Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)

II. A Zsigmond-kortól a hódoltság idejéig

részben a Lukácsi, Szigeti családok átköltözéséről tudunk, ekkor ezek kb. fele Poroszlóra, a többiek Szentimrére és Kunhegyesre távoztak. Ilyenformán az állapítható meg, hogy a XV. század elejétől a török időkig a Füredet elhagyó, máshol boldogulást kereső népesség az összlakosság legalább 15%a lehetetett, de ez az arány időnként talán a 20%ot is meghaladta.. Az észak-déli irányú kereskedelem elapadása mellett a népesség stagnálása egyéb, általános körülményekkel is magyarázható, hiszen különösen a XVI. század elején éhínségek és járványok gyakorta tizedelték a lakosságot. Ilyen szempontból nálunk talán a járványoknak kell nagyobb figyelmet szentelnünk, mivel ivóvizet itt kizárólag a Tisza és a vele kapcsolatban álló folyóvizek szolgáltattak, s ezek a renyhe áramlási sebesség miatt meglehetősen telítettek voltak gyorsan romló szerves anyagokkal

7 .Ezen kívül a mocsarak, lápok kigőzölgései is veszélyforrást jelenthettek az itteniek egészségére. Bizonyos értelemben ezzel is összefüggésben állhat, bár inkább a földesúri haszonszerzés motiválta azt a körülményt, hogy folyamatosan kimutatható a Seres /1416/ és a Csapos /1511/ vezetéknevek kapcsán italkimérés folyamatos létezése. A Seres név az említett időpontban csakis sör előállítóját nevezheti meg, a csapos akár bor kimérőjére is utalhat. Mindenesetre az átmenő forgalom vélhető nagysága, a település viszonylag magas lélekszáma bizonyára gazdaságossá tette ezt a tevékenységet. Mindazonáltal egyetlen adat sem utal arra, hogy a középkori Füred lakói foglalkoztak volna szőlőtermeléssel, noha később a XVIII. század folyamán kimondottan nagymértékű szőlőtelepítésre került sor. így csak azt mondhatjuk, hogy a tárgyalt időszakban csupán más vidékek termeivényeinek elfogyasztásában vettek részt elődeink. Füred fejlesztése szempontjából legjelentősebb lépésre, mely a Zsigmond-koron túl is éreztette hatását, a halászat terén került sor. Ekkor ugyanis, nevezetesen 1420-ban János váradi kanonok és Zeleméri László egy poroszlói részbirtok tulajdonába jutottak melyhez, 15 jobbágytelek és egy tiszai szegye /"zege'7, valamint 76 Tf. ta. 80.