglalták. Eszerint mind az ott lakók, mind a később odaköltözők számára szabad költözést engednek, beleértve, hogy elköltözésüket sem akadályozzák, továbbá őket javaikban, munkájukban, személyükben nem háborgatják. A fentiekre nézve viszont feltételként szabják, hogy az ott lakók minden adózást, terhet a faluval együtt viseljenek, ki-ki falujával egyetértsen, a birtokosok és a falu kárára ne cselekedjenek, fogadják barátságosan az újonnan érkezőket, valamint ismerjék el jobbágyi állapotukat.A fenti kedvezmények bizonyára összefüggésben állnak azzal, hogy János király az 1530-31. évi országgyűlésen törvényt hoz a szabad költözés visszaadásáról. 102 Ezekből nyilvánvaló, hogy Füred lakói a világi birtoklás körülményei között elvileg kedvezőbb helyzetbe kerültek a korábbiaknál. A szabad költözésről nem szólva ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az officiálissal szembeni személyes szolgáltatási kötelezettséget a kollektív szolgáltatás váltotta fel, s ez lehetővé tette az egyházi nagybirtok keretében korábban csaknem lehetetlen paraszti árutermelést. Településünk további birtoklástörténetéből itt csupán annyit érdemes elmondanunk, hogy részbirtokosai valamennyien Szemere Sebestyén unokájának férjétől, Pankotay Jánostól származtak. Ezek előbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől 1621-ben kaptak megerősítéstbirtokukban, majd 1654-ben III. Ferdinándtól új adományként nyerték Füred községet és Kócs pusztát. Ezzel párhuzamosan és a legcsekélyebb eredmény nélkül a váradi püspökség és egyéb 101 HML Egri Káptalani Hiteleshelyi Lt. XII-1B 2. 1480 p. 102 Ma.nemz. tö. V. 161.
